Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-21
12 hasonlóan súlyos kérdésnek tartja a szegénységet. Mint az a brüsszeli tanácskozáson is elhangzott, Franciaországban már fél évvel a zavargások előtt ére zhető volt, hogy a szegénység és az etnikai integráció megoldatlan probléma. Nemcsak Franciaországban, hanem egész NyugatEurópában. Hasonló gondokkal Magyarország is küzd, hisz idehaza is megoldatlan a cigányság integrációja. Az akadémikus – aki jelen vol t az Európai Bizottság által szervezett tanácskozáson – úgy véli, bár Magyarországon sem sikerült orvosolni a problémát, de legalább tíztizenöt éve tudunk a kérdésről, figyelünk rá. Ezzel szemben Nyugaton csak most kezdik tanulni a helyzet kezelését. Ami a szegénységet illeti, hasonló a helyzet. Nyugaton még nem szoktak hozzá, hogy egy fejlett ipari országban a társadalom nyolctíz százaléka tartósan leszakadt az átlagtól. A konferencián több szakértő is azt hangoztatta: a szegénység gazdasági, szociális, etnikai, viselkedési, antropológiai felmérése még nem történt meg. Annyit tudunk csupán, hogy vannak szegény emberek, de azt már nem, hogy miként lehet segíteni rajtuk – állapították meg a tanácskozáson, megemlítve, hogy harminc éve Franciaországban azzal a céllal építették fel a nemrég elhíresült lakótelepeket, hogy megoldják a bevándorlók, a szegények lakhatási problémáit, az eredmény azonban később mégsem bizonyult jónak. Török Ádám elképzelhetőnek tartja, hogy a lisszaboni program keretében mindaz a tár sadalomtudományi erőfeszítés, amely a konferencián is előtérbe került, bekapcsolódik a politikai döntéshozatalba. Mint mondta, az európai kutatási keretprogramoknak éppen az az értelmük, hogy hálózatszerűen kialakuljanak azok a tudományos műhelyek, amelyek segítségére lehetnek a politikának. Bár ebbe a munkába már a keleteurópaiak is bekapcsolódtak, a műhelyek legnagyobb részét NyugatEurópában vezetik, így az új uniós tagországokban nagyon kevés olyan intézet van, amely hálózatvezető pozícióba tudott kerü lni. A nemzetközi gazdaságtan szakértője szerint olyan integrációs stratégia kell, amely tiszteletben tartja a bevándorlók vallási, nyelvi, kulturális gyökereit, de azért integrálni tudja őket az új otthont adó társadalomba. Mindehhez szorosan kötődik a mu nkahelyteremtés kérdése. „Jelenleg nem az a gond, hogy nem lehet elég munkahelyet teremteni, hanem az, hogy a nyugateurópai társadalmak egyre inkább kivonulnak az alacsony presztízsű és fizetésű munkákból. Megérkezik egy bevándorlói hullám, mint például a hatvanas évek elején, tagjai munkát kapnak, beilleszkednek, de ők lassan már nyugdíjba mennek. A gyerekeik, akik már ott születtek a befogadó országban nem fogadják el azokat az állásokat, amelyekben korábban a szüleik dolgoztak. Fölfelé mozognának a társ adalmi struktúrákban, de nincs elég képzettségük, pénzük, presztízsük és kapcsolatuk. Így aztán megint marad egy űr, megint kell egy újabb bevándorlóhullám az alacsonyabb szakképzettségű munkahelyek betöltésére, és az integráció egy nemzedékkel később ugya nilyen gondot okoz” – mondta Török Ádám, aki szerint KeletEurópának ilyen szempontból jobb a helyzete, mert nincs akkora migrációs nyomás a térségen, s a társadalomban az alacsony presztízsű és fizetésű munkahelyeket is többnyire elfogadják az emberek, ig az, ez a tény akár öt éven belül is megváltozhat. vissza Megtámadási egyezmény - A csehszlovák kommunisták is ragaszkodtak a magyarság jogfosztásához Magyar Nemzet 2006. január 21. Szerző: Harrach Gábor Prágában megtört a jég. Jirí Paroubek cseh kormányfő bocsánatkérésként is felfogható nyilatkozata hosszú kibeszélési folyamat nyitánya lehet. Igaz, a szlovák kormány szóvivője – az eddigi tapasztalatok ismeretében korántsem meglepő módon – kizárta, hogy Pozsony hasonló g esztust tegyen a felvidéki magyarság felé. Nagyobb probléma azonban ennél, hogy mi magunk sem foglalkozunk eleget történelmünknek ezzel a fejezetével. Pedig a kollektív jogfosztás 60. évfordulója minket is történelmi visszapillantásra kötelez. A keleti f ront közeledtével 1944. augusztus 29én kitört a besztercebányai szlovák felkelés. Az ellenállást irányító Szlo vák Nemzeti Tanács (SZNT) még a Vörös Hadsereg megérkezése előtt, szeptember 6án rendeletet hozott a magyar és német nyelv korlátozásáról az iskolákban, sőt még az egyházi liturgiában is betiltották e két nyelv használatát. A magyar nemzetiségűek kitolonc olásának szándéka már ebben a korai periódusban megjelent, igaz, az SZNT 1945. február 4i kiáltványának értelmében egyelőre csak azoknak kellett Magyarországra távozniuk, akik az első bécsi döntés (1938) után települtek a korábbi, 1937es határokon túlra – beleértve a Trianon után ideiglenesen elmenekült, majd visszatért személyeket is. Ugyanakkor itt jelenik meg először a reszlovakizáció koncepciója: a dokumentum szerzői szerint „az eredetileg szlovák származású, de elmagyarosított” személyek számára lehe tővé kell tenni a szlovák nemzetbe való integrálódást. Az SZNT az elkövetkező hetekben több magyarellenes rendeletet is kibocsátott többek között az összes magyar nemzetiségű közalkalmazott elbocsátásáról, valamint a még megmaradt nemzetiségi iskolák bezár ásáról.
