Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-21
7 került orosz értékekről, úgy azok listáját juttassák el és a magyar állam kész lesz megvásárolni, vagy visszaadni azokat. Ilyen lista azonban eddig nem érkezett. Medgyessy és Putyin találkozóján megállapodott arról, hogy a lehetőségekhez képest talán már 2003ban visszakerülhetnek a kötetek. De ebből sem lett semmi. Kecsegtető lett voln a Mihail Kaszjanov orosz kormányfő 2003. szeptemberi budapesti látogatása is, ám a közelgő elnökválasztás előtt tudvalévő volt, hogy a sárospataki könyvek ügye nem lesz terítéken. Gyurcsány Ferenc korábbi, moszkvai látogatásán szűkkörű egyeztetésen beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, többek között a sárospataki állományt is érintve. Hogy akkor pontosan miről volt szó és miben állapodtak meg - nem tudható. Hutkainé Novák Márta, Sárospatak alpolgármestere lapunknak adott korábbi nyilatkozatában örömét fejezte ki, jhogy visszakerül a könyvtári állomány. Mint mondta, bár egyházi gyűjteményről van szó, a könyvtári kincsek bizonyosan jelentős turisztikai és kulturális vonzóerőt jelentenek majd a jövőben. "Feltételezhetően időszakos jelleggel kiállítanánk ma jd az ország különböző pontjain, de úgy gondolom elsődlegesen a könyvtárnak Sárospatakon a helye. Hazavárjuk" - tette hozzá az alpolgármester. 2005 szeptemberéig összesen - hivatalosan - 135 sárospataki kötetet azonosítottak az orosz könyvtárban, ebből 96 latin, 33 magyar és 6 német nyelvű, több mint hatvan százalék imádságoskönyv, a többi orvos, jogi, történeti és útleíró mű - közöttük 22 ősnyomtatvány. A ritkaságokat jelenleg saválló kartondobozokban őrzik. vissza Nagy Imre "Snagovi naplójának" újabb titkai - Romániai kommentár - magyar szakfolyóiratban - Késik a magyar kiadás? Titkolóznak a szerkesztők, vagy valami más? Népszava 2006. január 21. Szerző: N. Sándor László "Végre nyilvánosságra került a forradalom legje lentékenyebb és legmegrendítőbb elméleti dokumentuma, és mostantól semmilyen kicsinyes és hibbant előítélet nem gátolhatja meg, hogy előbbutóbb magyar olvasók is megismerkedhessenek vele." Eörsi István egyik utolsó cikkéből (Egy jogi nonszensz, Élet és Ir odalom, 2005. február) való az idézet, amelyben Nagy Imre Snagovi naplója román nyelvű friss megjelenésén örvendezett - mert a román fordítás új jogihelyzetet teremtett, és önmagában is ösztönözte a hatalmas történelmi tanulságot hordozó eredeti mű magyaro rszági kiadását. Egyúttal jelezte Eörsi, hogy szándékában állt a magyar eredeti szöveg magánkiadása. Egy idegen nyelvű változatot ő maga is birtokolt. Reményét fejezte ki, hogy a törvényes jogtulajdonosok: a mártír miniszterelnök örökösei hozzájáruljanak a hiteles magyar kiadáshoz. Így a forradalom ötvenedik évfordulójára megjelenhet az eredeti magyar nyelvű, tudományos alapossággal helyreállított "Gondolatok, emlékezések", azaz a mártír miniszterelnök Snagovi naplója. Eörsi azonban cikkének utolsó megfésül ése közben már azt is tudta, hogy megjelentetése korántsem olyan egyszerű. A költő már halott, és ma megint csend… Gondoltam tehát - közeledvén a kerek évforduló ünneplése - utánanézek, miért. A hagyaték sorsa még annál is bonyolultabbnak látszik, mint ah ogy a költőpublicista sejtette. Ugyanis a család csakugyan feloldotta a kiadás tilalmát, s Nagy Imre és unokái által elfogadott szakértői történészfilológus csapat (Szántó László és Sipos József) Vida István professzor vezetésével dolgozik az egykor kézz el írott szöveg értékelésén és sajtó alá rendezésén. A kiadási szándékot immár senki sem akadályozza. Arról azonban - különböző okok miatt - egyik szerkesztő sem hajlandó nyilatkozni, milyen tudományosfilológia és egyéb szakmai probléma bonyolítja és hala sztja a Snagovi Napló megjelenését. Kár. A riporternek azonban (aki korábban jó egynéhány esetben készített interjút a témában), akad néhány magánértesülése és hiteles forrása. Az egyik körülmény: a Snagovi (román változatban: Sznagovi) feljegyzések kelet kezésének bonyodalma. Tudvalévő, hogy már a román fordítás elkészülte előtt két hitelesnek mondott - de lényeges részleteiben egymásnak ellentmondó - szöveget hasonlítanak össze filológus pontossággal a szerkesztők. Amit tudni lehet: a Securitate ügynökei rendszeresen fényképezték Nagy Imre munkában lévő kéziratát, amely a három éve a magyar hatóságnak átadott úgynevezett Nastase dosszié legbecsesebb darabja volt. A másik teljesnek mondott és hitelesnek tekinthető példányt a magyar rendőrség adta át sok éve , a kivégzett miniszterelnök személyes holmijaként - a családnak.
