Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-24
21 A nácizmus 1933as németországi győzelmének kettős hatása van Magy arországon. Egyrészt teret veszít az addig alapvetően a kereszténységre apelláló nemzettudat, s mindinkább előretörnek, majd a zsidótörvényekben testet is öltenek a faji alapú magyar identitástörekvések. Másrészt világossá válik a józanul gondolkodók számá ra, hogy a magyarságra leselkedő legnagyobb veszély immáron a Harmadik Birodalom. E felismerés eredménye az 1939 őszén Szekfű Gyula szerkesztésében megjelent Mi a magyar? című kötet, amely az akkori szellemi élet tizenhárom vezető képviselőjének tanulmányá t tartalmazta. Az azóta számtalanszor felidézett művet talán Illyés Gyula jellemezte a legtalálóbban: "Nálunk minden osztálynál jobban, a dolgozók tömegei magyarok: a munkások s még jobban a földtelen földművesek. Származásra, nyelvre, szokásra egész bizon yosan magyarok, életformájuk és sorsuk azonban jobban hasonlít más fajták dolgozóinak sorsához, mint a felettük levő osztályokéhoz. Példa erre Szekfű könyve is, mely noha tárgyilagos képre törekszik, teljesen megfeledkezni látszik róluk, életformájuk lénye géről: anyagi helyzetükről. Ez a könyv a középosztály magyarságszemléletét tükrözi." Illyés fő kifogása tehát a Szekfű szerkesztette munkával szemben az, hogy a nép és nemzet fogalma távol esik benne egymástól. Van más baja is: "Bevallhatjuk, hogy ennek a z egész ki a magyar, mi a magyar mozgalomnak az igazi kérdése az: ki nem magyar, mi nem magyar?" Szekfű Mi a magyar? kötete mára emblematikus művé vált. Ez, és hogy az Európai Unió tagjai lettünk, arra indította a Habsburg Történeti Intézetet, hogy mai j eles tudósoknak és művészeknek teremtsen rá lehetőséget, hogy válaszoljanak a kétharmad évszázaddal ezelőtti sorsfordulón feltett kérdésre. A Rubicon Kiadóval együtt most megjelentetett, tizennégy szerző által jegyzett Mi a magyar? című könyvet Romsics Ign ác és SzegediMaszák Mihály szerkesztette. Sokféle témában - zene, képzőművészet, régészet, történelem, irodalom - sokféle álláspont. Sokat megtudhatunk arról, milyen változatai lehetségesek a korszerű magyarságnak. Röviden ismertetni nem lehet. Ízelítőül viszont talán elfogadható a szubjektív kiemelés. S csupán annak kiemelése, amiben ez a kötet már az első pillantásra különbözik a Szekfűétől. Mindenekelőtt ez a mostani: képeskönyv. Korniss Péter 1969 és 1998 között született fényképei teszik azzá. Korni ss kiemelkedő szociofotósa korunknak. Ha van, akinek a műve az illyési népnemzetfelfogásnak megfelel, hát ő az. Sorozatának záróképe, az 1998ban Jobbágytelkén készült Otthon című munkája többet mond el a székely ember életéről, mint egy regény. Szerencs és különbség, hogy a határon túli szellemi élet kiemelkedő alakjainak írásai is olvashatók a mostani munkában. Fejtő Ferencről már csak azért is megkülönböztetéssel kell írni, mert neki köszönhetők Szekfű könyvének előképei. 1936ban jelent meg a Szép Szó című folyóirat Mai magyarok régi magyarokról című kötete, amely egyebek között Babits Széchenyiről, Móricz Bethlen Gáborról szóló tanulmányát közölte. Szenzációja azonban József Attila A Dunánál című verse volt, amelyet a költő Fejtő ösztönzésére írt. E mu nka folytatódott a Mi a magyar most? című, 1937ben megjelent kötettel, amelynek gondolata ugyancsak Fejtőtől származott. A könyv címében feltett kérdésre a tizenhat írás egyikének szerzője, Ignotus Pál Illyéssel egybehangzóan így válaszolt: "A magyar most is, mint ötven évvel ezelőtt, részben 'úriember', részben 'nép'." A kötet élére József Attila Fejtő kérésére írt verset. A Hazám című szonettciklust, amelyben az Ignotuséhoz hasonló a társadalomkép: "Retteg a szegénytől a gazdag / s a gazdagtól fél a szeg ény. / Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény." Fejtő mostani, Régi és mai magyarok című esszéjében az egykori vitákat ma is időszerűnek ítéli. "Nyugati értelemben nincs polgári Magyarország" - summázza véleményét. Grendel Lajos Magyar t raumák - magyar téveszmék című esszéjében a mai magyar közgondolkodás egyik alapvető problémájának minősíti az 1918as forradalom emlékének meghamisítását. "Az őszirózsás forradalom ma sem piros betűs ünnepe a nemzetnek. A közvélemény többségében ma is ell entmondásos, csaknem negatív a megítélése. Ez azért tűnik paradox helyzetnek, mert a mai, demokratikus Magyarországnak mind a jogrendjét, mind a politikai szisztémáját tekintve, de facto több köze van hozzá, mint az őszirózsás forradalom előtti és utáni mo narchikus Magyarországhoz... A mai, demokratikus Magyarország eszmei elődeitgyökereit a dualista vagy a HorthyMagyarország prominenseiben keresni blaszfémia és történelmi perverzió. A mai Magyarország lehet Kossuth és Petőfi örököse, de nem lehet Tisza I stváné. Lehet Ady és Károlyi örököse, de nem lehet Horthy Miklósé. Nem lehet kifelé demokratának lenni, befelé pedig antidemokratának." Végel László Magyar labirintus című esszéjében szülőföldje, a Vajdaság kálváriáját írja meg. Az író szerint a titói Ju goszláviában történt meg először, hogy a délvidéki magyarság a saját nemzeti programját kezdte megfogalmazni, s ezzel belépett a modernizáció folyamatába. "A balkáni háborúk kitörése után ez a folyamat
