Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-11
8 elnökség programjában is. Törökország esetén pedig mintegy tíztizenöt éves távlatról beszélünk, tudván, mennyi reform áll még teljesítetlenül az elvárásaink listáján. – Milyen konkrét veszélyekre gondol Törökországgal kapcsolatban? – Törökország az elmúlt időkben igen komoly reformokat hajtott végre, ezért is kezdődhetnek meg vele az érdemi tárgyalások. A hiányosságok miatt fontos azonban hangsúlyozni, hogy a tárgyalások nyílt végűek. Hosszú folyamat elébe nézünk, melynek során az Eu rópai Uniónak támogatnia kell Ankarát a gazdasági és társadalmi építkezésben. – A téma szempontjából sem mellékes, hogy szerte az iszlám világban rendkívül nagy erejű tiltakozások zajlanak a lapokban megjelent Mohamedkarikatúrák miatt. Mennyiben befolyáso lják a történtek az Európai Unió politikáját, akár a szintén muzulmán Törökország viszonylatában? – A civilizációs különbségek, az Európában is nagy számban jelen lévő muzulmán közösségek miatt sem hagyhatjuk figyelmen kívül a történteket. Fontos hangsúlyo zni azonban, hogy Törökország komoly mérséklő szerepet játszott a vitában. Jó példa erre, hogy a török miniszterelnök és a külügyminiszter kezdeményezéseket tett a feszültség csökkentése, a Nyugat és Kelet közti érdemi párbeszéd felélénkítése érdekében. Ez t el is várjuk az Európai Unióba igyekvő Törökországtól. A bővítési biztos. Olli Rehn 1962ben született Finnországban. Felsőfokú tanulmányait az Egyesült Államokban kezdte, ahol gazdasági, diplomáciai és újságírói stúdiumokat folytatott. 1989ben a Helsi nki Egyetemen a politikatudományok doktora lett, majd Oxfordban filozófiából is doktorált. Kezdetben ifjúsági vezető volt, a finn parlamentnek 1991 és 1995 között volt tagja. Ezután beválasztották az Európai Parlamentbe, majd 1998ban az Európai Bizottság kabinetfőnöke lett. 2004től az Európai Bizottság bővítési biztosa. vissza Kongó föld - Amerikai magyarok konferenciája – Átalakulnak a régi emigráns közösségek Magyar Nemzet 2006. február 11. Szerző: Kormos Valéria A l egutóbbi népszámlálási adatok szerint az Egyesült Államokban 1 398 724 amerikai állampolgár vallotta magát magyar Származásúnak. Közülük 117 943an otthon, családjuk körében rendszeresen használják anyanyelvüket. E rétegből számosan Kísérik figyelemmel a K árpátmedencei magyarság sorsának alakulását, a kulturális, tudományos eseményeket és az emberi jogokkal összefüggő kérdéseket. A közelmúltban New York és Ohio államban ezeknek az aktív, nyitott szellemiségű közösségeknek a munkájával ismerkedtem meg. Az amerikai magyarság világnézetét, társadalmi pozícióját tekintve igen rétegzett. Mégis figyelemre méltó az üzenete. Évtizedek óta azt tapasztalják az amerikai diaszpórában élő mai ötven – hatvan évesek, hogy bár gyermekeikbe tudatosan plántálták a magyar sze llemiséget is, mégis szinte ellenállhatatlan asszimilációs hatást fejt ki rájuk a társadalmi környezet. A szülők és a magyar közösségek erőfeszítéseinek köszönhetően a mai huszonéveseket még nem kell félteni a teljes beolvadástól. Ám minden jel arra mutat, hogy utódaiknál más lesz a helyzet. Pedig az utóbbi évtizedekben az Egyesült Államokban felértékelődött az eredet, mondhatni, divat lett a nemzeti hovatartozás személyes és csoportos vállalása. Az is lényeges szempont, hogy a magyarságukat fontos értéknek tartó, kultúránkra, történelmünkre büszke férfiak és nők már a tengerentúlon születtek, vagy egészen kisgyerekként érkeztek Amerika földjére. Az államszövetség különböző pontjain élnek, lakóhelyüket többnyire jelentős földrajzi távolságok választják el eg ymástól. De ez nem akadály számukra, ha közösségeik fenntartásáról és az óhazának nyújtandó segítségről van szó. Míg autóval, repülőn utaztam a különböző helyszínek között, visszagondoltam azokra a tömegekre, amelyek az 1800as évek végén érkeztek ide. A k eserves vonatút, a többnapos hajózás után New York kikötőjébe érve még bizonytalan volt a sorsuk. A Manhattan déli kiszögellése és New Jersey között fekvő Ellis Island emigrációs központ felé naponta ezrek vonultak, hogy átessenek az adminisztrációs és egé szségügyi szűrésen. Ekkor még nem tudták, befogadjáke vagy visszairányítják őket oda, ahonnan jöttek. Ellis Island ma múzeum, turistalátványosság, ahol 2005 őszén egy fotókiállítás drámaian érzékeltette e meghatározó stáció hangulatát. Az eredeti felvétel eken az ír, az olasz és a holland családok között ott láthatók a mieink is. A XXI. század elején érkezőket másféle próbák várják, a beilleszkedés sem tart évtizedekig. Nagy fordulat, hogy a rendszerváltozás óta az amerikai magyarság egyre kevésbé határozza meg magát emigránsként. 1945 és 1956 menekültjeinek óhazával kapcsolatos érzéseit jelentősen megváltoztatta az utóbbi másfél évtized. A szellemi, kulturális gyökereket megtartó, de a jövőt szem előtt tartó cselekvési formákat keresik, ha identitásuk megőr zéséről van szó, s erre próbálják terelgetni utódaikat is. Új vonulatot jelentenek azok a fiatal értelmiségiek,
