Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-23
20 nevezte ki utódának. Az első fordulót Juscsenko nyerte, a másodikban azonban - nyilvánvaló választási csalás nyomán - Janukovics aratott diadalt. Ezután Kijevben, majd más városokban százezrek tiltakoztak a hatalom m anipulációi ellen. Az ország - a keleten élők többségének, s az orosz ajkúak kivételével - egy emberként követelte az új voksolás kiírását. A forradalom győzött, de mára csak csalódás maradt. A népfelkelés győztes hadvezérei teljesen megújult, Nyugatorientált Ukra jnát ígértek, ám mindez - egyelőre - csak illúzió maradt. Manapság sokan teszik fel a kérdést az a kkori tüntetők közül: miért álltak napokon át hóbanfagyban a kijevi Függetlenség terén? Mi értelme volt a me gmozdulásnak? Az elkeseredett hangulatra jellemző , akadnak olyanok is, akik immár szégyellik, hogy kiálltak a narancsszínű forradalom eszméi mellett. Azért az tagadhatatlan, hogy egy év alatt sok változás történt. De a forradalmat követően az ukránok annyira bíztak a szebb jövőben, hogy úgy vélték, az o rszág gazdag energiahordozóira támaszkodva rövid idő alatt behozhatja a többi keleteurópai országgal szembeni lemaradását, s akár éveken belül az Európai Unió tagja lesz. Brüsszelben már kezdettől fogva kétkedésekkel szemlélték az ukránok önbizalomtól duz zadó kijelentéseit. Mí gnem José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke közölte: Kijevnek is ugyanazt az utat kell megte nnie Brüsszelig, mint az összes többi egykori szocialista országnak. Rokonszenveznek ugyan a narancsszínű forr adalom vívmányai val, kivételt azonban Ukrajnával szemben sem tehetnek. Ez volt az első kijózanító pofon északk eleti szomszédunk számára. Ekkor kezdtek magukhoz térni a csodálatos napok okozta kábulatból. Lassacskán belá tták: a Nyugat bizony, továbbra is nagyon messze van. A csalódásért persze nemcsak az uniót teszik felelőssé. Sőt, elsősorban nem Brüsszelt, hanem a forradalom akkori sokat ígérő vezéralakjait. A kormány ugyan növelte a béreket és a nyugdíjakat, de 18 ezer hivatalnokot tett az utc á- ra. Feloszlatta a közlekedé si rendészetet, s legfőbb prioritásának a korrupcióval szembeni küzdelmet határozta meg. A forradalom legnagyobb eredménye, s ezt még a bírálók is elismerhetik, hogy Ukrajnában a sajtó szabaddá vált. Egy éve csak egyetlen tévéállomás, az 5ös csatorna áll t a tüntetők oldalán. A program tulajdonosa Petro Porosen- ko volt, aki komoly összegekkel segítette a forradalmat. Akadtak olyan hangok már akkor is, amelyek szerint lehet, hogy kétségbevonhatatlan Porosenko elkötelezettsége a demokratikus eszmék iránt, de ez nem válto z tat azon a tényen: vagyonát felettébb kétes körülmények között szerezte. Porosenko Juscsenko elnök egyik legfőbb bizalmasa volt. Talán mindenkinél jobban bízott benne az új elnök. Timosenko asszony kormányának szeptemberi leváltásához egyebek mellett épp az vezetett, hogy a "gázhercegnő" ki nem állhatta a nemzetbiztonsági hivatal élére ugyancsak tavaly kinevezett Porosenkót, s korrupcióval vádolta meg őt. Októberben ügyészségi eljárás is indult Porosenko ellen, mert a vád szerint a férfi hivat ali hatalmával vi szszaélve, megakadályozta, hogy két vállalat egy luxusépületet építsen fel Kijev központjában. Porosenko persze szüntelenül tagadja a vádat. A volt nemzetbiztonsági vezető szerint az ellene indított eljárással akarják befeketíteni a március ban esedékes választások előtt. Ha bűnösnek találják, akár 5től 10 évi tartó szabadságvesztésre ítélhetik. Ukrajnában ma már - a narancsszínű forradalom egykori vezetői közül - mindenki mindenki ellen van. A bizonyt alan helyzet persze elriasztja a befekte tőket. Az árak folyamatosan emelkednek. Juscsenko elnök egy interjúban maga is csalódottan nyilatkozott a forradalomról. Elismerte: "rossz lóra tett". Mi nden bizonnyal Julija Timosenkóra gondolt, aki előtt egyetlen cél lebeg: előbb vagy utóbb Ukrajna első női köztá rsasági elnöke akar lenni. A széthúzásra jellemző, hogy ma már abban sem értenek egyet, mikor ünnepeljék a forradalom dátumát. Viktor Juscsenko november 22ét nevezte ki nemzeti ünnepnek, ám a fiatalokból álló szervezet, a Pora november 6át tar tja a forradalom első napjának. Ami a korrupció felszámolását illeti, a Jurij Jehanurovvezette közelmúltban kinevezett kabinetnek akad még b ő- ségesen tennivalója. De egyéb fronton is lesz még munkája. Például máig nem ismert, ki adta a megbízást a Kuc smát cikkeiben sokszor bíráló Heorhij Gongadze meggyilkolására, amiként az is homályos, ki akarta megmérgezni tavaly tavasszal Viktor Juscsenkót. Az ukránok csalódottsága érthető ugyan, de nem szabad elfelejtkezni a pozitív változásokról. Ukrajna kikerült a n emzetközi elszigeteltségből, s bár nem állíthatnánk, hogy mágnesként vonzaná a befektetőket, az idén már jóval több pénz áramlott külföldről az országba, mint az előző évben. Jövőre választásokat rendeznek, ki tudja, milyen végeredménnyel. Az ukránok lassa cskán megtanulják: a változásokhoz idő kell. Nagyonnagyon sok idő. Rónay Tamás vissza Kisebbségi törvényt sürgetnek Népszava, 2005. november 23.
