Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-03
10 „Bo ldog újévet kívánok Magyarország minden polgárának, a magyar nemzet minden tagjának! Remélem, akik mulattak, jól mulattak, akik szomorkodtak, megvigasztalódtak” – kezdte újévi beszédét Magyarország első civil államfője, hogy kisvártatva, az idei kampányra térve jól beszóljon a pártoknak: „A felelős ember ad magára. Megköveteli, hogy ne akarják teljesíthetetlen ígéretekkel vagy mások kárára megnyerni támogatását. Reális, hosszú távú programot akar látni, és annak hiteles jelét, hogy az adott pártban lesz els zántság véghezvinni mindazt, amit ígér. (…) Szükségünk van pontos tájékoztatásra, éppúgy, mint az önálló ítéletalkotásra, hogy ne lehessen olcsó reklámfogásokkal befolyásolni minket” – szólt a nemzethez, ezen belül a pártok spin doctorjaihoz és kampányfele lőseihez a köztársasági elnök. Nem aktivista, de van véleménye Az eddigi balliberális és konzervatív államfők megszokott, többnyire sematikus beszédeihez képest a beszédeit önállóan jegyző, senkivel sem egyeztető Sólyom kifejezetten az individuális álla mpolgáriadófizetői nézőpontból érvelt a közdemagógia ellen: „Ha mi viseljük a terhet, tudnunk kell azt is, melyik párt hogyan vágna bele a régóta halogatott reformokba, mit és hogyan változtatna meg, s főleg: mikor. Nagyobbrészt erről kellene szólnia a ka mpánynak” – jelentette ki. Amiből ismét csak kiderült: bár nem akart aktivista államfő lenni, nagyon is van politikai véleménye: szerinte is szüksége van reformokra; a pártoknak le kell állniuk a fráziscsépléssel, és a terveik mögé kell rakniuk, mi menny i közpénzünkbe kerül; mindezt mihamar; ráadásul - tette hozzá - nem négy évre, hanem ciklusokon át. Végül egy rúgás a kétoldali szekértáborhisztériába: „Demokratikus, alkotmányos pártok versenyeznek, és nem viszi romlásba az országot, bármelyik győz is.” Pláne, hogy az ország legalapvetőbb feladatai, a szegénység leküzdése, a kultúra, a nemzet fenntartása nem (csak) a pártok, hanem az egyének mint állampolgárok feladata: „Még ha nem is mindig érezzük, nagyon sok múlik rajtunk. (…) Mindenki fontos, mindenk i hozzájárul ahhoz, hogy jó legyen Magyarországon élni.” Mindenki kedvence A pártok imádták a beszédet: „A szocialisták úgy érzik: a köztársasági elnök úr a szívükből beszélt újévi köszöntőjében” – jelentette ki Lendvai Ildikó, aki alig leplezett Fideszbírálatot olvasott ki a beszédből: „A köztársasági elnöknek jó oka volt arra, hogy elsősorban a 2006os kampány aggasztó előjeleire figyelmeztessen. Már most vannak, akik a választási győzelem esetére nagy árleszállítást, vereség esetére pedig forradalmat ígérnek.” Nemzeti konszenzus, szilveszterkor „A Fidesz egyetért az államfő újévi beszédének minden gondolatával” – oszlatott el minden lehetséges félreértést a párt frakciószóvivője, Halász János, aki elegánsan kiemelte a pártokat a „minden ember, mind en magyar” kategóriából: „Értelemszerű, hogy egy emelkedett beszéd minden emberhez, minden magyarhoz közvetlenül szólt, de az a helyes, hogyha a beszédben foglaltakat a politikai pártok is megértik és megszívlelik.” A két kis parlamenti párt is olyan nyi latkozatot tett, mintha Sólyom az ő nevükben/érdekükben rúgott volna bele a két nagy pártba: „Az SZDSZ egyetért azzal, hogy Sólyom László köztársasági elnök újévi beszédében a populizmus veszélyére figyelmeztet, mert a párt szerint ez a legnagyobb probléma a közéletben” – jelentette ki Fodor Gábor ügyvivő. Dávid Ibolya pedig az MTInek azt mondta: „az MDF politikai hitvallását hallotta vissza a köztársasági elnök újévi beszédében”, s az üzenetet főleg a két nagy pártnak kellene meghallania. Neki nem állt a zászló Magyarország legöntörvényűbb államfője nem is annyira újévi beszédével, mint inkább a beszéd tévés felvételeinek körülményeivel vívott ki kisebb konsternációt a Fidesz, és teljes megütközést a szélsőpolgári spektrum berkeiben (érdekes lesz majd a kettőt áthidaló Demokrata álláspontja).
