Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-21
6 Még a tavalyi év elején is úgy tűnt, hogy az esztendők óta húzódó diplomáciai tárgyalások továbbra sem lesznek eredményesek, hiszen az akkori hírek szerint Moszkva elképzelései között visszaadás nem szerepe lt, annál inkább egy Nyizsnyij Novgorodi képzőművészeti kiállítás a hadizsákmányokból. Érdekesség, hogy a helyi sajtó még a mai napig is vitatja, hogy az értékeket Magyarországról hurcolták volna el - egyes feljegyzések szerint a fasiszta Németország kato nái zsákmányolták, az orosz hadsereg pedig "csak" visszavette és "hazavitte" őket. Tény, hogy az orosz muzeológusok Adolf Eichmann gyűjteményének tartják a sárospataki könyvtár remekeit. Bizonyos szemszögből - érzelmektől mentesen - talán még izgalmasnak is tűnhet a sárospataki könyvtár története. Mikor a II. világháborúban az első bombák elkezdtek hullani Budapest egéről, a műgyűjtők pánikba estek és fejvesztve igyekeztek biztonságba helyezni értékeiket. Mindenki megpróbálta az általa legbiztonságosabbnak vélt helyre menekíteni értékeit. Ki a múzeumokban hagyta őket letétbe, ki nagyobb bankok, pénzintézetek trezorjaiba zárta őket. Hitler seregei és az orosz Vörös Hadsereg azonban nem bízott semmit a véletlenre, a széfeket is a legnagyobb természetességgel és a legakkurátusabb módon takarították ki, majd vitték az ott talált értékeket nyugatra, illetve keletre. Idővel főleg azok az anyagok kerültek elő, amelyeket Nyugatra menekítettek, illetve hurcoltak el. A sárospataki Nagykönyvtár igen értékes állományá nak egy részét már az 1930as évek végén a fővárosba szállították. A Vallási- és Közoktatási Minisztérium illetékesei azt tanácsolták, hogy a pataki állomány legértékesebb részét helyezzék még nagyobb biztonságba, így kerültek végül a könyvek két pesti pén zintézet trezorjaiba. A könyvtár legértékesebb darabja a kéziratos Lengyel Biblia (13901455) volt, amelyet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyik széfjébe rakták. Ugyanoda került tizenegy levéltári dokumentum és a pataki éremgyűjtemény harminchét darabja, köztük a II. Theodosius (402450) korából származó darab is. Százhetvenhárom további igen értékes kötetet az Első Hazai Takarékpénztár trezorjába zártak, köztük ősnyomtatványokat, egyéb ritkaságokat. Mint később kiderült, ez az állomány került később az o rosz hadsereg bizonyos, a későbbi adatok alapján pontosan behatárolható csapatai hatékony közreműködésével NyizsnyijNovgorodba. Az már csak a sors különös fintora, hogy a pataki állomány azon része, amelyet a helyén hagytak - vagyis nem akarták minden áro n biztonságba helyezni - teljesen épen és egészben megmaradt. Az értékes állomány visszaszerzését már 1945. július 17én elkezdték, akkor sikertelenül. A pataki könyvtárosok is heroikus küzdelmet folytattak a könyvek felkutatásáért, ám a háborús időszak és az orosz megszállás nem kedvezett akcióiknak. Az állomány körüli nagy orosz csendet az AkinsaKozlov művészettörténész páros 1991. áprilisában megjelent tényfeltáró cikke törte meg. Ebben hírt adtak az elhurcolt kulturális értékekről. Hosszas diplomácia i útkeresés után 1992. november 11.én végül Mádl Ferenc, akkori tárcanélküli miniszter és Jevgenyij Szidorov orosz kulturális miniszter írta alá azt az egyezményt, amely megnyitotta az eddig ezer lakatra zárt, igaz most is csak nehezen nyíló ajtókat. A me gállapodás értelmében később kalandos sorsú munkacsoportok alakultak, amelyek hol sikeresen, hol kevésbé sikeresen dolgoztak. A NyizsnyijNovgorodban megtalált sárospataki könyvek azonosításának teljes befejezése 1998. március végére sikerült. A diplomác iai próbálkozások először biztatóak voltak, Magyar Bálint akkori kulturális miniszter például az oroszmagyar restitúciós bizottság egyik 1996os rideg ülése után úgy fogalmazott: "korrekt és bizalomteli volt a légkör". A magyar miniszter átadta a mintegy hatvanezer tételt tartalmazó igénylistát és rámutatott arra is, hogy jelképes jelentése lenne annak, ha az orosz fél a honfoglalás millecentenáriumának évében visszaadná a sárospataki könyvtárat. Ez azonban nem történt meg. A dolgot nehezítette az időközb en meghozott (négy évig készült) új orosz törvényi szabályozás, amely "egyoldalúan orosz tulajdonnak mondta ki a műkincseket, kivételt képez az az eset, ha az üldözött vagy egyház tulajdonában volt". A szabályozást előbb Jelcin elnök nem akarta aláírni, ma jd végül mégis alávetette magát a nyomásnak, igaz egyből az alkotmánybírósághoz fordult felülvizsgálatért. Az több változtatást eszközölt a törvényen, de az alapvetéseket helybenhagyta. Annak ellenére nem történt ezzel együtt semmi, hogy Magyarország min den szabálynak megfelelően, határidőre leadta a sárospataki könyveket is tartalmazó igénylistáját - az orosz fél érezhetően húzza az időt. A lista beadása óta értékelhető orosz válasz nem érkezett. Ezután éveken át tartott a diplomáciai huzavona: eredmény nélkül. Az áttörést Medgyessy Péter kormányfő 2002. decemberi moszkvai vizitje látszott meghozni. A sárospataki könyvtár ügye azonban időközben megnehezedett, ugyanis az orosz fél kinyilatkoztatta, hogy addig nem időszerű a könyvtár visszaadásáról egyezte tni, amíg Magyarország nem hoz hasonló törvényt az orosz javak visszaszolgáltatásáról. Budapesten ezzel szemben már többször jelezték, hogy amennyiben tudnak Magyarországra
