Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-12
3 - Ezen a ponton lépjük át a határokat: ön visszafogottan ug yan, de többször jelezte, hogy egy ponton el akar tekinteni a "kistérségi racionalitás" programjától: ahol csak lehetséges, megtartaná ugyanis a kistelepülések általános iskoláit, legalábbis az alsó tagozatot. A liberális oktatási miniszter ezt - kevésbé v isszafogottan - visszautasította. - Én azt gondolom, hogy nem szerencsés, ha egészen kis gyerekeknek utazniuk kell minden reggel ahhoz, hogy iskolába mehessenek. A szomszéd faluba vagy még messzebb. Azt remélem, hogy ezt az SZDSZben is megértik. Másfel ől viszont a felső tagozatban - ahol ez így oldható meg, kistérségenként - minden szempontból jó iskolákat kell szervezni. Azon a szinten már nem szabad megragadni olyan iskolákban, amelyek nem adnak megfelelő lehetőségeket. Úgy vélem, tízéves korig az a f ontos a gyereknek, hogy a családi eresztékek ne lazuljanak kényszerűségből. Ne legyen kötelezettség versenyhelyzetbe erőltetni a gyermekét. - De már azzal, hogy az alsósokat ott tartják az emberiességi okokból fenntartott kis iskolákban, behozhatatlan ve rsenyhátrányba hozzák őket. - Ez akkor volna igaz, ha kényszerítenénk a szülőket, hogy ott tartsák a faluban a gyerekeket. De erről nincs szó. Éppen csak a választási lehetőséget szeretnénk megadni. Nem lehet nem meghallani az országban, hogy nagyon sok ember számára a versenyképesség, az érvényesülésre való felkészülés nem az élet egyetlen vezérlőelve. Mások számára igen. És szerintem az a jó, ha mindenki olyan iskolába írathatja a gyerekét, amit jónak tart számára. Szerintem téved a konzervatív oldal, a mikor az egész országot "egy tankönyvből akarja tanítani", és téved az SZDSZ is, amikor mindent a versenyképesség szabadságának rendelne alá. A szocialisták az értékpluralitás mellett vannak. Élni és élni hagyni: ebben lehetne megtalálni az igazi nemzeti e gyetértést. - Nemcsak ebben, jó néhány más alapkérdésben is a kormányzása első évének vége felé karakteresebbé vált az álláspontja. Amikor átvette a kormányfői posztot, azt mondta, nem ön állította elő az azt lehetővé tevő szituációt, csak beleállt a hel yzetbe. Mondhatóe, hogy már olyan beleállásban van, amelyhez a helyzetet is maga állította be? - Ez a második beleállás idén áprilisban történt. És sikerült. Be akartuk bizonyítani, hogy a választás előtti utolsó évben is el lehet indítani fontos változ tatásokat. Ráadásul nem úgy, ahogy a balliberális értelmiség szorgalmazta - nemcsak az én esetemben, hanem elvszerűen és mindig , vagyis, hogy egyegy nagy ügynek kell nekikezdeni, mert csak így lehet valamit végigvinni. Én nem ezt tettem. A gyerekgyógyás zattól a nyugdíjrendszerig, a családtámogatástól a munka viszonyainak tisztábbá tételéig rengeteg területen léptünk. Nagyon sokfélét, néha nem is feltétlenül biztos lábbal, de mindig egy, az egész menetet összetartó gondolati - netán kulturális - irányults ággal. A Medgyessykormány száz napja kárpótlást adott fontos rétegeknek a rendszerváltozás folyamatában elszenvedett veszteségekért. Ez egy jóindulatú állam indokolt, de egyoldalú gesztusa volt. Mi a száz lépéssel közös változást ajánlunk a társadalomnak. Az állam hatékonyabban, értelmesebben fog működni, igyekszik eltakarítani az emberek útjából a felesleges akadályokat, másfelől pedig azt szeretné elérni, hogy kiki akarjon élni a lehetőségekkel, legyen ura a saját sorsának. Az eddigiektől eltérő állami és változó állampolgári mentalitást hívna elő a száz lépés. Mindennek a magva az a határozott akarat, hogy törjük le az előjogokat, legyen igazságosabb Magyarország, csökkenjenek a különbségek. Ez a változtatás igazi programja. - Vane idő ilyen finom ku lturális áthangolásra? Érzékelhetőe ez az üzenet, miközben néha kiáltóan nincs pénz? Ráadásul, ha Kovács Árpádnak, illetve az Állami Számvevőszék költségvetésbírálatának igaza van, jobb is, hogy nincs, mert ilyen rossz szerkezeteket, mint amilyenek itt a forrásokra várnak, értelmetlen is volna feltölteni. - Igazságtalannak tűnt ez a bírálat. A magyar honvédség például mély strukturális átalakuláson ment át, a kistérségi szerveződések nagy erővel megindultak, erre kellene még pénz, ami jó helyre is kerül ne, az egészségügyben a sürgősségi ellátást vagy a gyermekgyógyászatot meggyőződésem szerint jó irányba indítottuk el, s a nagy átalakítás előkészületei egyre nyilvánvalóbbakká lesznek. Például, amikor kiki kézhez kapja majd, hogy mennyit költ rá a pénzéb ől a biztosító. Ez azért már nem az a rendszer most sem, ahol a homályzónába zuhan minden pénz. - A következő hónapok valószínűleg egyszerűbb feladványokkal szolgálnak. Ha nem vesz el ezektől a területekről (is) pénzt, az unió - és a hiánytól kevéssé lel kes befektetők - próbálják meg falhoz állítani, ha elvesz, akkor a tiltakozók, tüntetők - és akkor még a választókról nem is beszéltünk.
