Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-16
17 Ugyanakkor tévednénk, ha jóhiszeműen azt gondolnánk, hogy a javaslat a miniszterelnök álmatlan éjszakáinak a rémét hivatott elhessegetni, azaz a schengeni határokon kívülre szoruló magyarok vízumkényszerét és további megaláztatását hivatott megszüntetni. Ilyen okból ezt a miniszterelnököt még soha sem gyötörte álmatlanság, és az ötlet sem ettől pattant ki a homlokán. Rájöttek azonban – ő, vagy a famulusai – , hogyan lehet teljesen kicsontozni a már kedvezménytörvénnyé silányított státustörvényt a „nemzeti felelősség” látszólagos örve alatt. Az első lépés az alkotmány módosítása lenne, ami a nemzetet közösséggé silányítja. Ugyanez az alkotmánymódosítás kimondaná, hogy „a Magyar Köztársaság a magyar közösség külföldön élő, magyar állampolgársággal nem rendelkező tagjai számára törvényben meghatározottak szerint az ország területén jogokat, határain kívül kedvezményeket és támogatásokat biztosít”. Ez a mondat – az eddigiekhez képest – az egyetle n pozitív vonása ennek a javaslat csomagnak. A következő lépés egy olyan törvény elfogadása lenne, amely ezt az alkotmánymódosítást lenne hivatott végrehajtani – mondják ők. De miről szólna az új törvény? Egy igazolvány kiadásáról. Megszerzéséhez első l épésként ugyanazt kellene teljesíteni, amit a státustörvény szerint a Magyar igazolvány kérvényezésekor kell megtenni, tehát a kérvényezőnek nyilatkozatban kellene bizonyságot tennie magyar voltáról. Ezen túl, azonban arról is nyilatkoznia kellene, hogy felmenői magyarok voltak, mert csak így válhat a „magyar közösség tagjává”. Ez a követelmény azonban ellenkezik a nemzetiség szabad vállalásának elvével, noha az állampolgárság odaítélése előtt, például visszahonosításkor jogosan feltehető ilyen kérdés. A z ügyvitel abban különbözne az eddigitől, hogy a személyi adatokat nem kellene igazolnia a kérvényezőnek, tehát a feltüntetett adatoknak nem lenne ellenőrizhető hitelessége. Ha legalább a Bibliára kellene esküt tenni! – de azt sem. Akkor pedig miértelme az egész tortúrának? Egy ilyen – nem hitelesített – adatokon alapuló igazolványt hogyan lehetne használni akár kedvezmények, akár jogosultságok igénybevételére? Az államhatárokon való átlépésről nem is beszélve. És nem beszélve arról, hogy ha két ország közö tt vízumkényszer van, akkor ilyen igazolvánnyal kilépni sem engedik az országból az állampolgárt, hacsak nem kötöttek erre kétoldalú kormányközi vagy államközi szerződést a szomszédos országgal. De hol van az az ország, amely saját állampolgárait az alapjo gok területén megkülönböztető nemzetközi szerződést hajlandó megkötni? Az elképzelés megfogalmazója is érezte, hogy ingoványos talajon jár, mert csak annyit bátorkodott leírni, hogy „kiadható olyan igazolvány, amely belépést és rövid tartamú tartózkodást t esz lehetővé az Európai Unió tagállamaiban”. Az ötletnek azonban van további sebezhető pontja is. Elfelejtkezik a vegyes nemzetiségű családokról. A státustörvény ezt is méltó módon, a szentistváni intelmek szerint kezeli, meghatározza a nem magyar család tagok számára a hozzátartozói igazolvány kiváltásának a lehetőségét, aminek következtében befogadóan, egy szerkezetben tartja a többnemzetiségű családokat, azaz nem választja szét őket. A lóláb azonban akkor vágódik ki feltartóztathatatlanul a „nemzeti fe lelősség” leple alól, amikor leírja a koncipiens, hogy ezzel az új speciális magyar személyi igazolvánnyal vehetik igénybe a szomszédos országokban élő magyarok a „kedvezménytörvényben” biztosított jogokat és kedvezményeket. De hát erre mindeddig elégség es volt a nemzeti összetartozás új jelképévé vált Magyar Igazolvány, illetve a hozzátartozói igazolvány. Ebből a mondatból derül ki egyértelműen, hogy egyetlen szándék vezérli ezt a lelki beteg és magyargyűlölő miniszterelnököt: mindent tönkre kell tenni, ami összetartja a nemzetet, főleg, ha ennek eszközét az Orbánkormány idején teremtették meg. Ez a sületlen törvénykoncepció azonban tartalmaz két megszívlelendő ötletet is. Az egyik, hogy a magyar igazolványt minden, nem magyarországi állampolgárságú m agyar megkaphassa. A gondolat ugyan fésületlen, mert abból indul ki, hogy nem lehet visszaadni magyarországi állandó életvitel nélkül a magyar állampolgárságot azoknak és leszármazottaiknak, akik a trianoni békeszerződés értelmében elveszítették azt. De ha a Magyar Igazolványt Németh Zsolt megfogalmazása szerint a nemzetpolgárság jelképeként fogjuk fel, akkor birtokosává válhat minden magyar, függetlenül lakóhelyétől és állampolgárságától. A státustörvénynek a soron következő módosítása ha ebben az irányba n haladna, előrelépést jelentene a nemzetpolitikában.
