Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-16
24 Amit az unióban nem szabad… - Kasza László írása Népszava, 2006. január 16. "Na te középhatalom, leülsz még a zsebtolvajok hoz?" - kérdezte nevetve egy kolléga és helyet csinált a Brüsszelbe akreditállt újságírók egyik törzsasztalánál. A magunkat - enyhén szólva - túlértékelő "középhatalom" besorolásért kijáró a gúnyhoz hozzászoktam. A "zsebtolvaj" kifejezés azonban új volt. A ztán elém tettek egy angol nyelvű MTI jelentést, amely szerint Varga Mihály, a FIDESZ alelnöke kijelentette: "Az új EU költségvetés ... 800 ezer eurót, vagyis 200 milliárd forintot vesz ki a magyar emberek zsebéből". Történt ez egy nappal azután, hogy az E U 200713 közötti költségvetése 31,7 milliárd €t tett a "magyar emberek zsebébe". Nemzetközi társaságban az ember ilyenkor vagy őszintén kimondja, amit gondol ("a Varga egy tisztességtelen hülye"), vagy próbálja kétségbe vonni a jelentés hitelét, esetle g belpolitikai vita termékének minősíti, aminek nincs külpolitikai súlya. "Nincs?" - kérdezte egy angol kolléga és felolvasta azt az Orbán Viktor idézett, amely szerint Tony Blair régi kommunista taktikát követett: elterjesztette a 100 százalékos áremelé s hírét, minek következtében mindenki örült, amikor kiderült, hogy csak 50 százalékról van szó. Aztán Orbán "ismert kisfiús mosolyával hozzátette" - így tovább a szöveg : "De azt nem mondtam, hogy Tony Blair Kádár János legjobb tanítványa lenne." Valóban nincs jelentősége annak - kérdezte a kolléga - hogy "egy ismert magyar politikus Blairt (tartsunk róla ami akarunk) egy gyilkos kommunista diktátorhoz hasonlítja?" A történetet két okból idéztem. Először, hogy lássuk: 0politikusaink megnyilvánulásainak ny oma marad külföldön. Visszaköszönnek fontos tárgyalásokon, a lapok hasábjain.Annyit már meg kellett volna tanulni a volt miniszterelnöknek is, hogy hasonlataival arathat sikert sarki kocsmákban, de a nemzetközi parketten árt az országnak. 0Mert jó, a "közé phatalmi" túltengésünkön nevetnek. De azt, hogy zsebmetszéssel gyanúsítjuk őket, amikor éppen megtöltötték tarisznyánkat, vagy diktátorokhoz hasonlítjuk azokat akik ezt megszavazták, nem csak méltánytalan, hanem Talleyrandal szólva, "több mint bűn, hiba" e gy politikus részéről. A politikusok hibájának pedig a nép issza meg a levét. És akkor még nem beszéltünk a magyar hírközlő szervek erre az irányzatra hangolt részének megnyilvánulásairól. Pedig az sem semmi: "A nyugati elitek" (sic!) nem felzárkóztatni, h anem tudatosan elszegényíteni akarják az újonnan csatlakozó tagállamokat! - fejtegette valamilyen professzor, a riporter lelkes alákérdezésétől támogatva fél órán át a közszolgálati rádió "Háttér" műsorában. (Az EU most elfogadott költségvetésének második legnagyobb tétele az új tagállamok felzárkóztatási támogatása.) Amikor pedig kaptunk 31,7 milliárd € támogatást, a FIDESZ napilapja fanyalogva írta: "a Magyarországra eső egymilliárdos többletnek azért próbáljunk örülni". (Félek, nem fog sikerülni, mert mi ndent megtesznek ellene.) Ugyanez a lap másút azon heherészik, hogy Blair szóvivője nem tudta kimondani Gyurcsány nevét ("bezzeg Chiracét, Merkelét ..."), amiből az a következtetést vonja le, hogy a magyar miniszterelnököt jelentéktelennek tekintik Brüssze lben. Ez a külföld számára mutatott magyar színvonal. Mi persze tudjuk, hogy még a mostani kormány politikáját ellenzők közül sem gondolkodik mindenki így. Viszont tagadhatatlan egyrészt, hogy az ellenzéki politikusok jelentős része és az őket támogató s ajtó - szem előtt tartva a közelgő választásokat - pártpolitikai aprópénzre váltja az ország külpolitikai érdekeit, tekintélyét. De talán még ennél is szomorúbb, hogy ezek a megnyilvánulások egyfajta Európa ellenes, "külön magyar útról álmodó" felfogásra a lapulnak. Meghozta "gyümölcsét" Orbán Viktor emlékezetes, meggyőződésem szerint nem végiggondolt, de következményekkel járó mondása, hogy "van élet az EUn kívül is". Nincs. Európai ország számára nincs. Ahogy fennmaradásunkat kétezer évvel ezelőtt a keres ztény Európához való csatlakozás jelentette, úgy ma, a globalizálódó világban megint csak az európai közösséghez tartozás garantálja létünket. Nem csak a miénket. A nálunk nagyobb, erősebb, valódi középhatalmakét is. NagyBritannia, az Unió legidegenebb ta gja is tudja ezt. Vitatkozik és marad. Vitatkozzunk, képviseljük érdekeinket tisztességes eszközökkel és jó érvekkel mi is, de soha nem felejtsük, hogy történelmünk során először vagyunk egyenrangú és jogú tagjai egy nemzetközi közösségnek. Ha mi "nem"et mondunk, hiába mondanak "igen"t franciák, angolok. Ezt a súlyt, külpolitikai tekintélyt biztosítja nekünk az EU. Nem azt, amit egyesek Kádár Jánostól tanultak.
