Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-24
12 - Ha jövő karácsonykor a Népszava a magyar miniszterelnökkel akar interjút készíteni, kit hívjon föl? - Ismerik a számomat. Hívjanak nyugodtan. Addig engedjék meg, hogy békés, nyugodt karácsonyt, és boldog, optimizmussal teli új évet kívánjak a lap minden olvasójának. vissza Nemzetiségeink és a politika Népszava 2005. december 24. Szerző: Feitl István Az alkotmány a magyarországi nemzetiségeket államalkotó tényezőnek tekinti, politikai képviseletük és autonómiájuk mégse m jött létre és nagyon úgy tűnik, hogy parlamenti képviseletük 2006 után sem valósul meg. Kérdés persze, hogy szükség vane erre, hiszen az 1993as nemzetiségi törvény után a nemzetiségi önszerveződés igen gyors ütemben és nagy munkával épült ki és a tizen két kisebbség korábban soha nem látott lehetőségekhez jutott a kulturális önépítkezés és autonómia megvalósításában. Azt mondhatjuk, hogy a hatalmi elit liberális kulturális autonómia politikája sikeres volt. Elsősorban a kisebbségi önkormányzatok jutottak pénzhez, sajtóhoz, TVrádió nyilvánossághoz, de megélénkült és bővült a civil szervezeti élet is, és mindez hatékonyabb képviseleti kereteket jelentett, amit még az ombudsmani intézmény meg is erősített. (Ma a legismertebb és leghitelesebb kisebbségi poli tikus Kaltenbach Jenő.) 1995ben ehhez kapcsolódott a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány 470 millió forintos pénzvagyonnal. (2006ban ez várhatóan 500 millió forint lesz.) Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az állami normatíván ál és pályázati támogatásnál összességében jóval több a települési önkormányzatok vagyoni és pénzügyi hozzájárulása a nemzetiségi kulturális önszerveződéshez. A hatalmi elit hiperliberalizmus azonban egy ponton csúnyán visszaütött. Az a lehetőség ugyanis , hogy például egy százezres településen sem kellett ötnél több ember, hogy sikeres legyen a választás és megalakuljon egy kisebbségi önkormányzat, sokak számára jó üzletnek tűnt, és 2002 után tele volt a sajtó az etnobiznisz különféle megnyilvánulásaival és a befolyásukat veszélyben érző nemzetiségi vezetők panaszaival. A napnál is világosabb, hogy túl sok a testület, a képviselő, a "vezető" a nemzetiségek világában, hogy a rendelkezésre álló pénz igen jelentős része tiszteletdíjakra, költségtérítésre foly ik el. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a nemzetiségi kultúra elsősorban nyelvápolás és folklór, ami azt jelenti, hogy Magyarországon alig van olyan nemzetiségi lakosság, amely nem a befogadó, hanem anyanemzethez áll közelebb. Az őshonos nemzetiségek ku ltúrájában a magyar a domináns elem. Ez még az 1949 után érkezett görögség gyermekeiben is érződik, különösen amiatt, hogy nagyon sokan vegyes házasságban élnek. Ezek a lakosságcsoportok szinte teljes mértékben integráns részei a magyarságnak, meg merem ko ckáztatni, hogy hagyományaik a magyar kultúra részét képezik, és azt természetesen gazdagítják. Nem véletlen, hogy a magyar lakosság nem érez a délszláv atrocitások ellenére sem ellenszenvet a hazai szerbség iránt. Magyarországon az idegenellenesség nem a rég itt élő szlovákok, horvátok, ruszinok, ukránok vagy németek ellen irányul. A rendszerváltást követően az asszimiláció kifejezés szalonképtelenné vált, pedig az azonosulás igénye és folyamata az emberben természetes jelenség. Ma, amikor kellő erejű int ézményes támaszt biztosítunk a nemzeti önazonosság megőrzése számára, nincs értelme ördögöt kiáltani, ha valaki a magyarságát is vállalni akarja. A nacionalista jobboldalnak az elmúlt 15 évben sikerült kisöpörnie a kettős nemzeti identitás fogalmát a polit ika szótárából. Ma képtelenségnek tűnik azt mondani, hogy valaki egyszerre magyar és román, magyar és szerb, vagy szlovák. Az etnopolitika számára ezek égetnivaló meghatározások. Csoda, hogy nemzetközi összehasonlításban az idegenellenesség, a bevándorlóellenesség Magyarországon igen erős? Félek tőle, hogy a nyugateurópai integráció látványos kudarca után aligha változik ez a helyzet. Mégis mit tehetünk? Más nem segít, mint a kölcsönös tiszteleten alapuló külső és belső kapcsolatépítés hosszú távú politi kája, pedagógiája és mindennapjai. Többről van szó mint politikáról, ez egy mentalitásra, meggyőződésre épülő magatartás, ami markánsan más hazafiságot és nemzeti érzületet jelent, mint az magyarságmegvallóké. A politika szférájában erre inkább vannak önko rmányzati, mint kormányzati programok. A Budapest XVIII. kerületi modell lényege az, hogy az önkormányzat tíz éve egyszerre finanszírozza a nemzetiségi kultúra magyarság előtt megismertetését, a nemzetiségek iskolai jelenlétét, a magyarok és más népek közö tti nemzetközi kapcsolatépítésben való közreműködést. Nem beszélve az országban egyedülálló nemzetiségi emlékhelyről, amelyre Szent István intelmeinek az idegenek befogadásáról szóló gondolatát vésték bele tizennégy nyelven. (Az