Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-05
18 A két napig tartó parlamenti vitát ugyancsak éles megnyilatkozások tarkították, Tomiszlav Nikolics, a szerb radikálisok vezetője szar alaknak nevezte a pulpitusról a külügyminisztert, aki a megállapodás fontossága mellett érvelt, és megvetően beszélt a Szerb Radikális Pártról. Draskovics azt hangoztatta, az egyezményre azért van szükség, hogy az ország majdan csatlakozhasson a NATO békepartnerségi progra mjához, másrészt pedig létfontosságú a veszélyeztetett koszovói szerbek számára, mert lehetővé teszi, hogy a NATO azonnal erősítést küldjön szárazföldön a koszovói békefenntartó haderőnek, a KFORnak, ha ismét zavargások törnének ki a tartományban. vissza Szomszédok - úton egymás felé Munkatársunk, Kis Tibor elemzése Népszabadság • Kis Tibor • 2005. november 5. Mintha a közös kormányülések szezonját élné a magyar külpolitika. Alig van túl a bukaresti magyarromán talá lkozón, máris napirendre került hasonló tárgyalások szervezése Horvátországgal és Ausztriával. Találgatásokra vagyunk utalva, ha feltesszük a kérdést: hirtelen mi is indokolhatja teljes kormányok egy asztalhoz ültetését ilyen gyakorisággal a Kárpátmedencé ben? Maga az intézmény persze már régen nem ismeretlen Európában. Legnagyobb múltra a németfrancia viszonyban tekint vissza, ahol már évtizedek óta meghonosodott - az egész földrész számára ma is példaadó módon. E gyakorlatból az egész kontinens profitá lt - a két ősellenség kibékülése, a németfrancia viszony barátivá mélyülése nélkül nincs európai integráció, még kevésbé Európai Unió. Ez lett az integráció legfontosabb motorja; az abszolút bizalmon alapuló, rendszeres és átfogó francianémet kormányközi együttműködésnek megvolt és napjainkban is megvan a maga szerepe. Nyilván leginkább ez a példa lebeghetett az érdekeltek szeme előtt, amikor Gyurcsány Ferenc elsőként a román kormány fejével megállapodott a németfrancia gyakorlat átvételéről. A miniszt erelnökök pontosan tisztában voltak a lépés jelentőségével. Azzal mindenekelőtt, hogy minden szempontból vadonatúj dologról van szó ebben a régióban, és hogy egyelőre a gesztusértéke sokkal fontosabb elhatározásuknak, mint a tényleges gyakorlati hozadék. Döntésük így is általános figyelmet váltott ki Európában, továbbá nem kis rokonszenvet. Még akkor is, ha eleve kérdőjeleket vetett fel már maga az ötlet is. Aztán a tanácskozás, még inkább az azt követő idegborzoló román lépések megmutatták, hogy e kérdőj elek tulajdonképpen teljesen jogosak. Mindezzel együtt sem lehet kétséges, hogy az együttes kormányülések meghonosítása végső soron a szomszédságpolitika felértékelődéséhez vezethet, s komoly haszna lehet hosszabb távon nemcsak a kétoldalú viszonyban, hane m a nemzeti kisebbségek sorsának alakulásában is. A szomszédsági együttműködés forszírozása mindenképpen helyes törekvésnek látszik a magyar diplomácia részéről. Az elmúlt években ugyanis szinte kizárólagos jelleggel az uniós - előbb pedig a NATO - csatl akozás állt a magyar külpolitika fókuszában. Ez teljesen érthető egyébként. Ugyanígy az is, hogy a szomszédságpolitika némileg a perifériára szorult ilyen körülmények között. Ebben feltehetőleg olyan megfontolás is szerepet játszhatott, hogy a szomszédok e gy része maga is útitárs az integrációs folyamatban - velük szinte automatikusan javulhat a viszony az EUtagság elnyerésével, az azonos politikai, katonai és gazdasági közösséghez való csatlakozással - gondolhatták a magyar diplomácia műhelyeiben. Kizár ólag egy ilyen automatizmusra építeni azonban önmagában kockázatos, és valószínűleg nem is elégséges a szomszédkapcsolatokban. Hiszen az érintett szomszédokkal különféle közös vállalkozások is kialakíthatók. Például a közös uniós lobbizás. Egy ilyen region ális összefogás brüsszeli pénzek megszerzésében kaphat szerepet a jövőben. Az EUtag szomszédokat illetően éppen ez lehet a visegrádi együttműködés lényege. Ettől kaphat új értelmet az elmúlt években meglehetősen funkcióját vesztett négyes regionális együt tműködés. A legutóbbi visegrádi csúcson már láthatóan e közös uniós fellépés lehetőségeit kutatták a részvevők - és ez határozottan üdvözlendő dolog a részükről.
