Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-23
19 Ez a törvényhely egyértelműen "alapító tagok támogató aláírásainak listájáról" beszél, és e kérdésben egyáltalán nem megtévesztő a megfogalmazás. A követelmények részletezéséből kiderül, új pártot még mace rásabb bej egyezni, mint kisebbségi szervezetet: ehhez legalább 25 ezer alapító tag szignója szükséges. További feltétel, hogy az alapítókat 18 megyéből és Bukarest fővárosból kell toborozni úgy, hogy létszámuk mi ndenütt minimum 700 legyen. Párte vagy c ivil szervezet tulajdonképpen az RMDSZ? E hosszú ideje tartó vitában Bakk Miklós politológust, a kolozsvári BBTE oktatóját kérdezzük. " – Előbb várjuk meg a bejegyzési folyamat végét. Ha a Magyar Polgári Pártot valóban elismeri a bukaresti tö rvényszék, akkor ez a tény kétségtelenül változtatni fog a politikai status quon" – mondja az MPSZ/MPP mostani akciójáról a szakértő. " – Az RMDSZ egyre nyilvánvalóbban rákényszerül pártidentitásának felvállalására: ezt látni lehetett például a bban a tulajdonjogi pe rben is, melyben egy marosvásárhelyi család a Maros megyei szervezetnek irodát adó inga tlant követelte vissza. Akkor az RMDSZ azzal érvelt, hogy pártok nem kötelezhetők az épület visszaszolgáltatására. Formailag valóban még egyesület a szövetség, de mind en mérvadó politikai elemzés pártnak tekinti. A nyugateurópai szakirodalomban megjelenő, pártrendszereket összehasonlító tanulmányok is így beszélnek az RMDSZről, mely különben meg is felel a pártokat definiáló politológiai szövegeknek" – magyarázza Bakk Miklós. " – Ez a formaság az 1989es fordulat sajátos történelmi állapotát tükrözi, melyet az RMDSZ ideológiai eszközként akkor használ fel, mikor arra van szüksége, hogy a pártoktól megkülönböztesse magát. A 'párt' és a 'pártosodás' fogalma az átmenet i deje alatt meglehetősen negatív konnotációkat ébresztett a választókban" – mondja Bakk. vissza Csalódtak a narancsszínű forradalomban Népszava, 2005. november 23. Túl gyors változásokat akartak az ukránok - A volt ellen zék vezéralakjai is egymás ellen fordultak Egy éves az ukrajnai narancsszínű forradalom. Tegnap a tavaly megválasztott elnök, Viktor Juscsenko a mármár legendássá vált Függetlenség terén méltatta a népfelkelés vívmányait. Igaz, az akkori lelkesedés mára m ár a múlté. A józana bbak egy évvel ezelőtt figyelmeztettek arra: természetesen pozitív, hogy sikerült megdönteni a hatalmáig váltig ragaszkodó elnök, Leonyid Kucsma hatalmát, de az eufória is némiképp elhamarkodott. Mert nem elég megszab adulni az előző nóm enklatúra személyeitől, teljesen új gazdasági bázist kell létrehozni, ami nem vihető véghez egyik napról a másikra. Arra mindenesetre aligha számított bárki is, hogy a forradalom vezéregyéniségei néhány hónap alatt szakítanak egymással. Szűk egy éven belül szinte teljesen átrajzolódott az állam belpolitikai térképe. A forradalmat követően Juscsenko ülhetett az elnöki székbe s miniszterelnökének Julija Timosenkót, a jellegzetes kontyáról, szőke tincse iről ismert politikus asszonyt tette meg, aki az ellenzék egyik legradikálisabb politikusa volt. Hamar kiderült azo nban, hogy kettejük között csak átmeneti érdekházasság jött létre, több kérdésben túlságosan eltérően vélekednek ahhoz, hogy huzamosabb ideig képesek legyenek együttműködni egymással. A "gázhercegnőn ek" is nevezett Timosenko asszony, aki egykor a gázpiacot felügyelte, ráadásul nem elégedett meg a kormányfői pozícióval: egyre jobban áhítozott az elnöki szék megszerzésére. A tavalyi egység szinte egyik napról a másikra köddé vált. Juscsenko szeptember ben megvált Timosenkotól, aki úgy döntött, pártjával ellenzékbe vonul. Az elnök Jurij Jehanurovot jelölte miniszterelnöknek. Kormányát azonban első nekifutásra elutasította a parlament. Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen Timosenko asszony tömörülés é- nek v oksai nélkül a kabinet elvesztette egyik legfontosabb támogatói bázisát. Juscsenko elnök ekkor olyan húzásra szánta el magát, amely mutatja: mekkorát fordult az idő kereke egyetlen esztendő alatt Ukrajnában. Ősi riválisát, Viktor Janukovicsot és pártját ké rte fel együttműködésre, s a kabinet munkájának támogatására. Hatalmas meglepetés volt ez, hiszen tavaly novemberben éppen Janukovics volt a tüntetők gyűlölt figurája. Miután Leonyid Kucsma elnök az alkotmány értelmében nem indulhatott többször az államf ői tisztségért, Janukovicsot
