Reggeli Sajtófigyelő, 2006. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-01-11
11 két fontos, a határon túli magyarság életét érintő magyarországi törvény életbelépésével. Az egyik a honosít ás megkönnyítését lehetővé tévő jogszabály, emellett hatályos lett a speciális nemzeti vízum, amelyet kifejezetten a diplomáciai képviseleteken lehet kérvényezni. Ez a sorozat beleillik a magyar kormány egy évvel ezelőtt meghirdetett törekvésébe, amellyel öt pontban határozta meg a nemzeti felelősség programját. Vagyis a Szülőföld Programcsomag létrehozása, a honosítás méltányosságának és gyorsaságának bevezetése, a nemzeti vízum, az európai integrációs folyamat segítése a környező országokban, beleértve az ott élő magyarság autonómiatörekvésének erkölcsi és politikai támogatását, végezetül a határon túli magyarság státusának az alkotmányban való rögzítése. Mindebből az első négy pont megvalósult, az utolsón pedig erőteljesen dolgoznak a szakemberek a határo n túli magyar közösségek képviselőinek bevonásával. Hatodik pontként hozzátenném a kettős állampolgárság kérdését, amelynek ügyében 2004ben éppen az a Magyarok Világszövetsége kezdeményezett népszavazást, amelynek Ön korábban főtitkára volt. Annak a V ilágszövetségnek, amelynek én 1989től 1991 decemberéig főtitkára voltam, az égadta világon semmi köze nincs a mostanihoz, sem a tendenciájában, sem felfogásában nem vagyunk azonosak. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás körüli bonyodalom a magyar nemzet egyik legnagyobb tragédiája volt, mély sebet ütött rajtunk, amit nehéz gyógyítani. Sőt csapda, figyelembe nem vett gödör, amelybe mindannyian beleestünk. A történészek majd megállapítják, ki a felelős mindezért, én sokkal inkább azokat a lehetőségek et keresem, amelyek előrevisznek bennünket. Ezek szerint nincs remény az anyaország és a határon túli magyarság között az eredménytelen népszavazás miatt született nézeteltérések elsimítására? Azt szeretném, ha a jövőben a határon túl élő nemzettestvér eink és Magyarország viszonya nem a megsegített és a megsegítő viszonylatában létezzen, hanem a partnerség keretében. Vagyis ne úgy tekintsünk a határon túli magyarságra, mint egy megsegítendő, állandóan támogatásokért folyamodó közösségre, hanem olyan tes tvérekre, családtagokra, akik velünk együtt élik meg mindennapjaikat. Az anyaországnak ebben nagy a felelőssége, de a család tagjainak is, hogy olyan társként tekintsenek Magyarországra, mint akinek szintén lehetnek gondjai. Ugyanakkor a határon túli magya rság komplex fogalomként már nemigen létezik, hanem van erdélyi, felvidéki, vajdasági magyarság, mind sajátos problémákkal, és nekünk ehhez hozzá kell igazítanunk a mentalitásunkat, ügykezelésünket. Nekünk itt Magyarországon meg kell értetnünk az emberekke l, hogy a határon túli magyarokkal való foglalkozás a racionáliák és irracionáliák nagy mezeje közötti keskeny mezsgye: amelyben előbbi az ügyintézés, a pénzügyek, a segélyezés, az építkezés tömkelege, utóbbihoz pedig az érzelmek tartoznak. Elégségesnek tartja a jelenlegi magyar kormánynak a határon túli magyarok iránti erőfeszítéseit? Hiszen az utóbbi időben rengeteg bírálat éri a Gyurcsánykabinetet a támogatások késése, csökkentése okán. Először is korrekt volt, hiszen amit ígértek, azt szinte teljes mértékben betartották. Hogy elégségese, attól függ, mit tűzünk ki célul. Ha azt, hogy a Kárpátmedencében létrejöjjön a nemzeti egység, akkor kérdés, melyik egységre gondolunk. Ha az anyanyelvi, nemzeti önazonosságunk megélését jelentő kulturálisra, akko r azt kell mondanom, hogy a kormány kezdeményezése jól szolgálja ennek teljesülését. Százszázalékos megelégedettség persze nincs, de a folyamat iránya jó. Mennyiben viselte meg a hivatalt a Mucuskaügyként elhíresült kémbotrány? Sajnálatos ügy, amely az ország és az intézmény hírének sem tesz jót. Méltatlanul érintett olyan embereket, akik nem is voltak érintettek, de rájuk rakódtak az előítéletek. Igaz, hogy voltak belső turbulenciák emiatt a hivatalban, de túl sokat nem akarok tudni ezekről. Tény, hogy a HTMH és az általa képviselt ügy nem szennyezhető be ezzel a botránnyal. Kíván változtatni a hivatal stratégiáján? Olyan változásokat tervezek, amelyek még fokozottabbá teszik az eddigi munkát, viszont negatív, továbbá a minőségre, az emberi hang int enzívebb megjelenítésére törekszem, viszont idejétmúlt reformot nem kívánok végrehajtani. A hivatal nagyon sok feladatot hord a vállán, el sem tudja képzelni, milyen komoly és hatalmas munkával jár például a Szülőföld Alap kezelése, az egymilliárd forintos támogatás szétosztása. A kollégiumok
