Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-03
9 lényegült bukott kormányfő jól sikerült marketingakciójával; a londoni kollégáknak készpénzzel kell fizetni, ha cikket, netán (a hazai kampányra tekintettel) egy egész mellékletet vásárolnánk tőlük. Nagy lehet az élet ilye nkor a Financial Times szerkesztőségében: a derék angolok a hirdetési bevételt azonmód elisszák, az ügyeletes kollégák pedig még azon melegében hozzálátnak a Stabil és nagy jólét című értekezés megírásához. * Az FTmelléklet körüli hisztéria kirobbantásakor a Fidesz természetesen tisztában volt azzal, hogy az Orbánkabinet éppúgy több tízmillió forintnyi közpénzt költött el a lapban megjelent hirdetésekre, mint a Gyurcsánykormány. Sőt: a Népszabadság öss zesítése szerint utódjánál lényegesen többet, összesen 54 millió forintot, 36 ezer német márkát, 545 ezer dollárt és 6775 fontot tapsolt el ön, ha úgy tetszik: országimázsfényezésre. Azt gondolnánk, hogy ha bűnös, de legalábbis elhibázott dolog egyegy ország és/vagy kormánya teljesítményét itthon vagy külföldön tízmilliós nagyságrendű közpénzből reklámozni, akkor ennek sokszorosát elkölteni ugyanerre hatányozottan bűnös, de legalábbis elhibázott dolog. De persze ez sem így van. Rogán Antal világosan elmondta a Napkelte című tévéműsorban, hogy miért. Íme: "Mi a Széchenyitervet, a gyógyfürdőket hirdettük, annak van értelme. De a kormánypropagandának nincs.” Világos: a hazafias vállalkozók támogatásának, meg a fekélyes polgári végtagok és a jobbközép ízületi panaszok szakszerű ápolásának reklamírozása mehet; a balközép magyar lángelmék és a szociáldemokrata vállalkozói sikerek világgá kürtölése „bunda”. * A Fidesznek, pontosabban az ügyet a párt r észéről „intéző” (Révész Máriusz kifejezése) Deutsch Tamásnak még egy dolgot kellett pontosan tudnia az első pillanattól kezdve: azt, hogy állítása, mely szerint a magyar kormány a hirdetés elhelyezésével úgymond megvásárolta a hetilap kedvező országértéke lését, éppen olyam szemenszedett hazugság, mint pártállami időket idéző rendőrterrort kiáltani a fideszes belháborúból kerekedett makói szórólapügyben. A különbség, hogy míg a makói esetben Deutsch könnyedén kitérhetett az Index újságírójának az ügy Fid eszen belüli hátterét firtató, a Hírszerző cikkére hivatkozó kérdése elől azzal, hogy mindig érdeklődve olvassa a "rétegportálokat”, illetve hogy az ügyben nem a feljelentő, hanem a rendőrség hibázott; most olyan intézményt sikerült megsértenie, amely – a magyar rendőrségtől eltérően – a jelek szerint kényes jó hírnevére. Ismerjük el, tizenöt, a magyar közéletben lehúzott év után ez szokatlan érzés lehet. Valószínűleg e fölötti meglepődés az oka Deutsch meglehetősen suta mentegetőzésének, amelyet a Népsza badság tudósítójának adott elő, és amely szerint pártjának „nincs dolga” a Financial Timesszal. Pedig néha előfordulhat, hogy a magyar politikus hírnevére kényes újságíróba vagy szerkesztőségbe botlik, még ha ehhez nemzetközi bonyodalmat is kell okoznia . vissza Sebaj, szokni kell. Szilveszter után létrejött a nemzeti egység − Sólyom Lászlóval - szinte - mindenki egyetértett Hírszerző információ 2006. január 2. 07:25 Néhány órával az újév kezdete után a köztársasági elnök megteremtette a nemzeti egységet Magyarországon. Az ígérgetésmentes, felelős kampányról, az egyéni felelősségről mondott beszédével minden ígérgető, az egyén szabadságát lenéző párt is egyetértett. Vihart csak a nemzeti lobogó mellőzése kavart.
