Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-12
2 letartóztatásával – figyelmeztetett Belgrádban Theodor Meron , a hágai Nemzetközi Törvényszék elnöke a Vojislav Kostunica kormányfővel folytatott eszmecserén. (MH 7.o.) http://www.magyarhirlap.hu S ZLOVÁKIA Újabb egyeztetések várhatók a bősi vízlépcső ügyében - A tervek szerint hétfőn ismét tárgyalóasztalhoz ül a bősi vizlépcsővitában egyeztető magyar és szlovák küldött ség. Úgy tudjuk: az egyeztetés egyik legfontosabb napirendi pontja a vízhozam és az energiatermelésből származó bevétel közötti kapcsolat pontos meghatározása, illetve az energiaárprognózis kidolgozása lesz. (Nszv 5.o.) Cikkek: „Engem harcossággal nem lehet megsérteni” - Gyurcsány Ferenc: Élni és élni hagyni - ez lenne az igazi nemzeti egyetértés Népszabadság • Várkonyi Iván • 2005. november 12. Nagy N. Péter • 2005. november 12. A párizsi fiatalok lázadása a szegénységről szóló politikai g ondolkodást is megváltoztatja - mondta a Népszabadságnak nyilatkozva Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök szerint a megoldás, ha összehangolják a versenyképesség és az igazságosság szempontjait. Magyarország számára is ehhez kérte a vezető uniós országok tám ogatását, és meg is kapta. A kormányfő kifejti, hogy mit értett a leszakadók és az elit egyidejű támogatásán, miért tartja fontosnak a kistelepülések alsó tagozatos osztályainak megtartását, és beszél arról is, hogy mit vár politikustársaitól a választási kampányban. - Európában közmegegyezés volt arról, hogy szociális, netán szegénylázadás már nem fenyeget. Ha utcára mennek az emberek, nem a kenyérért teszik. Párizsban viszont ez az alaptétel mintha megdőlt volna. Változhate ezzel a szegénységgel kapcso latos álláspontok tétje? Akár nálunk is. - Ami már biztosan látszik a párizsi zavargások hátterében, hogy legalább két fontos okkal lehet számolni. Egyrészt feltehetően komoly identitáskonfliktus van a többnyire bevándorló családokból kikerülő fiatalok megmozdulásai mögött, másrészt pedig biztos, hogy súlyos szociális elégedetlenség is. Úgy fest, hogy egyre többen nem fogadják el azt a helyzetet, amelyben Franciaországban is milliók élnek: létezik a modernizáció egyre gazdagabb és erősebb belvárosa, ugya nakkor ott vannak a napi megélhetésért kínlódó félmodernizált külvárosok - a minden értelemben perifériák. A két térfél között egyre nehezebb az átjárás. Európa, Franciaország és mi is ugyanazzal a problémával küzdünk: a versenyképesség és az igazságosság értékeinek arányosításával. Mint látható, egyre nyilvánvalóbbak a törésvonalak, illetve immár törések is. A párizsi események mély elemzése nélkül kimondható: a szociálpolitikát hosszú ideje alapvetően az óhajtó mód jellemezte, de most már számolni kell a felszólító mondatokkal is. - New Orleansban az özönvíz után tört ki valamiféle fosztogató lázadás, Párizsban ugyanez történt, természeti katasztrófa nélkül. Korábban azt gondoltuk, hogy Amerika vállalja a hatalmas társadalmi különbségek kockázatát, Európ a viszont megelőzi az ezzel járó súlyos konfliktusokat. A jelek szerint azonban egyre kevésbé sikerül összehangolni az imént az ön által is egy mondatban, együtt tartott versenyképességet és az igazságosságot. - Ilyen messzire nem szaladnék a következte tésekkel. A világ hat legversenyképesebb országa közül négy skandináv. Magas adószinttel, és mégis kiemelkedő gazdasági teljesítménnyel. Igaz, ott nagyon erősen élik meg az emberek az összetartozást. Adót fizetnek, és gyakorolják a demokratikus részvétel é s ellenőrzés jogát. Svédországban például elképzelhetetlen a szabad iskolaválasztás. Még kevésbé, hogy az iskola válogassa a diákokat. Vannak tehát a két nagy érték összeegyeztetésére jó példák.
