Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-07
6 ismerte el. Ez megkönnyíti ugyan a Világkereskedelmi Szervezetbe (WTO) való belépést, de egyben jó ürügyet szolgáltatott az oroszoknak, hogy gázukért világpiaci árat követeljenek. Ukrajnában egyébként is lelassult az ipari termelés növekedése, miközben az árak em elkedni kezdtek. A gazdasági helyzetre adott kormányzati válasz volt az egyik oka annak, hogy tavaly szeptemberben az elnök menesztette korábbi fő szövetségesét Julija Timosenkót. A miniszterelnök asszony ugyanis az árak befagyasztásával, önkényes béremelésekkel és más kev éssé piaci intézkedésekkel lépett fel. Az elnök és a kormányfő közötti rivalizálásnak lehettek még más okai is. A Juscsenkocsapat azt ígérte, hogy rendet teremt a korábbi legzűrösebb magánosítások körül. Egy ilyen ügy volt: visszavették a DonyeckDnyeprop etrovszk klán keresztapáitól a korábban nekik eladott Krivorizssztal acélművet, amelyet aztán egy indiai tulajdonú világcég vehetett meg. Az ukrán társadalom egyébként tavaly is azt tapasztalta, hogy az országban az ígért jogállam még nem jött el. Ehelyett a rivális klánok uralmi viszonyai rendeződtek át. A sokszoros csalódás következménye, hogy a 2005 végén elkészített közvéleménykutatások szerint március 26án Viktor Janukovics és az általa vezetett Régiók pártja akár vissza is térhet a hatalomba. Annál is inkább, mert egy korábbi hatalmi alkuval megváltoztatták az alkotmányt. A korábbi elnöki rendszert jövőre a parlamenti kormányzás váltja fel, a hatalom centruma a miniszterelnöki hivatalban lesz. Ahhoz, hogy Janukovics ne térhessen oda vissza az elnökne k, és az általa menesztett Timosenkónak ki kellene egyezniük. Egyébként az alkotmány változásával módosult a választási rendszer is. Az egyéni választókerületek megszűntek, csak listáról lehet a kijevi törvényhozásba kerülni. Ez a minimálisra csökkentette az esélyét annak, hogy az egy tömbben élő kárpátaljai magyaroknak saját képviselőjük legyen. A csalódások és zavarok súlyát mutatja, hogy a Pravda Ukraiini internetes lap Év embere versenyében a múlt év végén Timosenko vezetett 22,6 százalékkal. Juscsenk o 19,6del tartotta második helyet, míg Janukovicsnak 13,9 százaléka volt. Igaz, hogy Ukrajna elnöke 51,2 százalékkal vezette az Év csalódása címért kiírt versengést. A kérdés az, miként módosítja mindezt a gázháború és esetleges következményei? vissza Az utolsó esély Népszabadság • dr. Rácz Tamás • 2006. január 7. Droppa György • 2006. január 7. A bősnagymarosi vízlépcsőrendszer ügye mind a mai napig megoldatlan. A Duna jobbára a hivatalok aktatologatásának áldozata, lassan tíz éve. De mi történik a Dunával a vízlépcsőügygyel nem sújtott területeken? Ahol nem kell megegyezni a szlovákokkal, s elé g lenne saját elhatározásainkat teljesíteni? A Duna magyarországi szakasza ökológiai szempontból nagyon rossz helyzetbe került. Mellékágai lassan eltűnnek. Szigeteinek, mellékágainak nagy részét a vízügy egy korábbi - hibás - koncepció miatt kőszórásokka l a parthoz kötötte, hogy alacsony vízállás esetén az összes víz a hajóforgalmat szolgálja. Ez a folyamat majd száz évig tartott, mire környezetvédők és vízügyesek közösen rájöttek, hogy valamit tenni kellene, mielőtt az összes ökológiai érték elpusztul. A kőszórások között a víz eleinte átjut, majd a finom iszap gáttá tömedékeli az így kialakult töltéseket, az ott lelassuló vízből a lebegtetett elemek kiülepednek és a mellékágak fokozatosan feltöltődnek. Létezik olyan megoldás, mellyel a környezetbarát haj ózás és a part mentén élők igényeit is kielégítő ökológiai rehabilitáció egyaránt megoldható. A rehabilitációhoz és annak tervezéséhez pénz kell, de természetesen sokkal kevesebb, mint amekkora értéket elveszítünk, ha nem cselekszünk időben. A haláltusáját vívó közel száz dunai mellékág nem menthető meg állami beavatkozás nélkül. Ezért ezt a környezetvédelmi miniszternek és a vízügyi apparátusnak egyaránt támogatni kellene. Éppen ezért örvendetes fejlemény volt, hogy a Duna Kör és a Duna Településszövetsé g kérésére a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vezetése haladó szemléletű Duna programot illesztett be a 20072014es új Nemzeti Fejlesztési Terv előkészítésének folyamatába. Ennek központi eleme a dunai mellékágak rehabilitációja, melynek költségét 18 milliárd forintra becsülik. És, ami még fontosabb: benne volt mintegy 500 millió forint, amelyre a Duna menti önkormányzatok pályázhattak volna, hogy rehabilitációs terveket készíthessenek, a rehabilitációt előkészíthessék. Erre önerőből természetese n évtizedek óta nem képesek. A pályázat esélyt adna rá, hogy 2007től tervek, engedélyek alapján írhassák meg az EUs fejlesztési alapok felhasználására vonatkozó pályázataikat.