Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-16
19 költött a székház festésére. A Hét számára 750 000 Ftt irányzott elő, és végül 246 000 Ftnak megfelelő eurót folyósított.) Hogy a HTMH hogya n sáfárkodik a saját hitelével, a hivatal tekintélyével, az az intézmény felelőssége. Mindeddig nem adott hivatalos magyarázatot a tarthatatlan eljárásra. Ha csak a HTMH hiteléről, és A Hetet érintő veszteségről lenne szó, akkor nem tulajdonítanánk jelent őséget a történteknek. A kérdés azonban nem az, hogy utale, s ha igen, mennyit ez a láthatóan működési zavarokkal küzdő hivatal? A kérdés az, hogy ez az intézményesített fejetlenség mennyiben rontja a magyar kormányzat nemzetpolitikaihitelét? Teszteltük . Az ígéretes és régóta várt nemzetpolitikai váltás egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy átláthatóvá, ellenőrizhetővé tegye a Magyarország határain túl élőket is érintő támogatási rendszert. A több hónapig tartó kitartó pályázáskérelmezéselszámo lás után kíváncsiak voltunk, hogyan lehet a HTMH kiskapuin közlekedni. Amint kiderült a támogatás csökkentése, mozgósítottuk kapcsolati hálónkat, „szóljanak már rá” a HTMHra. A teszt eredménye: a HTMHra rá lehet szólni. Augusztustól novemberig a hivatal egyszer sem jelentkezett magától, nem értesített akkor, amikor a csökkentésr ől döntött, amikor az utalás elhalasztásáról döntött, és akkor sem, amikor a részösszeget átutalta. A hivatal nem kommunikált. Elég volt egyetlen péntek délutáni telefonkör ahhoz, hogy a kommunikáció fellendüljön. Szombat reggel nyolckor (!) a hivatal mun katársa jelentkezett, hogy ha még egy újabb kérvényt átküld A Hét a hivatalnak, akkor esély van a pótlásra. További 200 000 ezer forinttal egészítik ki az eddig elküldött 246 000 forintot. De mi már kérvényeztünk, elszámoltunk, most a szabályszerű és méltá nyos eljárásra várunk. A szerkesztőséget kézből etetni nem lehet, a kijárásos technikával élni pedig nem áll szándékunkban A jelenlegi kormány nagyon várt, sok oldalról támadott kezdeményezése a Szülőföld Alap életre hívása volt. Várható, hogy a kezdemény ezésre való hivatkozással sokan visszaélnek. Hogyan viszonyul ehhez a HTMH? Teszteltük. Jelzésünkre, hogy nem kívánunk élni a HTMH részleges pótlásával, újabb kompromisszumkereső javaslat érkezett. Nyújtsunk be pályázatot a Szülőföld Alaphoz, és egészen b iztosan megkapjuk a hiányzó összeget. Sőt: ösztönöznek, hogy nyújtsuk be a pályázatot akár 500 000 Ftra, és biztosítanak arról, hogy az összeget meg fogjuk kapni. Hogy is van ez? A Szülőföld Alap a HTMH meg nem tartott ígéreteinek beváltására született? É s ki, és hol döntött, hogy a körbelobbizott hivatalnok ilyen nagyvonalúan ígér? Ezek a kérdések már nem egyetlen hivatal működését érintik. Itt nem arról szól a történet, hogy sikerüle belekényszeríteni egy amúgy jól teljesítő kezdeményezést újra a kiszo lgáltatotttámogatott szerepbe, hogy eszünke kézből vagy sem? Ha a helyzetértékelésünk helyes, akkor a HTMH nem tesz mást, mint szabotálja a kormány terveit. Másfél évtizede gyötrődik a magyar nemzetpolitika a támogatási rendszer átláthatatlanságával. Má sfél évtizede nem sikerül a támogatást pénzben vagy szellemi értékben megtérülő befektetéssé, közös magyar nemzeti haszonná változatni. Másfél évtizede virágzik Magyarországon a „kisebbségpolitikaiipar”, olyan intézményekkel, és olyan költségvetési tétele kkel, amelyek soha nem jutnak át semmilyen határon, és így nem is térülnek meg. Ez az a kisebbségpolitika, amely a magyar belpolitika díszleteit építik határon innen, határon túl. Látszatkisebbségpolitika, alibiintézményekkel, fantom kisebbséggel. Másfél évtizede hiányzik a magyarmagyar viszonyokból a hatékonyság, a partnerség, a teljesítményelv fogalma. A magyar kormány kezdeményezéseivel most esély van a váltásra. Nem az elmaradt támogatás miatt, nem a méltánytalan eljárás miatt tiltakozunk. Az új kez deményezések által teremtett esélyhez ragaszkodunk, amikor szembefordulunk a hiteltelenné vált szemlélettel. Váltást: itt és mást. vissza Szuronyroham helyett Magyar Hírlap, 2005. november 16. A kulturális autonómia kiv ívása nemcsak egy jelentős győzelme volna az erdélyi magyarságnak, de újabb bizonyítéka is annak, hogy a kisebbségi jogok szélesítése érdekében nem a lerohanásos harcmodor a célszerű. Lassacskán kiderül: akik Budapestről akarták megleckéztetni Romániát a kisebbségi autonómiatörekvések megtorpedózása miatt, elégtelen osztályzatot kapnak épp kedvencnek hitt tantárgyukból, a határon túli magyarság védelméből. Amikor szeptember végén a magyar Országgyűlés jóváhagyta a szomszédos ország EUcsatlakozását, sokan azt fejtegették, hogy elszalasztottuk a nagy alkalmat Bukarest megrendszabályozására. Ezek a hangok felerősödtek a múlt hónapban, ugyanis a román szenátus visszautasította a kisebbségi törvényt, benne az erdélyi magyarok kulturális autonómiájára vonatkozó paragrafusokat is. Ám a jelek szerint a törvény nem bukott meg. A román alsóházban hamarosan induló vita előtt a koalíciós pártok közötti egyeztetések nagyjából feloldották azokat a feszültségeket, amelyek miatt a szenátusban néhány
