Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-01
17 Előfordul, hogy az emberek a Földközitengerben lelik halálukat, vagy közé p- és keleteurópai szárazföldi határokon átkelve konténerekben, benzintartályokban fulladnak meg. HVG: Az árak hallatán fölmerül: talán mégsem demagógok azok, akik azt gyanítják, hogy a migránsok többsége nem politikai üldözött, hanem jobb életet kívánó gazdasági menekült. A legszegényebbek ott ragadnak, ahol vannak, akik viszont eljutnak hozzánk, azok a tehetősebbek, vállalkozókedvűbbek. Nem mellesleg éppen azok, akikre Európának amúgy is szüksége lenne. M. J.: A gazdasági menekülteket emlegetőkbe azt h iszem, szorult némi cinizmus, de nem állnak túlságosan távol az igazságtól. Való igaz, a szudáni polgárháború áldozatai, a dárfúri menekülttábor lakói aligha jutnak el Európába. Nemrégiben - teljes névtelenséget ígérve - mélyinterjúkat készítettünk 48 Ausz triába becsempészett emberrel. Ebből is úgy tűnt, hogy az ideérkezők inkább a középrétegekből vagy még magasabbról valók, képzett vagy tanulni vágyó emberek. Nagyon sok köztük a fiatal, egy részük még 18 sincs. Költségeiket általában a család adja össze, v agy éppen ők maguk teszik pénzzé értékeiket, akár ingatlanjaikat is. És persze azok, akik már valamilyen útonmódon bejutottak NyugatEurópába, hozatják némi pénzért maguk után a rokonaikat. HVG: Az embercsempészek a jelek szerint sok pénzt kérnek valami nagyon bizonytalan szolgáltatásért. Egyáltalán, képesek valamiféle garanciát kínálni ezek a vállalkozók? M. J.: Az üzleti hírnév erősítése végett referenciákat kell felmutatniuk: elterjed a híre annak, ha valaki már nagyon sokszor vitt embereket valahonna n valahová. De vannak más mechanizmusok is e probléma kezelésére. Az ember és csempésze megegyezhetnek például abban, hogy a díj egy része csak utólag, siker esetén fizetendő ki. Akinek ez sem tűnik elég biztosnak, a viteldíjat letétbe helyezheti egy olyan személynél, aki az ő bizalmát is élvezi meg utaztatóét is. Nála állomásonként telefonon bejelentkezhet, az út szervezője pedig lehívhatja az adott szakasz díját. HVG: Láthatóan kitűnően ismeri az embercsempészet üzleti alapjait. Mint állítja, éppen erre alapozza javaslatát, amely időközben megjelent az ENSZfőtitkárt szaktanácsokkal ellátó nemzetközi migrációs bizottság honlapján is. Miről van szó? M. J.: Javaslatom innovatív, radikális és provokatív. A mostani rendszerben az EU 25 tagországába irányuló embercsempészet mintegy évi 4 milliárd euró profitot hoz az ezzel foglalkozóknak. A migránsok pénzének jobb helye is lenne, a bűnözők viszont magas bevételekhez jutnak, így kiterjeszthetik tevékenységüket más üzletágakra, mondjuk a cigarettacsempészetre is . Ugyanakkor az is tény, hogy ha elég pénze van valakinek, mindenképp eljuthat oda, ahová csak akar, akár szeretné ezt a célország kormánya, akár nem. De az eredmény többnyire az, hogy illegálisan tartózkodik ott, ami senkinek sem jó. Javaslatom lényege te hát, hogy legális vízumokat áruljunk, korlátozott időre, olyan áron, amely körülbelül megfelel a csempészekének. Az optimális árfekvést a kereslettől függően kellene kialakítani. Jövő márciusra meghívtam egy szimpóziumra Bécsbe az unió migrációs szakértőit , amitől azt remélem, hogy az EU is fölfigyel majd rá. HVG: Alighanem így lesz, ha a márciusi szimpóziumon meggyőzi a szakértőket arról, hogy az embercsempészet mint üzletág tönkretételén kívül más közvetlen és közvetett hasznok is jelentkeznének. Milyen é rvek vannak a tarsolyában? M. J.: Az ilyen engedélyeket "fejlesztési vízumnak" hívhatnánk, hiszen a rendszerből származó bevételeket a származási országok és a migránsok javára fordítanánk. Az összeg harmadát az úgynevezett visszatérési alapba helyezhetné nk, ezt a migráns vissza is kapná, ha a megszabott idő - egy vagy két év - leteltével hazamegy. A bevétel második harmadát a származási országban használnánk fel, például a migrációs hajlam csökkentésére. A harmadik harmad a célország társadalombiztosítási kalapjába kerülne, arra az esetre, ha a bevándorlónak alapvető egészségi ellátásra, szállásra van szüksége. Ha viszont legális állást és ezáltal biztosítást szerezne, a végén ezt is visszakaphatná. Így a befizetett pénzének kétharmadával arra ösztönöznénk , hogy térjen haza, addig pedig ne illegális munkát vállaljon. HVG: Ha terve megvalósulna, nem egyszerűen az volna a helyzet, hogy két különböző termék - egy legális és egy illegális - volna elérhető a piacon? A legalitás nyilvánvalóan vonzerőt kölcsönözh etne a "fejlesztési vízumnak", a korlátozott tartózkodási idő viszont csökkentené az értékét. Persze az is lehet, hogy az árnak a visszatérésre
