Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-24
14 rövidebb uralmának. Nem tudott kimaradni sem a korábbi nagy európai háborúkból, sem a huszadik század két világégéséből. Függősége nem jelentett tehetetlen sodródást, viszont létfontosságúvá tette az alkalmazkodást. Egyrészt a kedvező feltételek kihasználását, másrészt a felkészülést a várható v eszélyek kivédésére. Magyarország számára a mai napig két dolog különösen fontos: hogyan alakul viszonya a szomszédaival és kiket választ szövetségeseinek. Egyegy külpolitikai döntés évtizedekre befolyásolhatja hazánk sorsát. Elengedhetetlen a lehetősége k és a korlátok pontos felmérése. Elengedhetetlen a hamis dilemmák elkerülése, továbbá az illúziók és a valóság megkülönböztetése. Hamis dilemma például az alkalmazkodás és az érdekérvényesítés szembeállítása. Tudomásul kell venni, hogy a feltételekhez val ó alkalmazkodás nélkül nincs esélyünk érdekeink érvényesítésére. Tény, hogy Magyarország évezredes történelme, a magyarság hozzájárulása a haladáshoz, az egyetemes kultúra és tudomány fejlődéséhez tiszteletet érdemel. De illúzió azt hinni, hogy ez más orsz ágok alapvető érdekeit érintő kérdések eldöntésénél konkrét előnyökre váltható. A mai teljesítmény nagyobb súllyal esik latba, mint a korábbi érdemek. A célok reális meghatározása és a kitartó ragaszkodás az elérésükhöz az esetek többségében meghozza a sik ert. Főleg, ha az egybeeső érdekeket feltárva szövetségeseket is találunk törekvéseinkhez. A rosszul meghatározott, elérhetetlen célokhoz viszont hiába próbálunk nagy hangerővel, mindenkivel összeveszve közelebb kerülni, az nem fog sikerülni. Mint annyi má s dolgot, a külpolitikát is az eredményesség minősíti. Ennek eszköze pedig nem a konfrontáció, hanem a konszenzus építése. Az új, demokratikus Magyarország külpolitikája a rendszerváltó országok többségéhez képest jelentős előnnyel indult. A 80as évek el ejétől a térségben Magyarország élenjárt a keletnyugati kapcsolatok építésében, a nyugati országok kedvelt partnere volt. 1982ben elsőként csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz és a Világbankhoz. 1984ben, a genfi amerikaiszovjet tárgyalások megszakad ása utáni esztendőben szinte egymásnak adták a kilincset Budapesten az Egyesült Királyság, Olaszország, a Német Szövetségi Köztársaság és Belgium kormányfői. 1988. szeptember 30án, többéves tárgyalások után aláírásra került Magyarország és az Európai Köz össégek megállapodása a kereskedelmi korlátozások fokozatos felszámolásáról, az ipari együttműködésről és a diplomáciai kapcsolatok feltételéről. Helyreállítottuk a korábban megszakított diplomáciai kapcsolatokat Izraellel és a Vatikánnal, s létrehoztuk a (Dél)Koreai Köztársasággal. 1989. szeptember 10én megnyitottuk a magyarosztrák határt több mint 60 ezer keletnémet menekült előtt. Ezzel, az akkori német kancellár, Helmut Kohl szavaival "kiütöttük az első követ a berlini falból", ami két hónap múlva le omlott, s így megnyílt az út a két német állam, majd Európa újraegyesítése felé. Az Antallkormány nemcsak ezzel a kedvező örökséggel, de jelentősen kibővült nemzetközi mozgástérben bontakoztathatta ki külpolitikáját. A térség valamennyi országában végbem ent a rendszerváltás, megszűnt a Varsói Szerződés, a KGST és rövidesen felbomlott a Szovjetunió is. Az új nemzetközi feltételrendszerben megnyílt a lehetőség arra, ami a "kétpólusú" világban elképzelhetetlenvolt: a NATO és az Európai Unió keleti irányú ki bővítésére. A demokratikusan megválasztott magyar Országgyűlés 6 pártja között példás egyetértés alakult ki az Antallkormány külpolitikai céljainak, Magyarország euróatlanti integrációjának, a szomszédokkal a jó viszony megteremtésének és a határon túl é lő magyarok iránti felelősségvállalásnak a támogatásában. A konszenzus értékét nem csökkentette, hogy az akkori kormánypártok a nyugati szövetségi rendszer intézményeihez történő csatlakozást egyfajta "történelmi jussnak" tekintették, ami úgymond jár Magya rországnak, az ellenzékben levő MSZP, SZDSZ és FIDESZ viszont a csatlakozási követelmények teljesítésére és ennek bemutatására helyezték a hangsúlyt. Ennél a felfogásbeli különbségnél nagyobb problémát jelentett, hogy míg a szocialisták és a liberálisok a három célt egyenrangúnak és egymással szorosan összefüggőnek tekintették, addig a kormánypártok a határon túli magyarság támogatását a jószomszédi kapcsolatok elé helyezték, ami nemcsak a szomszédoknál váltott ki ellenérzéseket, de a NATO és az Európai Un ió tagállamainak vezetői körében is bizalmatlanságot keltett Magyarország szándékai iránt.
