Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-05
5 konzuli szolgáltatásai és önálló képviselet segítse Magyarország és a Székelyföld turisztikai, gazdasági, kulturális kapcsolatainak további fejlesztését. A konzuli hálózat bővítéséről a tavaly októberi együttes magyarromán kormányülésen sikerült megállapodni. A csíkszeredai külképviselet a hivatali épület átalakítási munkáinak előrehaladtával fokozatosan bővülő hat áskörrel végzi tevékenységét. Az a cél, hogy az új diplomáciai missziók ne csak szimbolizálják a magyar jelenlétet az adott országokban, hanem gyakorlati módon is járuljanak hozzá a magyar politikai és gazdasági érdekek érvényesítéséhez" - áll Polgár V iktor közleményében. vissza A koszovói romák: egy elfelejtett kisebbség – ELEMZÉS Petky József, az MTI tudósítója írja: Belgrád, 2006. január 5., csütörtök - A XXI. század Európájában alig ha léteznek a koszovói romáknál keservesebb sorsú emberek. Vitathatatlan, ők ma a legszegényebbek, a legelhagyatottabbak, a legelfeledettebbek. Hogy hányan és hol élnek, arról vajmi keveset tudnak a szerbiai hatóságok. Még arról sincs pontos adatuk, hogy ö sszesen hány roma él az országban állandóan vagy ideiglenes jelleggel. Háromnegyedüknek nincs semmilyen személyes okmánya, ők "láthatatlanok" a hatóságok számára: nincs nyilvántartott lakhelyük, nincs munkájuk, nincs betegbiztosításuk, nem kapnak semmilyen segélyt, gyerekeik nem járnak iskolába. A romák lélekszámát illetően a vélt és a valós adatok között megdöbbentő a különbség: a hivatalos nyilvántartás szerint Szerbiában 108 ezer roma él, de a hatóságok 450500 ezerre teszik a tényleges számukat. Köz ülük mintegy 250 ezren jobbára a nagyobb városok peremén található, fa- és fémhulladékból, illetve kartonból eszkábált viskókban élnek, belgrádi szóhasználattal élve "kartonvárosokban". Szerbiában 593 ilyen illegális telep van, közülük több mint száz Belgr ád területén. Létezik hivatalos adat arról, hogy Szerbiában 19 ezer Koszovóból elmenekült roma él, de a menekültügyi szervek sem cáfolják azt a feltételezést, hogy ennél jóval többen vannak, akár ennek többszörösére is rúghat a tényleges számuk. Nem so kkal jobb a helyzet Boszniában sem: hivatalos adatok szerint összesen háromezer koszovói menekült él az országban, hatszázan közülük romák, de ez is csak becsült adat. Az elképesztően gyér információk, a nyilvántartás hiánya miatt a szerbiai hatóságok komoly nehézségekbe ütköznek, amikor a nemzetközi közösség bevonásával különféle programokat, segélyakciókat akarnak beindítani, javítandó a romák helyzetén. Riasztó a helyzet: száz koszovói roma menekült közül csak egy éri meg hatvanadik életévét. A belgrádi Roma Holokauszt Alapítvány szerint az 199899es koszovói válság előtt 149 ezer roma élt a tartományban, az albánok és a szerbek után a roma közösség volt harmadik legnagyobb etnikum. Körülbelül 29 ezren maradtak otthonukban, vagyis a roma lakossá g lélekszáma ötödére csökkent az ENSZprotektorátus ideje alatt. A menekültek nagy része Szerbiában lelt menedékre, néhány tízezren kijutottak nyugati országokba, ahol egyre inkább gondolkoznak visszatelepítésükről. Állítólag 38 ezer koszovói romát érinthe t az erőszakkal történő repatriálás, ami ellen máris tiltakoznak emberi jogi szervezetek. A válság előtt a délszerbiai tartomány szinte minden nagyobb városában éltek romák. Koszovóban 193 romák lakta városrész létezett, mára a számuk 26ra zuhant. Pr istinában 1999ben 22 ezer roma élt, s noha azóta megduplázódott a székváros lélekszáma - ma körülbelül 600 ezren élnek Pristinában , a roma populáció a korábbi érték hat százalékra, 1300ra apadt. Pec városában 20 ezren éltek, ebből 1100an maradtak; a h ajdan Kosovska Mitrovicában élő közel tízezer roma alig két százaléka él ma is otthonában. A prizreni és a djakovicai romák vészelték át legjobban a vérzivataros időket, de e két városban is közel felére csökkent a roma lakosság. A többieknek meneküln iük kellett. Jobbára azért, mert a milosevici hatalommal való kollaborálással vádolták őket az albán "szabadságharcosok". Tény az, hogy a koszovói háború (199799) idején a karhatalom "piszkos munkára" fogta be őket: albánok házait kellett felgyújtaniuk, v agy éppenséggel "eltakarítaniuk" vagy eltemetniük a kivégzett albánok holttesteit. Mindez rossz emlékeket hagyott az albán közvéleményben, a szélsőségesek feljogosítva érezték magukat a mértéktelen bosszúra, teljes roma városrészeket töröltek el a föld szí néről A romaellenes hadjárat legszemléletesebb és legtöbbször emlegetett példája a Kosovska Mitrovicai roma negyedben, a "ciganska mahalában" véghezvitt pusztítás volt. A válság előtt itt 8600 roma élt, ez volt titói Jugoszlávia talán legnagyobb romák lak ta városnegyede. Nem hevenyészett viskókból álló cigánytelepre kell gondolni, hanem jobbára kétháromszintes házakból álló városnegyedre, amely teljesen elpusztult. A hadjáratban még a téglafalak sem maradtak meg, csupán az épületek betonváza látható a mah ala helyén. Mintha nukleáris robbanás helyszínén járnánk. A Koszovó körüli szerbalbán hadakozásban alig lehet hallani a romák hangját: a Balkánon néma, akinek nincsen anyaországa. Pedig az elmúlt években ők többet szenvedtek a szerbek által üldözött a lbánoknál és az
