Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-08
39 – E személyi résznek van még egy intézményi vonulata is. A Külügyminisztérium pozíciója ugyanis a kormányzat on belül radikálisan meggyengült, ami abból adódott, hogy részint egy másik tárca elvitte a külügyet a hátán vivő külgazdaságot, az igazi koordinációs tevékenység pedig átkerült a Miniszterelnöki Hivatalba, miután az európai integráció ügye is kikerült a k ülügyből. Képtelenség, hogy a Külügyminisztérium ilyen statisztaszerepbe szoruljon. Ráadásul a koordinálást a Miniszterelnöki Hivatalban végző politikus általában nem áll a helyzet magaslatán. – Ráadásul súlyosbította a helyzetet, hogy a valódi irányítást ambiciózusan kezébe vevő kormányfők egyike sem értett igazán a külügyekhez… – Sem Medgyessy, sem pedig Gyurcsány nem volt külügyes, s az utóbbi időben sorozatban voltak olyan melléfogások, amelyek egyfajta magyarázkodó minisztériummá degradálták a Bem rakp artot. A külügy egyfolytában azt magyarázta, hogy a miniszterelnök úr nem úgy gondolta, amit mondott. Megígérni például a kínai vízummentességet részint a helyzetünk, részint pedig az unió működésének abszolút félreismeréséből, illetve nem ismeréséből faka d. De a bilaterális ügyekből is lehet példát hozni. Nem kezeljük túl szerencsésen Visegrádon belül a magyar – lengyel kétoldalú kapcsolatrendszert, ami megmagyarázhatatlanul és indokolhatatlanul a mélyponton van. Olyan szinten, hogy a diplomáciai botrányok s zaga lengi be a találkozókat. – Ne feledjük el azt sem, hogy diplomáciánk hatékonyságát, a minisztérium szakmai színvonalát a stratégia, a konszenzus hiánya mellett ugyancsak rontja a külpolitika alárendeltsége bizonyos belpolitikai, pártérdekeknek… – Az E gyesült Államok nagyhatalom, s amikor az egymással versenyző pártok a bel- és a külpolitikában alternatívákat gyártanak, látszik, hogy ennek az országnak megvan ehhez a képességrendszere. Az ilyen vitának van értelme. Egy ilyen kis ország esetében, amely á ltalában elszenvedője, nem pedig irányítója a nagypolitikai játszmáknak, úgy gondolom, hogy a versengés a belpolitikai szinten csak az ugyanannak az iránynak javasolt jobb ötletig, alternatíváig mehet el. Egy minimumot mindenképpen hozni kell, és azt minde n irányzat köteles tartani. Egy ilyen méretű ország számára katasztrófa, ha a külső kapcsolatrendszert a másik fél belpolitikai fékezésére, lejáratására, szembeállítására használjuk. – Melyek lehetnek tehát ma a magyar külpolitika optimális irányai és ambí ciói? – Itt megint csak vissza kell menni a kályhához, a geopolitikai adottságainkhoz, a már említett végváreffektushoz, képességeinkhez. Magyarországnak elemi érdeke, hogy pontos meg tudja határozni nemzeti érdekeit. Ezt három helyen kell tudni artikuláln i. El kell tudni mondani Brüsszelben a NATOban, pár kilométerrel odébb az Európai Unió székházában, valamint a szomszéd államokban. Ezután pedig menni kell lobbizni a nagyhatalmakhoz a fontos fővárosokba. Ha csak ennyit megtesz egy kormány, akkor az már e gészen nagyszerű. vissza Sorozatos baklövések a külügyekben - Az elmúlt négy esztendőben a szocialista – liberális kabinet többször is súlyos érdekellentétbe került Brüsszellel Magyar Nemzet 2006. február 8. Szerző: Szente si Zöldi László Ígéretek és valóság Feltűnő a két szocialista – liberális kormány programjában, hogy külpolitikájuk még hangsúlyaikban sem térnek el egymástól. Az unióhoz fűződő viszonyról, hazánk regionális szerepéről, biztonságpolitikai kérdésekről és más ügyekről hasonlóképpen fogalmaznak, éppen ezért joggal vizsgálhatjuk együtt a két kormányprogramot. „Érdekeltek vagyunk abban, hogy növekedjék az Európai Unió világgazdasági és világpolitikai szerepe” – szögezi le a gyurcsányi kormányprogram. A Európai Unióhoz fűződő kapcsolatrendszert illetően a Medgyessy- és a Gyurcsánykormány kétségkívül éppen olyan elkötelezettnek mutatkozott, mint elődei. Az elmúlt négy esztendőben azonban a szocialista – liberális kabinet többször is súlyos érdekellentétbe került B rüsszellel. Ennek legszemléletesebb példája az iraki szerepvállalásban tanúsított magyar aktivitás, hiszen a kormány nyíltan az amerikai törekvéseket támogatta a közösségi politikával szemben. Magyarország nem óvta az uniós érdekeket akkor sem, amikor a ro mán csatlakozási tárgyalásokon szó nélkül hagyott lezáratlan, problémás ügyeket, például a környezetvédelem terén. Az EU gazdaságpolitikáját Gyurcsány Ferenc több alkalommal is nyíltan bírálta. Megrökönyödést váltott ki például, amikor kínai útján leszögez te: „Most az Egyesült Államok és Kína diktálja a versenyt a világban.” A magyar miniszterelnök kínos magyarázkodásra kényszerült akkor is, amikor a brüsszeli döntéshozókkal nem egyeztetve a kínai állampolgárok uniós vízumának eltörléséről beszélt az ázsiai országban. Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc egyébként különösen nagy hangsúlyt fektetett az orosz és kínai kapcsolatok erősítésére, de ezt az önmagában örvendetes tényt nem sikerült konkrét politikai és gazdasági tartalommal megtölteni.
