Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-16
25 Brüsszelben azt mondják, Gyurcsány miniszterelnök jól taktikázott a tárgyalásokon. Abba persze nem tudott beleszólni, hogy a nettóbefizetők mennyit adjanak, de a kapott pénz felhasználásának feltételeit ügyesen alkudta ki. És persze tudatában volt annak, hogy mi csak annyit kaphatunk, amennyit mások adnak. Minden kapott eurónak minden centje a közö sség nettó befizető országai állampolgárainak adójából származik. Tehát nem ők veszik ki a mi zsebünkből a pénzt, ahogy azt rossz emlékű Varga úr mondta, hanem a befizető országok politikusai saját állampolgáraikéból, hogy beletehessék a mi zsebünkbe. Igaz a van Orbán Viktornak, ez kevesebb, mint amennyit a brüsszeli bizottság kért, vagy amennyit Luxemburgban jóváhagytak. De úgy van ez, mint a gyerekek karácsonyi kívánságcédulájával, amire mindent rá lehet írni, jogos kéréseket is, de ezekből csak az teljesü l, amit a szülők - adott esetben a nettó befizető tagállamok vezetői - meg tudnak, akarnak fizetni miközben vállalják, hogy minden adott euróval kevesebbet kapnak saját állampolgáraik. Aki ismeri például a német viszonyokat, tudja, hogy milyen - ottani sze mmel nézve - súlyos megszorításokat kell elszenvedni a rossz gazdasági helyzet miatt munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak. Berlin, amely eddig is tisztán több mint kétszeresével fizetett be többet a közösbe, mint az utána következő franciák - hűen hagyományaihoz - tovább emelte két milliárd euróval az eddigi hozzájárulást (értsd, vett el ennyit saját állampolgáraitól), hogy minket, az új csatlakozókat segítsen felzárkózni. Sokszor, sokan elmondták: az EU tagság miatt nem kell hálálkodni. Í gy van. Ez nem csak nekünk, a régi tagoknak is érdeke volt. Ezért és nem rokonszenves voltunk miatt vettek fel bennünket. De helyes lenne felismerni, hogy a gazdag EU tagállamok vezetőinek is vannak - saját állampolgáraikkal szembeni felelősségük szabta - határai. És persze: mint ahogy a mi politikusainknak, nekik is szem előtt kell tartani a nemzeti érdekeket, meg azt, hogy a következő választásokon nekik is meg kell mérettetni magukat. De arra vigyázni kell - nekik is, nekünk is , hogy a "nemzeti érdek" védelme nem torkoljon primitív nacionalizmusba. Igaz, ez utóbbira számos példa volt, van az EU történetében, jelenében. De ez nem lehet ok arra, hogy mi a közösségnek ezt a szárnyát erősítsük. Felelőtlen hazugság volt ellenzéki politikusoknak és az uszályu kban lévő sajtónak egy időben arról beszélni, hogy igazában "nettó befizetők" vagyunk. Mi az EUtól már csatlakozásunk előtt is milliárdokat kaptunk. Most ismét annyit, amennyi - a miniszterelnök szerint - még soha nem állt az ország rendelkezésére. A korm ány legfőbb gondja, hogy a kapott pénzt hogyan költse el. Ez azért nem olyan nagyon rossz pozíció. A szerző ujságíró vissza Ausztria ismét Európa közepén CENA 2006. 01. 15. Exkluzív interjú dr. Ferdinand MayrhoferGrünbühellel, az Osztrák Köztársaság magyarországi nagykövetével. CENA: - Nagykövet úr, hogyan változott Ausztria helyzete az EUban a legutóbbi bővítés óta? Ferdinand MayrhoferGrünbühel: – Számunkra az unió újabb bővíté se rendkívül fontos volt. Ausztria a szó szoros értelmében elmozdult az unió határáról, és bizonyos értelemben ismét visszakerült Európa közepébe. Ez kulcsfontosságú számunkra. Mi természetesen más partnereket is keresünk, de azt hiszem ez a régió a mi ott honunk. Azt is érezzük, hogy ebben a régióban nekünk különös, speciális érdekünk fűződik ahhoz, hogy az EUban együttműködjünk. Mi mindannyian viszonylag kis országok vagyunk, tehát össze kell tartanunk annak érdekében, hogy növeljük a súlyunkat és szavazó képességünket. Úgy vélem, ez számos területen már működik is. – Mindannak dacára, amit az imént elmondott, az osztrákok a leginkább szkeptikusak az EUval kapcsolatban. – Valóban, egyes felmérések, különösen az Eurobarometer közvéleménykutatási adatai s zerint úgy tűnhet, hogy az osztrákok a legszkeptikusabban szemlélik az uniót. A mi tapasztalataink szerint azonban óvatosan és fenntartásokkal kell szemlélni ezeket az adatokat. Néhány nappal ezelőtt például volt Ausztriában egy új felmérés, amely sokkal k edvezőbb eredményt hozott. A másik dolog, amit mondhatnék az, hogy az osztrákok hajlamosak kissé pesszimistán viszonyulni az EU politikai fejleményeihez. Ez valóban furcsa jelenség, mivel Ausztria, főleg gazdasági értelemben, sokat nyert az EU bővítésével. Ennek ellenére a lakosságnak vannak fenntartásai. Talán nem volt megfelelő az emberek tájékoztatása.
