Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-12
4 - A helyzet nem ilyen egyszerű. A befektetők már szavaztak: soha ennyi tőke nem érkezett egy év alatt Magyarországra, mint most. Az unió legfontosabb országainak vezetőivel sorra tárgyaltam októberben. Mindannyian megértették és méltányolták, hogy a hiány kezelése mellett nagy ambíciók is élnek bennünk, évtizedes elmaradásokat akarunk pótolni, ugyanakkor a társadalom szo ciális kohézióját sem vagyunk hajlandóak kikezdeni. Reformkényszer van, és ehhez az ország fogadókészsége is megteremthető. Ambiciózus programokat készítünk, és bevezetjük azokat. 100 lépést hirdettünk, ehhez képest már eddig több mint 110et megtettünk. H ogy ne mondhassák, hogy csak ígérgetünk, most elszámolunk a parlamentnek, és kiderül, hogy január 1jéig 86 lépés hatályba is lép. Ez a cselekvésre épülő változtatás. Az ellenzék meg egyelőre az "emberekkel beszélget". Szerintem programot kell csinálni, ez a politikusok felelőssége, ráadásul úgy, hogy a rendszerváltozás után először úgy tesszük, hogy annak ne az alul lévők vigyék a nagyobb terheit. Mondják meg, hol vannak másnak felmutatható programjai? - Például az SZDSZnek, éppen a sokat vitatott egész ségügyben. Csak éppen nem azonosak az önökéivel. - Két párt kormányoz koalícióban, s nem volna ez két párt, ha minden fontos kérdésben ugyanazt akarná. Végső soron megvan az egyetértés. Az egészségügy területén abban, hogy biztosítási alapúvá kell tenni a rendszert. De a mozgósítható eszközök, a tőke szerepe tekintetében most másként gondolkodunk. Másfelől az is igaz, hogy az SZDSZ még kisebb adókat szeretne, a szocialisták a szociális ellátás és az igazságosság érdekében viszont a magasabb jövedelmeket j obban megadóztatnák. Meg tudtuk találni a közösen elfogadható megoldást. És a következő ciklusban, amelyben reményeim szerint ismét együtt kormányzunk, megint meg fogjuk találni. - Addig viszont érhetik meglepetések, mint például néhány napja, amikor a v álasztójogi "kis reform" tervét éppen a kedvezményezettnek tetsző SZDSZ támadta azonnal szembe. - Az elképzelés bejelentése előtt tárgyaltam a két koalíciós párt elnökével. Mindketten támogatták az ötletet. Hiller István ehhez meg tudta szerezni az MSZP támogatását. - Egyeztettee azt a minapi - alig lebecsülhető jelentőségű - tételét is, amely szerint nem a középosztályokat, hanem a leszakadókat és az elitet kell az államnak segítenie? - Ez így pontatlan. Félreérthető volt a tudósítás. A társadalom k ét, eltérő sajátosságára reagálunk. A szociális különbségeket úgy kell csökkenteni, hogy a rászoruló százezreket, milliókat kiemelten támogatjuk. Dinamizálni pedig úgy tudjuk az országot, a tudományt, a kultúrát és a gazdaságot, hogy a legjobbak előtt utat nyitunk, megteremtjük a gyorsabb haladás feltételeit. Ez két különböző dolog, nem szabad összekeverni őket, de egyiket a másikért feláldozni sem. - Hogy tehát nem a gazdasági elit - munkahelyteremtő - mozgásterének bővítése, hanem például a Tudományos Akadémia, a kutatás bázisainak, az egyetemek vagy a kultúra intézményeinek kiemelése volna ez? - Éppen, hogy nem. Ugyanis középtávon nem intézmények, hanem teljesítmények segítéséről van szó. Az erre képes emberek, csoportok azonban nehezen kapják meg a méltó feltételeket. Tehát például az alapfinanszírozáson túlmenően nem az Akadémiát kellene támogatni úgy általában, hanem a kiemelkedő teljesítményt produkáló, vagy annak megalapozott ígéretét adó tudóscsoportokat. Vagy egy könnyebben átlátható példával é lve: nem a közszolgálati televíziót kell támogatni általában, hanem a közszolgálatiságot, az idetartozó minőséget és témakört, készítse bárki: magán- vagy közösségi televízió. - Lehetségese ennek a koncepciónak olyan olvasata is, amely szerint e dimenz ióban is megkeresték a Fidesz politikájának az ellenkezőjét? Vagyis az előző ciklus deklarált középosztálypártiságát váltják fel a két végponttal, az elittel és a leszakadókkal. - Nem irányul ez az elképzelés senki ellen. Az uralkodó társadalompolitika eleve középre céloz. A középosztálybeliek az általános kedvezményezettek. Tegyük hozzá: helyesen, hiszen ők adják a társadalom zömét és gerincét. Erős középosztály nélkül nincs modern polgárság és demokratikus Magyarország. Viszont éppen ezért
