Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-24
17 búcsújárás volt a határ két oldala. Ott integettek, zokogtak családtagok, barátok. Később a határőrök már ki sem engedték őket. Ezután a földekről kiabáltuk át, mi történt a faluban - meséli Gilányi. A hatvanas évektől a nagyszelmenciek valamiv el könnyebben jutottak át a túlsó oldalra. "Csak" nyolcvan kilométert kellett buszozniuk, hogy a húszharminc méterre levő utcában lakó rokont, barátot láthassák. Csáky Pál pozsonyi miniszterelnökhelyettes szerint sokat lendítettek az ügyön a nyugati ma gyar és a budapesti személyiségek. Majd az amerikai képviselők is, akik sürgető levelet küldtek az Európai Bizottsághoz, a szlovák miniszterelnökhöz és az ukrán államfőhöz. Pozsony azonnal igent mondott, Kijevben jóval nehezebben született meg a döntés: 20 06 eleje helyett december 23án nyílhat meg az átkelő. A szögesdrótok, az őrtornyok, a géppisztolyos őrszemek és a felszántott földcsík helyén ma már feldíszített épületek és felnyitott sorompók fogadják az érdeklődőket. Himnuszok, a politikusok beszédei után végre boldog rokoni, baráti ölelések. Illár József kisszelmenci polgármester elérzékenyülve ismételgeti, ennél szebb karácsonyi ajándékot nem kaphatott a két falu. A kisszelmenci Jevcsák Zoltán koszorút szorongat: - Az apám sírjához vinném odaátra, d e nincs pénzem Ungvárra utazni szlovák vízumért. Anélkül ma sem engedtek át. Most még egyirányú a forgalom, a nagyszelmenci uniós polgárok vízum nélkül jöhetnek ide, ami nagy boldogság, de az ukránok vízum nélkül nem mehetnek Nagyszelmencre. Még karácson ykor sem. Jevcsákot unokája biztatja: - Nem tart ez sem örökké, papa. Egyszer azért Ukrajna is uniós tag lesz. 1919ig és 1938tól 1945ig a falu Magyarországhoz (Ung vármegye) tartozott. 1919től 1938ig Csehszlovákia része 1944 decemberében a vele teljesen egybeépült Kisszelmenctől (250 lakos, 87 százalékuk magyar) a csehszlovákszovjet államhatárral vágták el. 2000ben jelenik meg Zelei Miklós A kettézárt falu című könyve és több mél yriport is. Ezek az alkotások és több magyarországi személyiség helyszíni látogatásai újra felhívják a figyelmet a szelmenciek tarthatatlan helyzetére. 2003 nyarán Nagyszelmencre (lélekszáma 633, 97 százalékuk magyar) látogat Komlóssy József nyugateuróp ai magyar politikus és Nagy András, a MagyarAmerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központjának (CHACR) vezetője. A helybeliek a falut elválasztó határon két fél székely kaput állítanak fel. 2004. április - az amerikai kongresszus emberi jogi frakciója tájék ozódó meghallgatást tart, amelyre meghívják Szelmenc két felének polgármestereit, Szlovákia és Ukrajna nagyköveteit, illetve az EU washingtoni delegációjának vezetőjét. Amerikai képviselők levelet írnak Pozsonyba, Kijevbe és Brüsszelbe, a határátkelő mielő bbi megnyitását szorgalmazva. 2005 nyarától - többszöri jegyzékváltás a szlovák és az ukrán kormány között a határnyitás részleteiről. Felépülnek a vámházak és más kiszolgálóépületek. Ukrán oldalon eltávolítják a szögesdrótokat és aszfaltozott utat építe nek a határig. 2005. december 13. - Kisebbségekért díjat vesz át Budapesten Illár József és Tóth Lajos polgármester. 2005. december 23. - megnyílik a szelmenci határátkelő. vissza Megírta második levelét a Financial Ti mes Népszabadság • R. Hahn Veronika • 2005. december 24. Érezhető sértettséggel a hangjában nyilatkozott péntek délután a Népszabadság londoni tudósítójának a Financial Times (FT) vezető szerkesztője. Hugh Carnegy elmondta, hogy első - a magyar kormány, illetve a Fidesz szóvivőjéhez - szerdán írt emailjére még senkitől nem kapott választ.
