Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-11
2 Kísérik figyelemmel a Kárpátmedencei m agyarság sorsának alakulását, a kulturális, tudományos eseményeket és az emberi jogokkal összefüggő kérdéseket. (MN 3435.o.) Cikkek: Szürke eminenciás Koszovó élén Népszabadság • Füzes Oszkár • 2006. február 11. Először otthon kell magát elfo gadtatnia Fatmir Sejdiunak: a nemrég elhunyt Ibrahim Rugova közeli munkatársát választották meg tartományi elnöknek. Könnyen lehet, hogy jogtörténetet fog írni a jogtörténész: Fatmir Sejdiu tegnap óta Koszovó tartományi elnöke. Ám ha rajta múlik, akkor n emsokára Kosova Köztársaság államfője lesz, az ottani albán többség reményei szerint hivatalosan is elismeri a világ azt, hogy Szerbia déli tartománya valójában független albán állam (a második, Albánia után). Sejdiu az albán függetlenségi mozgalom eddig i vezérének, a nemrég elhunyt Ibrahim Rugovának a legbizalmasabb munkatársa, a jobbkeze volt. Főtitkára Rugova pártjának, a Koszovói Demokratikus Ligának, amely Szerbia és a koszovói szerbek szemében ma a legkevésbé elutasított tárgyalópartner, hiszen mérs ékeltebb, mint Hasim Thaqi és a többi egykori gerillavezér politikai formációi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Sejdiu és csapata beérné kevesebbel. A tartomány új elnöke azt ismételgeti: a koszovói albánok ragaszkodnak tartományuk teljes függetlenségéh ez és szuverenitásához. Szerinte Kosova - önálló államként - "olyan demokratikus ország lesz, amely jót tesz az egész térség biztonságának, s jól jár vele még Szerbia is". Ezek szó szerint Rugova érvei, amelyeket Sejdiu irodalomtörténész elődjénél is jobban képes angolul és franciául is szabályos államjogi formákba önteni: nemhiába tanult jogot Amerikában és Franciaországban. Az ötvennégy esztendős, elegánsan öltözködő Sejdiu választékosan beszél öt nyelven, tud szervez ni és szónokolni, sőt: tud hallgatni is, ha kell. Mintha egy főrendi házból származna, pedig falusi kisfiú volt Podujevo környékén, akinek még a tartományi székváros, Pristina jogi egyeteme is szinte elérhetetlenül messzinek látszott. Ám Sejdiu valahogy mi ndig mindent elér. Tizenöt éve ő szervezte meg azt a népszavazást, amelyben a koszovói lakosság kilencven százalékát kitevő albánok kinyilvánították függetlenségüket. (Amit Albánián kívül senki nem ismert el.) Aztán ő volt az, aki szürke, ám hatékony emine nciásként létrehozta és működtette a szerbek által "letartóztatott tartomány" nem hivatalos albán közigazgatását. Noha az akkori szerb vezér, Szlobodan Milosevics parancsára az összes albánt kirúgták az összes munkahelyről, és a tartomány egy fillért sem k apott "albán célokra", Sejdiu keze alatt működtek az iskolák, az egészségügyi intézmények. Mellékesen "csinált" egy szabályos kormányt és parlamentet is, előbb a szerb elnyomással dacolva, 2000 után pedig szabadon. A kényszerű árnyékban Sejdiu vezetéséve l kialakult a működőképes albán állam, amely ellen Milosevics már csak nyers erőszakot vethetett be - ez pedig a NATO légi csapásaihoz vezetett, és 1999 óta nincs szerb hatalom Koszovóban. Más kérdés, mennyire van albán hatalom. A jövő héten talán megkez dődő nemzetközi tárgyalásokon kellene eldőlnie, mikor, mennyire és hogyan lesz független Koszovó. Sejdiu messze nem olyan fajsúlyú történelmi személyiség, mint Rugova volt - de lehet az. Lesze vagy sem, attól függ, mennyire fogadtatja el magát otthon. C sak a harmadik fordulóban kapta meg a szükséges mennyiségű szavazatot, pedig egyedüli jelölt volt. Hiába, sok riválisa van. Ebből a szempontból a döntő az lesz, megnyerie a negyedik fordulót: őt választjáke az említett tárgyalásokon a koszovói albán dele gáció vezetőjének. Ha igen, akkor tényleg (jog)történelmi nagysággá emelkedhet. Ha nem, akkor is majd neki kell "szelepelnie" a nemzetközi, külső kompromisszumos nyomás és a hazai, belső függetlenségvágy nyomása között. És egy még ennél is nehezebb feladat várja: megoldást találni a kisebbségbe szorult szerbek megannyi gondjára, oldva a kölcsönös rettegést és gyűlöletet.
