Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-24
15 Az AntallBoross kormány külpolitikai eredményei közül kiemelésre érdemes a Társulási Megállapodás Magyarország és az Európai Unió között, a csatlakozás a NATO "Par tnerség a Békéért" programjához és a Visegrádi Együttműködés megteremtése. Ez utóbbi azóta is hatékony eszköze a 4 ország közös érdekei érvényesítésének. Ukrajnával az ellenzéki MSZP, SZDSZ és FIDESZ támogatásával, a kormánypártok radikális jobboldali erői nek ellenállása dacára sikerült megkötni az alapszerződést. Romániával és Szlovákiával azonban a viszony a célul tűzött javulás helyett inkább feszültebbé vált. A Hornkormány a három külpolitikai cél szoros összefüggéséből kiindulva helyreállította egyen súlyukat. Ezzel kiszabadította a magyar külpolitikát a csapdahelyzetből és felgyorsította hazánk euróatlanti integrációját. Rendezte a viszonyt és megkötötte az alapszerződéseket Szlovákiával majd Romániával, amelyek az ott élő magyar kisebbség jogainak é rvényesítésére is garanciákat biztosítottak. Hazánk Lengyelországgal és Csehországgal együtt meghívást kapott a NATOba, 1997ben megkezdte és le is zárta a csatlakozási tárgyalásokat. 1988. március 31én megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások az Európai Unióval is. Új lendületet kaptak Magyarország és az Egyesült Államok, valamint Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság és más nyugateurópai országok, továbbá Oroszország kétoldalú kapcsolatai. A magyar gazdasági érdekek szolgálatában megtörtént a nyitás a távolabbi térségek, így Japán, Kína, Korea, India, Izrael, Egyiptom, Szaud Arábia és más országok felé. Partnereink a Hornkormány külpolitikáját kiszámíthatónak, a térség stabilitását erősítő tényezőnek minősítették, ami hozzájárult Magyarorsz ág kedvező nemzetközi megítéléséhez. Ugyanakkor a Hornkormány időszakában már éles törésvonalak alakultak ki a határon túli magyarok és a szomszédságpolitika, mindenek előtt az alapszerződések vonatkozásában. Ezek az ellentétek máig hatóan a belpolitika szerves részévé váltak, s azóta is gyengítik a konszenzust. Az Orbánkormány lényegét tekintve folytatta a magyar külpolitika euróatlanti irányát. 1999 tavaszán megtörtént hazánk csatakozása a NATOhoz. Az alig néhány nappal később Szerbia ellen megindít ott NATO akcióban Magyarország aktívan vett részt. A FIDESZ vezette kormány folytatta a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval és a fejezetek többségét le is zárta. Magyarország számára kedvező helyzetet teremtett, hogy míg a Hornkormány idején a z EU tagállamainak nagy többségét baloldali kormányok, illetve kormányfők irányították, az időközben lezajlott választások eredményeként Európában a FIDESZszel azonos politikai családhoz tartozó konzervatívok kerültek túlsúlyba. Ennek a lehetőségnek a kih asználását azonban korlátozta egyes kormánypolitikusoknak az EU intézményeit és tagállamait sértő, kioktató stílusa. Hasonló okok miatt újból feszültebbé vált Magyarország és Szlovákia, valamint Románia viszonya, beszűkültek a magyarorosz kapcsolatok és 2 001. szeptember 11. után lehűlt a magyaramerikai viszony is. 1998 és 2002 között a határon túli magyarság ügye egyre inkább a magyar belpolitikai viták részévé vált. Az úgynevezett státusztörvény pedig nem csupán Románia és Szlovákia ellenérzéseit válto tta ki, de az Európai Unióban is értetlenséget és gyanakvást keltett. Mindez csökkentette a magyar külpolitika kiszámíthatóságát és rontotta nemzetközi megítélését. A Medgyessykormány a károk felszámolásával, a feszültté vált kapcsolatok rendezésével, a magyar külpolitika iránti bizalom helyreállításával kezdte a munkát. Ezt szolgálta a miniszterelnöki látogatás az Egyesült Államokba, majd Oroszországba. A státusztörvény módosításával létrehozott kedvezménytörvény megfelelt az Európai Unió normáinak és el fogadható volt az érintett szomszédoknak. Így sikerült velük megállapodni a törvény alkalmazásáról, miközben nem csökkentek, hanem bővültek a határon túli magyarságnak nyújtott kedvezmények. Az ellenzéki bírálatok kereszttüzébe került a magyar külpolitika , amikor Medgyessy Péter aláírta a britspanyol kezdeményezésre született úgynevezett "nyolcak levelét". Az első napokban még francia bírálatok is elhangzottak a kezdeményezés francianémet ellenes éle miatt. Ezek azonban rövidesen megszűntek, amikor kider ült, hogy a magyar kormányfő azzal a feltétellel adta egyetértését a levélhez, hogy annak francianémet ellenes kitételeit a transzatlanti szolidaritás hangsúlyozásával váltják fel a kezdeményezők, amit meg is tettek. A magyar álláspont elismerését jelezte Joschka Fischer német külügyminiszter látogatása, Medgyessy Péter szívélyes párizsi
