Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-07
7 A tárcaközi egyeztetésekre a Duna program említett elemei már "Partfalmeger ősítés és mellékágrehabilitáció" címszóval kerültek bele. Így fogadta el őket a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH). A célok a közlönyben is megjelentek, pályázati kiírás is készült. Az utolsó pillanatban - a napokban érkezett hírek szerint - új anyagot k apott az NFH az 500 millió forintos előkészítésitervezési pályázat kiírásához. Ebben már nyoma sincs a mellékágak rehebilitációjának. A vízügyi apparátus újra csak "hagyományos" (egyébként valóban megoldandó) feladataival törődik: a dunai mellékágak revit alizációja, rehabilitációja "csak" a Duna mellett élő embereknek és az őket képviselő polgármestereknek, civil szervezeteknek fontos. Még nincs döntés, hogy melyik anyag alapján írják ki a pályázatot. Ezekben az években dől el, hogy leszneke élő mellékága k a magyar Duna mentén 1530 év múlva. És ez jelentős mértékben azon múlik, milyen döntés születik most az NFHban. Droppa György, a Duna Kör ügyvivője és dr. Rácz Tamás, a Duna Településszövetség alelnöke vissza Hajnal vagy alkonyat? Népszabadság • Lengyel László • 2006. január 7. Amikor 2004 őszén Magyarországon új kormány alakult, a világ- és az európai politikában növekedett a bizonytalanság. Az amerikai elnökválasztás kiélezett harcai közepette az Egyesült Á llamok két átfogó offenzívát is tervezett korábbi politikájának kiteljesítése érdekében: egyrészt a 2005ös év elejére az iraki választásokkal stabilizálni és "irakizálni" szerette volna az iraki "háború utáni háborús" helyzetet, másrészt a "narancsos forr adalmakkal" KeletEurópában, a Kaukázusban, KözépÁzsiában és a KözelKeleten a "demokrácia" újabb hullámát útjára indítani. Az előbbihez szüksége volt az önkéntes koalíció fennmaradására, esetleges kiterjesztésére, az utóbbihoz pedig az "új európaiak" tevőleges támogatására. A hatalmas birodalmi lépések az első Bushkormányzat gulliveri lépteit követték a liliputiak világában. Az európai kontinentális nagyhatalmak, Franciaország, Németország és Oroszország, illetve az Ázsiában tovább emelkedő Kína óvatos távolságtartással kezelték az amerikai akciókat. Egyrészt el voltak foglalva saját belső gazdasági és politikai problémáikka l. Másrészt az amerikai műveleteket mint átkaroló és elszigetelő akciókat tekintették, amelyekre hasonlóakkal válaszoltak a latinamerikai és az ázsiai kontinenseken. Még senki sem tudta, hogy miként sikerül az Egyesült Államok offenzívája, hová fejlődnek Kijev, Bukarest, Tbiliszi, Bejrút narancsos "forradalmai". A gyors győzelmek és az iraki választás sima lefolyása látszólag azonnali amerikai sikereket ígért. Ám 2005ben bebizonyosodott, hogy a második Bushadminisztráció már nem cselekedhet az első admin isztráció szellemében. Nem született meg az új neokonzervatív univerzalizmus. Kiderült, hogy a keresztény fundamentalizmus és a demokrácia együttes exportja nem piacképes termék a világban. Ugyanakkor az univerzalitásra számot tartó eszmék és ideológiák folyamatos hanyatlása következett: éppen Irak és a KözelKelet belső helyzete mutatta az iszlám univerzalizmus hiányát s bizonyította az iszlám szélsőséges belső megosztottságát. A világ katolicizmusa a pápa halálának idején felfedte az elmúlt másfél évtiz ed konzervatív tehetetlenségéből származó válságát, az egymással és a Vatikánnal szemben álló nemzeti katolicizmusok problémáit. A Clinton- BlairSchröderféle harmadik út, új közép elhalt. S nem kellett sokáig várni arra, hogy bebizonyosodjék, az "új euró paizmus", az Európa az európaiaké eszméje hogyan törik szét az elitek és a tömegek eltérő Európaértelmezésén. Napjainkban vagyunk tanúi, hogy a "narancsos forradalmak" neonacionalizmusa Ukrajnától Romániáig, KözépÁzsiától Lengyelországig hogyan válik pro vinciális, másodlagos jelenséggé. A 2005ös év pangásos patthelyzetet hozott a politikai erők belső egyensúlyában is. Az Egyesült Államokban tehetetlenségi egyensúly jött létre a neokonzervatív, a konzervatív és a liberális erők között. Képesek egymást b ármilyen tevékenységben, stratégiai lépésben meggátolni, de képtelenek új világ- vagy regionális megoldásokat kierőszakolni, kiegyensúlyozni. Az Egyesült Államok már képtelen birodalmi erőszakkal tartós eredményt elérni, de még nem tudja, hogy milyen elvek alapján, milyen intézményeken keresztül, milyen normák szerint, kivel és hogyan egyezzen ki. Az amerikai életforma modell és erő elveszítette mindenhatóságát. A belső kultúrharc hatásai
