Reggeli Sajtófigyelő, 2006. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-02-08
40 „Kormányom erős íti Magyarország stabilizálószerepét Közép- és KeletEurópában” – fogalmazott Medgyessy Péter már 2001. január 8án a Pilvax kávéházban elmondott, Egyetértésben a nemzettel című beszédében. A vágyott stabilizálásnak kiváló fóruma lehetett volna a visegrádi együttműködés, amelyet különösen Medgyessy Péter kormánya igyekezett elbagatellizálni. 2002 decemberében a szlovákiai Szomolányban tartott kormányfői megbeszélésekről rögtön a munkavacsora végén eltávozott, 2003 júniusában és 2004 márciusában pedig el sem ment a tanácskozásra, jóllehet ez utóbbin még a NATO főtitkára is megjelent. Bár a Gyurcsánykormány programja szót ejt arról, hogy hazánk „megkülönböztetett figyelmet fordít SzerbiaMontenegróra, valamint Ukrajnára”, másképp alakultak a dolgok. Már Zoran Djindjics szerb miniszterelnök meggyilkolásakor sokaknak feltűnt, hogy a magyar kormány csak belügyminiszteri szinten képviseltette magát a temetésen. Az ukrán „narancsos forradalom” idején még kínosabb epizódra került sor: amint azt egy nyilvánosságra ke rült külügyminisztériumi feljegyzés is tanúsítja, a magyar kormány Janukovics győzelmét valószínűsítette Juscsenko ellenében, és ennek megfelelő külpolitikai, diplomáciai lépéseket terveztek. A Gyurcsánykormány Románia, Horvátország és Ausztria esetében s ikeresebben jelenítette meg jószomszédi kapcsolatait, a protokolláris szempontból tetszetős, de konkrét politikai eredményeket nemigen hozó, közös kormányülésekkel. Miközben a kormányprogramban kiemelt helyen említették a nemzetközi terrorizmus elleni harc ot, Magyarország leginkább Gyurcsány Ferenc szaúdi labdarúgókat leterroristázó kijelentésével került a világlapok címoldalára. Az eset – különösen az iszlám országaiban – megrengette hazánk tekintélyét, és megkérdőjelezte elkötelezettségünket a terrorizmus elleni fellépést illetően. Leszögezi a kormányprogram, hogy „célunk az északatlanti szövetségi rendszer erősítése”. Jelenleg azonban éppen mi vagyunk a szövetség leggyengébb láncszeme, tekintve, hogy hazánk képtelen teljesíteni vállalásait. A NATOvezérk ar és a szervezet főtitkára több alkalommal is számon kérte a magyar kormányon az elodázott haderőreformot. Nem túlzás azt állítani, hogy külföldön nagy megütközést keltett, amikor a költségvetési hiányra hivatkozó Gyurcsánykormány a rendszerváltozás óta a legnagyobb költségcsökkentést hajtotta végre a honvédségben. Mindez komoly nyugtalanságot okoz a NATO vezetésének, és semmilyen tekintetben nem szolgálja Magyarország érdekeit. A kormány ígéreteihez tartozik Kovács László 2002es kijelentése, miszerint v álasztási győzelmük esetén a Külügyminisztériumban csak a miniszternek és a politikai államtitkárnak kell távoznia, mindenki más folytathatja a munkáját. Ehhez képest 2002 őszéig a minisztériumi vezetők egynegyedét, közel negyven köztisztviselőt mentettek fel, váltottak le, helyeztek át, vagy kényszerítettek távozásra. Ez a szám azóta tovább nőtt, a belső átalakításnak álcázott politikai tisztogatások egészen mostanáig, a választási kampány kezdetéig folytatódtak. A kiürülő kassza, a hiányzó állami bevétel, az általános költéscsökkentés a Külügyminisztérium működésére is rányomta bélyegét. 2006ban tíz százalékkal, mintegy ötmilliárd forinttal kevesebből gazdálkodhatnak majd a Bem rakparton. Szó esett arról is, hogy folytatódnak a nyugdíjazások, egyes vezető i beosztások megszűnnek, illetve átalakultak. Tavaly év végén jelentették be, hogy bezárják az ulánbátori, a limai, a bogotai nagykövetséget, valamint a Ho Si Minhvárosi és a montreali főkonzulátust, és átszervezik az egész külképviseleti hálózatot. Túl a Medgyessy- és Gyurcsánykormány külpolitikai fiaskóin, tény, hogy a szocialista – szabad demokrata választási ígéretekben hatékony és felelős magyar diplomáciáról, külképviseleti rendszerről volt szó. A mögöttünk álló kis híján négy esztendő éppen ennek ell enkezőjét bizonyította. vissza Bukott a koalíció - Júniusban tarthatják az előre hozott választásokat Szlovákiában Magyar Nemzet 2006. február 8. Szerző: Neszméri Sándor Tegnap hivatalosan is bejelentette a Keresztényde mokrata Mozgalom, hogy elhagyja a kormánykoalíciót, és ellenzékbe vonul. Pavol Hrusovsky, a mozgalom elnöke szerint erre a lépésre azért került sor, mert Mikulás Dzurinda a lelkiismereti szabadságról szóló vatikáni egyezmény megtárgyalását „szűk politikai okok miatt utasította el”, amivel súlyosan megsértette a kormányprogramot, „szavahihetetlen politikussá vált a kereszténydemokraták számára”, ezért akár leváltását is támogatnák a parlamentben. Hrusovsky azt is elmondta, a kormány kereszténydemokrata minis zterei azonnali hatállyal beadják lemondásukat a köztársasági elnöknek, ő maga pedig a házelnöki posztról mond le, jogkörei gyakorlásával Bugár Bélát, az Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökét bízza meg. A Kereszténydemokrata Mozgalom bejelentését követőe n összeült a kormány koalíciós tanácsa, amelyre azonban Hrusovskyék már nem mentek el. A tanácskozáson abban egyeztek meg a Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió, az MKP és a liberálisokat tömörítő parlamenti frakció vezetői, hogy javaso lni fogják a parlamentben az idő előtti választások megtartását. A koalíciós javaslat szerint a választásokra az eredetileg
