Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-05
12 átterjedő hatású létesítményekkel (...) kapcsolatban felmerülő problémák vizsgálatára". E bizottság kompetenciájába tartozhatott volna a Barbu szerint "helyi jellegű" szennyezés, mivel hatása mérhető volt a Tisza határszakaszán is. Igaz, ezúttal a dózis nem érte el a halakra halálos adagot, mint a 2000. januári cianidszennyezés idején, hanem a megengedett határértékek alatt maradt. Magának a környezetvédelmi vegyes bizottságnak a léte is hatalmas előrelé pés, még ha a tényleges mozgástere a jelek szerint igencsak korlátozott is. Hiszen a fél évtizedes tárgyalássorozat után 1997ben aláírt, majd a román kormány sokáig halogatott megerősítése után 2000 decemberében hatályba lépett környezetvédelmi együttműkö dési egyezmény előtt hasonló ügyekre csak a környezeti balesetek megelőzésével - elvi szinten - foglalkozó határvízi egyezmény vonatkozott. Ez pedig csupán haladéktalan értesítési és a konkrét szennyezés elhárításában való együttműködési kötelezettséget ír t elő a feleknek. Más lapra tartozik, hogy a román hatóságok tavaly novemberben is csak kétnapos késéssel adtak - hiányos - tájékoztatást. A baj okát máig is csak sejteni lehet, hiszen magyar szakértők nem mehettek a helyszínre. Igaz, abban sincs sok kösz önet, ha odamehetnek. A Remin 44,8 százalékos és az ausztrál Eurogold (korábbi nevén Esmeralda) 50 százalékos, valamint további három román cég 5,2 százalékos tulajdonában álló Transgold S. A. öt évvel ezelőtti cianid, majd a Remin borsabányai üzemének né hány hónappal későbbi nehézfémszennyezése óta egyszer sem fordult elő, hogy akár a Transgold (korábbi nevén Aurul) elleni per, akár az államközi egyezmény keretében Magyarországról érkezett szakemberek mintákat vehettek vagy méréseket végezhettek volna, a román hatóságok még a fotózást is megtiltották. A magyar Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága például tavaly áprilisi látogatásakor - mint beszámolójából kiderül - "nem tudott biztonsággal meggyőződni a vésztározó állékonyságáról és megfelelő védelmérő l", a képviselők annyit észleltek csupán, hogy a ciános zagy tározójának a töltését változatlanul magából a zagyból, annak nagyobb szemcséjű szilárdabb részéből alakítják ki. "Csakhogy ebben a zagyban már egyáltalán nincsenek nagyobb szemcsék" - számolt be tapasztalatairól Kőszeghy Tamás, a környezetvédelmi tárca főosztályvezetőhelyettese. Pedig a 93 hektáros tározó töltése - mint az unió és az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) nagybányai munkacsoportja jelentésében leírja - a hibás tervek és azok eng edélyezése miatt szakadt át. A bizottság nem tudta kideríteni, hogy az állítólag szigetelt tározóból hová tűnik a víz, vagy hogy a madarakat miért tartják távol riasztólövésekkel a tározótól, ha abban az élővilágra veszélytelen koncentrációban van jelen a cianid. Aggódhatnak az ad hoc munkacsoport magyar tagjai amiatt is, mert a Remin és a Transgold közös vésztározójának a töltése nincs végig kiépítve, és a vésztározóba olykor időszakos vízfolyások is érkeznek, holott azt hivatalosan "zárt rendszerűnek" t artják. Ha túl sok benne a víz, a csapadékkal keveredő ciános zagyot leereszthetik a Láposba, ahonnan a Szamoson át a Tiszába juthat. A kétségbeejtő állapotokat már több nemzetközi szervezet is felmérte. A legkockázatosabb helyszínekről az 1998 óta hatály os Dunavédelmi egyezmény bécsi székhelyű titkársága készített listát, amelyen 24 kiemelten kockázatos és 17 közepesen rizikós romániai ipari létesítmény szerepelt. Támogatást azonban ezek rendbetételére eddig sem az UNEP, sem az unió nem adott, leszámítva a potenciális veszélyek felmérésére szánt kiadásokat. Az egyetlen tényleges beavatkozás a Greenpeace nemzetközi zöld szervezet akciójának köszönhető, amely előbb a Reminnel közösen számba vette a cég hét legrosszabb állapotú létesítményét, majd elérte, ho gy a 2000. márciusi nehézfémszennyezést okozó borsabányai zagytározó gátját az osztrák kormány 200 ezer eurós segélyével megerősítsék, és rendbe tegyék az akadozó szivattyúkat. Ugyanennek az akciónak köszönhető a holland kormány támogatása a felsőbányai za gytározó biztonságosabbá tételére. "Tulajdonképpen az egész Remin egy kockázatforrás. Nagybányai központjukban több mint egy évig nem volt áram, annyira eladósodtak, hogy kizárták őket a szolgáltatásból. Mechanikus írógépeken kopácsoltak" - ismertette beny omásait a HVGvel Csáki Roland, a Greenpeace magyarországi kampányszervezője. A magyar államnak 28,5 milliárd forintos kárigénye van a Transgolddal szemben, amelyet évek óta perel. "Nem zárható ki, hogy elmarasztaló ítélet esetén az ausztrálromán vegyes vállalat csődeljárásba menekülne, de az is előfordulhat, hogy vagyona nem nyújtana megfelelő fedezetet az okozott kár megtérítésér" - vet számot a realitásokkal Szecskay András, a magyar államot képviselő ügyvédi iroda vezetője. A káreseményt követően fölm erült az is, hogy nem a Transgoldot, hanem a román államot volna célszerű perelni. Csakhogy "az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának két jogi munkacsoportja 2001 tavaszán kiadott együttes állásfoglalásában egyetértett abban, hogy »nincs sok esélye« egy nem kizárólagos állami tulajdonú ipari üzem által okozott kár
