Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-11
10 Népszabadság • Füzes Oszkár • 200 5. november 11. Sem papíron, sem a valóságban nincs rendben a "délkeleteurópai" nemzeti kisebbségek helyzete. Furcsamód annak is örülni kell, hogy egyre többet foglalkoznak vele, és mind gyakrabban belátóbb, jobbító szándékkal. Egyelőre ez is csak el méletben öröm, mert a gyakorlatban azt jelenti, hogy megoldatlan kérdések, sőt bajok vannak: az államok között és "fölött" egyaránt. Magyarszerb viszonylatban is. Elméletben nagyon is üdvözlendő, hogy a magyarellenes cselekményeken túltekint a két fél, anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná. Jó az is, hogy a közös múltat közösen is értelmezik majd, remélhetően nem csak újabb sérelmek föltárása céljából. Még jobb, hogy százezer magyar euró jut a vajdasági toleranciára. A gyakorlatban viszont: valóban pénz kérdése az a "türelem", hogy egy soknemzetiségű helyen a többség tolerálja (elviselje) a szám szerint kevesebbeket? Na ugye. És biztos, hogy a közös múlt józanabb értékelése elég lesz ahhoz, hogy a brutálisan elavult, "vagy te, vagy én" nemzetfogalmat föl váltsa a "te is, én is" szemlélete? Belátjae az államot birtokló többség, hogy a hatalom egy részében osztoznia kell, méghozzá a saját érdekében is, a kisebbségekkel (autonómia)? Ehhez a hatalmat kell jognak és demokráciának értelmezni. A jelek szerint la ssan, sok topogással és visszaeséssel, de "mégis mozog". A szabadkai ülésen kiderült, Magyarország szeretne a gyakorlatban is gyorsítani, Belgrádnak azonban nincs most pénze (például) a vajdasági magyar tanítóképzőre. Pénzkérdés volna? Minden kisebbségi javuláshoz a többség beleegyezése, politikai akarata kell. Ezt, ha lehet, érdemes segíteni, ösztökélni, elméletben és gyakorlatban is. Tegnap ilyesmi történt, amiből akár valami jó is kisülhet egyszer. vissza Koszovó, Vajdaság Vajdaságma.info 2005. november 10. [10:40:00] A Vajda ság Koszovóra figyel. A vajdasági magyarok még inkább. S nem a tájékozódni kívánó polgár kíváncsiságával, hanem reményekkel és szorongással. Pedig az albánok lakta tartomány messze esik, az országnak éppen az ellenkező csücskében. Akkor miért kell oly mess zire vetniük vigyázó szemüket? Nem egy ízben tapasztalták meg, hogy Koszovó helyzete a legközvetlenebbül hathat ki a tartomány magyar lakosságának sorsára. Kedvező, langyos fuvallat is jöhet délről, de komisz hideg légtömegek is megindulhatnak. S hogy enné l a sántikáló hasonlatnál maradjak: egyesek éppen vihartól tartanak. Olyan vihartól, amelyik a vajdasági magyarok felett tajtékzik majd. Egyelőre senki sem merné megjósolni, mi lesz Koszovóval, milyen megoldást találnak ki, hogy független is legyen, de még se legyen egészen az. Bárhogy is lesz, Koszovóban a szerb kisebbség védelemre szorul, s ennek érdekében kell kidolgoznia megfelelő instrumentumokat a nemzetközi közösségnek. Hogy az albánok egyáltalán számíthassanak a függetlenségre, szavatolniuk kell a sz erb kisebbségek jogait. Pristina tudja ezt, s a jó szándék hangoztatásával nincs is baj. De ez már régen nem elegendő. Belgrád pedig széles körű autonómiát fog követelni a szerbeknek, ez biztos. A konkrétumokat csak találgatni lehet, de látatlanban ki lehe tne jelenteni, hogy amit a szerbek kiharcolnak Koszovóban, s amit a nemzetközi közösség számon is kér majd Pristinától, azt kérhetné magának a vajdasági magyar kisebbség is, amely – a kétmilliós albánság távozásával – a legnagyobb kisebbségi közösség Szerb iában. Azt természetesen senki sem várja Belgrádot ismerve, hogy mielőtt a koszovói szerbeknek autonómiát követel, nyomatékként ugyanolyat ad a vajdasági magyaroknak is. Hiszen ezzel kezdhette volna: „ha Koszovó a demokratikus Szerbia kötelékében marad, olyan alk otmányos státust fog élvezni, mint amilyet a Vajdaságnak adtunk a Milosevicsrezsim megdöntését követően”. De a Vajdaság nem volt, s most sincs kívánatos pozícióban. Azóta sem állt helyre az autonómiája, pozitív példát tehát nem mutathatott vele Szerbia a világnak. Pedig többségében szerbek lakják. Mire számíthattak volna akkor az albánok? S erre éppen a nagyobb felhatalmazásokra törekvő Újvidék hívta fel a figyelmét, természetesen nem minden érdek nélkül. Ha a vajdasági magyarok elég hangosan mondják, hog y nem lehet kettős mérce, tehát amit Belgrád a koszovói szerbeknek követel, azt meg kell adni a magyaroknak is, eszközt ad Európa, de Magyarország kezébe is, hogy ezzel serkentse a magyar autonómia elfogadására Belgrádot. Szerb autonómia Koszovóban, magyar autonómia a Vajdaságban. Igaz, a koszovói szerbség lélekszáma kisebb, százötvenezerre becsülik, a vajdasági magyarok kétszer
