Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-16
22 sincs nehezíteni s aját helyzetét. Még úgy sem, hogy a három önkormányzatot cserealapnak tekintse Koszovó északi – szerb többségű – részéért (többször leszögezték: a volt tartomány felosztása nem szerepel a lehetséges megoldások között). Próbálkozni lehet ugyan – ez is javí thatja a szereplők belpolitikai pozícióit – , de ez nem feltétlenül kecsegtet eredménnyel. Ez vonatkozik a vajdasági kezdeményezésekre is: Szerbia kizárólag Koszovó jövőjét tekinti napirendi pontnak. vissza Államháztartási refo rm kérdőjelekkel Magyar Hírlap, 2006. január 16. A valóságban nincs olyan időszak, amikor minden mindig optimálisan alakul. Ezért úgy tűnik, a 2010es csatlakozási időpont egyre nehezebben teljesíthet ő . A folyó államháztartási hiány GDPben mért háromszázalékos nagysága az eurózónához való csatlakozásunk egyik gazdasági feltétele. Ám ez a három százalék gyilkos kérdés az övezet tizenkét tagországának a felében. Azaz olyan mértékű hiány eléréséről van szó, ami sokaknak nehéz, időnként nem is teljesíthető feladat. Magyarország tavaly két konvergenciaprogramot nyújtott be az EUnak azzal, hogy a másodikban már figyelembe vette a 2005re várható – nyugdíjjal korrigált – 6,1 százalékos folyó hiányt. Refor mkényszer Az Európai Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy megkérdőjelezzen egy az adott ország kormánya által beterjesztett tervet. Ezzel is összefügg, hogy a pénzügyekért felelős spanyol biztos, Joaquín Almunia azt állapította meg: dicsérendő a magya r kormány célkitűzése, amely szerint 2008ra teljesíti ezt a varázslatos három százalékot meg nem haladó hiányszintet. A kérdés az, miként képzeli el Budapest ezt a pénzügyi konszolidációt. Lehet azon vitatkozni, hogy udvarias formában Almunia egy új, a j elenleginél hitelesebb konvergenciaprogramot kérte ebben a nyilatkozatában, vagy a meglévő kiegészítésének a szükségességére utal. A lényeg azonban az, hogy a bizottság – mielőtt még átadná javaslatát az uniós pénzügyminiszterek tanácsának – ismertette a sajtóval, hogy Magyarország is azok közé tartozik, ahol reformokra van szükség a fiskális konszolidációhoz. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen Németországtól Görögországig számos GMUtagállam van, ahol reformokra van szükség a folyó államháztartási hiány ta rtós mérsékléséhez. Realitásérzék Almunia EUbiztos realitásérzékét dicséri, hogy a szokásos négy hónap helyett szeptemberre várja a kiegészítéseket. Tisztában van az Európai Bizottság is azzal, hogy választási évben csak az újonnan megalakuló kormány k épes ilyen információkat adni. Persze a kérdés azért választásoktól függetlenül is világos: mi lesz az egészségügyi, az oktatási vagy a közigazgatási reformmal? Azokkal a lépésekkel, amelyek az egész magyar lakosságot érintik, sokakat nem is pozitívan. Té telezzük fel, hogy a választások utáni magyar kormány vállalja mindezt. Valóban csatlakozhatunk 2010ben az eurózónához? Illetve ha a költségvetés GDParányos hiányát évente másfél százalékkal kell csökkenteni ahhoz, hogy 2008ban teljesítsük a folyó hiány ra vonatkozó konvergenciakritériumot, akkor a kérdés inkább úgy vetődik fel: képesek leszünke erre. Ha kiszámítható és dinamikusan fejlődő világgazdasági körülmények alakulnak ki, és a beruházások, valamint a magyar export dinamikusan fejlődhet, ha a bére k növekedése nem haladja meg a termelékenység növekedését, akkor akár teljesíthetővé is válik ez a célkitűzés. A valóságban azonban nincs olyan időszak, amikor minden mindig optimálisan alakul. Ezért úgy tűnik, a 2010es csatlakozási időpont egyre nehezebb en teljesíthető. Eközben – a jelen kondíciók szerint – Szlovákia vagy Csehország már korábban is csatlakozhatna az eurózónához. És a probléma éppen ebben van. Magyarország ugyanis saját régióján belül értékelődhet le a befektetők szemében. Azok ugyanis a térségben a pénzügyi stabilitás szempontjából jóval megbízhatóbb országokat is találnak. Tehát Magyarországnak ezeknek a feszített elvárásoknak a teljesítése a folyamatos felzárkózáshoz alapvető fontosságú külső források megszerzése érdekében is szükséges. Ám korántsem biztos, hogy ami szükséges, az lehetséges is. A világpiaci feltételek bizonytalansága mellett érdemes még egy belgazdasági, illetve belpolitikai kérdésre is utalni. Mivel a nagy ellátórendszerek reformja a lakosság egyes rétegeit a legkülönb özőbb formában fogja érinteni, csak akkor lehet a valóságba átültetni ezeket az intézkedéseket, ha – folyamatos kommunikáció révén – a lakosság túlnyomó többsége tisztában van e lépések tartalmával, beleértve a várható rizikókat is, és hajlandó is ezeket v állalni. Azaz olyan végrehajtási formákat kell találni, amelyek vállalhatóvá teszik ezeket a reformokat. Káros riogatás
