Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-16
18 A másik ötlet műszaki illetve ügyviteli jellegű, de megszívlelendő a szervezés szempontjából. Minden igazolványt el kellene látni a jövőben olyan elektronikus forgáccsal azaz „chip”pel, amelyben rögz ítve lenne a magyarigazolvány tulajdonosának mindazon jogosultsága, amit igénybe vehet igazolványával – noha a kormánymegbízott szerint az adatok hitelességét senki sem ellenőrizné. Ez a megoldás azonban szavahihetőbb körülmények között azt jelentené, hogy kódolva lenne az igazolvány tulajdonosának nyugdíjasként illetve diákként vagy pedagógusként igényelhető kedvezménye, de azt is kimutatná, hogy az igazolvány tulajdonosa magyar állampolgáre vagy sem. Ez ma, az informatika fejlettségi szintjén könnyen meg valósítható követelmény. Az egész ügyben – a rossz vagy a használható javaslatok mellett – egy nagy baj van. A Gyurcsánykormány esernyője alá tartozó pártok és szervezetek részéről még abban az esetben sem születik egyértelmű, nemzetépítő javaslat, ha a zt egy nemzetileg elkötelezett baloldali vagy liberális ember teszi meg. Kedves népnemzeti baloldaliak, gondolkozzatok el fölötte, miért siklottatok ki? ! vissza HTMH: nem kérünk belőle! Miért megy szembe a Határon Túli Magyarok Hivatala a kormányzati polikával A Hét visszautasítja a HTMH által előirányzott, és részben átutalt támogatást: tiltakozunk. A lap 2005 májusában fordult gyorssegélyért a hivatalhoz, ekkorra vált egyértelművé, hogy A Hét eddigi tulajdonosa, a román kulturális minisztérium, idén sem kíván hozzájárulni a fenntartási költségekhez. Mivel a HTMH rendszeresen használta, hivatkozta A Hét cikkeit, munkatársai folyamatosan keresték a szerkesztőséggel az együttműködés lehetőségét, ezért természetesnek tűnt, hogy ehhez az intézményhez fordulunk segítségért. Pontosabban: kétoldalúvá tesszük az együttműködést. A HTMHnak – mint kitűnt – a mi információnkra is szüksége volt ahhoz, hogy igazolja a saját működését, átlásson a határokon. Hogy valóban az legyen , ami: a határon túli magyarmagyar együttműködéseket ösztönző és segítő hivatal. Kérésünkre az intézmény ráállt az együttműködésre, és azt javasolta, hogy forduljunk a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz is. A két intézmény támogatásával, tovább működtethe tő A Hét. Az NKA döntött, és a lehetőségekhez képest gyorsan, utalt: egy millió forintot. A HTMH ehhez az összeghez kívánt hozzátenni 750 000 forintot. Ez a két összeg a lap egyhavi működésének a nagyon szűkös kerete. A Hét újraindulása óta azon dolgozik, hogy lehetőség szerint függetlenítse magát az egyre fogyatkozó állami- és alapítványi támogatásoktól, bizonyítson a lappiacon, és alternatív forrásokat keressen. Egyszóval, hogy életképes legyen. Nem hosszú távú segélyezést kértünk, nem céltalan kiadásokr a ösztönöztük a hivatalt. Mármár idegesítő HTMHs szlogenné vált a „nem halat, hálót kell juttatni a határon túliaknak” jelszó (mintha külön kormányzati programmal kéne megtanítani a határon túliakat a munkára). Úgy gondoltuk, tessék, itt van: lyukas a há lónk, foldásra lenne szükség. Teljesítettünk, és a továbbműködésünkhöz, fejlesztésünkhöz kértünk gyors és hatékony hozzájárulást. A megítélt összeg mértéke jelezte: a HTMH nem tudja érdemben kivenni a részét ebből a vállalkozásból, de szimbolikusan a lap m ellett van (bár a kapott összeg, maradva az előbbi képnél, kb. arra a madzagra lett volna elég foldás helyett, amellyel az egész vállalkozást szögre lehet akasztani). A HTMH utófinanszírozást ígért, ezért levélváltások és telefonbeszélgetések sora után ös szeállítottuk az elszámolást, és augusztus végén eljuttattuk a hivatalnak. A HTMH szeptember 5én iktatta ezt az elszámolást, és kiegészítést kért. A kiegészítés is megtörtént, szeptember végére lezárult a dossziénk. Szerkesztőségünk ekkor azt az ígéretet kapta, hogy napokon belül érkezik a megígért, elszámolt támogatás. Nem érkezett sem pénz, sem magyarázat a késés miatt. Október végén újra megkerestük a hivatalt, ám akkor sem kaptunk egyértelmű választ, hol késik a sokszor megígért hozzájárulás. A költség vetésünk rendkívül szoros, a legkisebb kiesés is alapvetően érinti a lap működését. Ezért néhány nappal később újra jelentkeztünk a hivatalnál, ahol azt mondták: október 21én megtörtént az utalás. Ám a pénzösszeg felvételekor, a bankban derült ki, hogy ne m a megítélt, elszámoltatott összeget utalta át a HTMH, csak annak a harmadát. Telefonos érdeklődésünkre nem tudtak választ adni sem a csökkentés miértjére, sem arra: miért nem tájékoztatták a szerkesztőséget a döntésről. Eddig a történet. Veszteni valója rajta csak a HTMHnak van. A Hét, mint minden kulturális vállalkozás KözépKelet Európában, edzve van, a hasonló eljárást már nem veszteségként, hanem az átmeneti (hanyag és kiszámíthatatlan) keleteurópai társadalmak velejárójaként kezeli. Így edződik az acél. A román kultúrpolitika ugyanígy fordított hátat, csak becsületesen: a román kultuszminisztérium nem ígérgetett felelőtlenül, és előre megmondta, mire nem lehet számítani. A HTMH azonban roppantul kínos helyzetben találta magát. Egyértelművé vált, h ogy működése pontatlan, átláthatatlan, következetlen. Saját ígéretét sem tudja tartani. Továbbá: hogy vállalt feladatait sem érti, nem látja át. A Határon Túli Magyarok Hivatala meszelési számlájának egy tizedét sem költi az egyetlen kulturális és közéleti magyar nyelvű határon túli folyóirattal való együttműködésére. (A hivatal ebben az évben bruttó 11 000 000 Ftot
