Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-14
16 GDP. A kormánynak egyeztetnie kell a munkaszüneti napról az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal. A szakszervezetek valószínűleg nem elleneznének a javaslatot, a munkaadói szervezetek azonban igen.. Orbán Viktor egy december 4i rendezvényen azt mondta: 125 napunk van a választásokig. A december 4től számított 125 nap egészen pontosan április 7re esik, ám a vasárnapi szavazás hagyományára hivatkozva a Fidesz ezt később megpróbálta úgy interpretálni, hogy a pártelnö k biztos április 9re gondolt, arra is csak azért, mert a 2002es választás is április elejére esett. Akár biztosak Orbán értesülései, akár nem, a 7i szavazást a szocialista pártban is lehetőségként kezelik. A miniszterelnök környezetéből származó informá cióink szerint a kormányfő részéről felmerült: ha valóban péntekre esne a voksolás, akkor azt munkaszüneti nappá nyílvánítanák. Bár a törvény szerint a kormány az átminősítést valóban kezdeményezheti, ha így tenne, épp a pénteki szavazás logikáját oltaná k i: annak ugyanis az lenne az előnye, hogy az otthonukat munkahelyi, iskolai és egyéb elfoglaltságaik miatt amúgy is elhagyó szavókkal nagyobb választási részvételt jelenthetne. A vasárnapi szavazásokkal kapcsolatban rendre felmerül, hogy a választók hétvég i programjuk, vidéki kiruccanásaik miatt nem szakítanak időt a voksolásra, ami egy háromnapos hosszú hétvégére még inkább igaz lenne. A találgatásokra már csak kevesebb mint egy hétig van lehetsőég: a pártokat az egyeztetésból kizáró köztársasági elnök ja nuár 19re ígérte, hogy kitűzi a választások időpontját. A vasárnapi hagyomány megtörésére egyébként volt már példa korábban: többek között a 2004es európai parlamenti választásokat is szombaton tartották, hétköznapra 1945 óta nem esett voksolás Magyaror szágon. vissza Buknia kellett Magyar Hírlap 2006. január 14. Szerző: Máté T. gyula Van tétje a kormány menesztésének? A parlament újat nem választhat, ha Juscsenko újat nem jelöl. Forró patthelyzet a választásokig Kijevben hétfőn megbukott a kormány, ami húgom szerint az ukrán könnyűzene sajátosságainak ismeretében nem is olyan meglepő. Persze valószínű, hogy Mariann ez esetben nem látja kellő élességgel a helyzetet, s keleti szomszédaink muzikalitásának nincs köz e a Jehanurovkabinet leváltásához. Az viszont – bármennyire meglepő – egészen biztos, hogy az oroszukrán gázszerződéshez végképp semmi köze a hét eleji eseményeknek. Pedig ez volt a hivatalos indoka a kormány parlamenti megbuktatásának. Pontosabban ürügy e. Jurij Jehanurov három hónapja regnáló kabinetjét azért buktatta meg a Ráda – az ukrán parlament – mert megtehette. A narancsos zűrzavarban Viktor Juscsenko a hatalom megszerzése érdekében kénytelen volt lelkesedni az alkotmányos reformért, amely korlát ozta az elnök jogkörét és kiszélesítette a törvényhozásét. Január elsején lépett életbe a törvény. Tíz napra rá, az első idei ülésen a parlament élt azzal az új lehetőséggel, hogy menesztheti a kormányt. Demonstrálta hatalmát a március 26i választások elő tt – a voksolás visszatérő motívum lesz történetünkben, mert hiszen erről is szól az egész, mint majd kiderül. Jehanurovot az oroszokkal kötött gázmegállapodás miatt támadták, hogy most az eddiginek majd’ a dupláját kell fizetnie Kijevnek a gázért. Ami ig az, azonban a gáz tranzitért is többet kap Ukrajna. Ez a piac: üzletet úgy lehet kötni, ha én engedek, s a másik is enged. Az ukránorosz gázalku reális egyezség, még ha a mozgatórugói politikaiak voltak Moszkvában és Kijevben is. No meg, értelmezésfüggő: ha azt nézzük, hogy 230ról 95 dollárra küzdötte le az ezer köbméterenkénti orosz követelést, akár szobrot is emelhetnének Jehanurovnak. Nem arról van szó, hogy Ukrajnában ne lett volna olyan, aki gazdasági alapon utasítja el a megállapodást. Miután az ed digi közvetítői struktúra megváltozott, csak egy cég került a két ország gázmonopóliumai közé, sokan buktak az üzleten. Az elsők között is Julija Timosenko exminiszterelnök és férje érdekeltségei, üzlettársai. Timosenko persze e nélkül is megszavazta voln a utódja bukását . Megszavazta egy másik "narancsoshős", Vlagyimir Litvin házelnök is, a Juscsenkoszövetség mára nála is az "ex" kategóriába került. S észérvekből ezt tette az orosz párti Viktor Janukovics pártja és a kommunisták is. Ellenzéki oldalon ki ne szeretne kormányválságot pár hónappal a parlamenti választások előtt. Ám ami furcsa, mindössze ötven kormánypárti képviselő szavazott Jehanurov leváltása ellen, több mint százan elfelejtettek voksolni – kétszázötven volt az igen. A kormányfő sem volt különösebben meglepve, hogy leszavazták. Érthetően, Jurij Jehanurov nem politikai mártír, csupán egyik részese a játszmának, amelyben alighanem maga Juscsenko is benne van. Igaz, presztízsveszteség kormányt veszíteni a választások előtt. Ám ha 1517 százal ékon áll a pártunk, nem húzunke lapot a tizenkilencre? Viktor Juscsenko mint forradalmár lett Ukrajna első embere, megpróbálta tekintélyes, kiegyensúlyozott államfőként stabilizálni hatalmát. Nem sikerült.
