Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-24
13 alkotó egyébként az örmény Yengibarjan Mamikon szobrászművész.). Az idegen képzetétől így lehet közelebb jutni a tolerálható, sőt kedvelhető másság tapasztalatához - egy évtized következetes munkájával. Egész más a helyzet a cigány etnikummal. A Kádárrendszer meglehetősen hatékony , de kőkemény kulturális asszimilációs, ugyanakkor szociálisan integrációs politikájának tartósnak tűnt hatása, - utóbbi esetén bizonyos értelemben eredménye - kártyavárként omlott össze 1990 után és zuhant az állását vesztett roma lakosság óriási része a szegénységbe. Az anyagi életvitelbeli különbségek a cigányságon belül is nőttek, ugyanakkor a "sokmercédeszes", "aranyékszeres" gazdagság ugyanúgy irritálja a nem roma lakosságot, mint a kivetett nyomorszegénység. A cigányellenesség masszívabban van jelen a társadalomban mint az antiszemitizmus és helyi, vagy egyéni konfliktusok veszélyhelyzetét tartja fenn szerte az országban. A kormányprogramok, az állandóan szétforgácsolódó, képlékeny roma önszerveződési kísérletek és formák, a gyorsan devalválódó hitelű cigány politikusok gyenge befolyása legfeljebb csak fékezte az elkülönülés és elkülönítés folyamatait, amely nyomán ma már nemcsak települések, de régiók gettósodnak. Nem sikerült ezt megakadályozni az iskolarendszeren belül sem annak ellenére, hogy a kir ekesztésellenes ideológiák hivatalos támogatást kaptak különösen a baloldali kormányoktól. Tévedés azonban azt gondolni, hogy a közoktatásban megjelenő divergencia hátterében egyszerűen csak cigányellenesség húzódik. Szorosan kapcsolódik ez a pazarló és f orráshiányos rendszeren belül az intézmények között dúló harchoz a "gyerekanyagért" a bezárás ciklusonként jelentkező réme miatt. Mára kialakulóban az a sajátos összjáték, hogy a középosztály igényeit kielégíteni képes "jó" iskolák életben tartják a "rossz akat", mert az ellátja - az érdekes módon egyre nagyobb számú - nehezen nevelhető, problémás gyereket, miközben ők jobb teljesítményt, vonzó ajánlatokat tudnak megfogalmazni a szülők számára. A mostani kormányzat megdöbbenve vette észre, hogy a cigány felz árkóztató program, amitől jobb- és baloldal egyaránt a megváltást várta, csak növelte a szegregációt és most kétségbeesett és sokszor elégtelen lépéseket tesz a folyamat visszafordítására. Sajnos erre aligalig van jó példa, mégsem hiábavaló az ami történi k, mert a kettős iskolarendszer teljes elterjedését és általánossá válását még meg lehet akadályozni. Kettős iskolarendszeren azt értem, amikor településeken belül is általánossá és visszafordíthatatlanná válik az, ami ma az iskolákban az osztályok szervez ésében igen sok helyen megnyilvánul, vagyis az erősgyenge szétválogatás. Ami igazán felháborító, hogy a differenciálás képviselői a szabad iskolaválasztás elvére hivatkoznak, miközben a szabad gyerekválasztás gyakorlata iránt áhítoznak. Könnyen megjósolh ató, hogy a választási kampánynak nem lesz látványos része a cigányügy megoldására vonatkozó programok vitája. Eddig sem volt az. Senki ne lepődjön meg azért, hogy az elmúlt 15 év kudarcai után mind erőteljesebben merül fel etnikai párt létrehozása és ind ítása a parlamenti megmérettetésben. Ha valahol szükség van a hatékony politikai képviselet megteremtésére, akkor az a cigányságé. Ha most nem, négy év múlva sikerülhet. Új nemzeti kisebbségek nem képződnek Magyarországon. A közvélekedéssel ellentétben a kínai bevándorlók száma is csökken. Az utóbbi tíz évben alig több mint harmincan kapták meg a magyar állampolgárságot. Pedig egyre többen vetik fel, hogy betelepülők nélkül a lélekszám csökkenése és különösen az elöregedés folyamata nem állítható meg. A sz embenézés itt is évtizede halasztódik. Pedig jó helyzetben vagyunk. NyugatEurópa minden tapasztalata rendelkezésünkre áll. Elkerülhetőek az általuk elkövetett hibák. Le kellene ülni és közösen, felelősen, hozzáértően meg lehetne tervezni Magyarország bevá ndorlási politikáját az elkövetkező tíz évre. Akár a kampány alatt is. Nincs túl sok időnk. Végső soron a befogadás folyamata a szegénység és munkanélküliség érezhető csökkentése nélkül minden erőfeszítés ellenére sikertelen marad. Akik a középosztályhoz képesek csatlakozni és ott tartósan megkapaszkodnak, azokkal szemben a magyar társadalom toleranciája, a nemzetiségi intézményrendszer, az oktatás stb. integrációs helyzetet teremthet. De aki szegénynek jön ide, aligha reménykedhet az "amerikai csodában". Koldusból nálunk nem lesz milliomos. vissza Lehetőségek és követelmények – (A magyar külpolitika a rendszerváltás előtt és után) Népszava 2005. december 24. Szerző: Kovács László Területe, népessége és gazdasági teljesítménye alapján Magyarország a közepes méretű országok sorába tartozik. Sorsának alakulása jelentős mértékben függ a nemzetközi feltételektől. Több mint ezeréves történelme bizonyítja, hogy ezt a függőséget földrajzi helyzete is erősíti. Gyakran volt kitéve idegen hatalmak hódításának, hosszabb-
