Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-28
23 hogy Gojović asszony meszelje le a falfirkákat. „Magát a lemeszelés tényét illetően nem tudunk mit mondani, mert Gojković polgármester asszony ezekben a napokban külföl dön tartózkodik”, közölték a kabinetben. vissza Orbán, Gyurcsány és a rezervátum Hírszerző.hu 2005. október 28. 07:27 Szerző: Parászka Boróka A marosvásárhelyi A Hét című hetilap főszerkesztője cikkben reagált a Hírsze rző publicisztikájára. A Gyurcsány Tündérországban című írás tegnap jelent meg ugyanitt. Most a választ közöljük. Nem lehet eléggé primitíven gondolkodni Magyarországon Erdélyről. A reális helyzetismeret tökéletes hiánya, a sztereotípiák újra és újrafogal mazása: mindezt töményen tartalmazza a Gyurcsány Tündérországban című jegyzet. És ez azért veszélyes, mert látszatra egy alternatív Erdélyképet, egy változó magyarmagyar viszonyt ígér. Valójában: elfojtja a szemlélet- és politikaváltás lehetőségét. Sor oljuk a cikkben szereplő sztereotípiákat: Nem szeretik az erdélyiek az MSZPt. „Az erdélyiek” éppoly sokféle preferenciával rendelkező közösség, mint a magyarországi társadalom. Hogy az erdélyiek „kit szeretnek” és „kit nem szeretnek”, nos ez a kérdés is (így, ebben a formában, mindenféle komolyan vehető felmérés, adat nélkül) a belmagyar politikai manipuláció része. A Fidesz arculatához, saját legitimitásának fenntartásához éppúgy hozzátartozik a „szeretnek minket az erdélyiek” - képlet, mint a szocial ista arculatépítéshez a határon túli magyarokkal szembeni távolságtartás. Az erdélyi magyar az írott sajtóban alig találkozik a magyarországi pártpolitikával (mert nem a magyarországi sajtót fogyasztja), az erdélyi televíziónéző fogyasztási szokásai sem teszik lehetővé, hogy értékelhető kép alakuljon ki Erdélyben a magyarországi pártokról. Itt néhány határon túlra átdobott arcot, szimbólumot és mondatot ismernek az emberek. Ez alapján pedig badarság azt mondani, hogy szeretik a Fideszt, vagy nem szeretik az MSZPt. Ezek azok a pártok, amelyekre nem szavaznak, amelyeknek a soraiban nem a saját képviselőik dolgoznak. El kéne jutni végre addig a pontig, amíg a magyarországi belpolitika (és politikai elemzés, vagy mifene) felismeri a saját határait. Azért nem szeretik az erdélyiek az MSZPt, mert kézből etet és bratyiztat. Ha jól tudom, akkor a támogatáspolitika aránytalanságai, ellenőrizhetetlensége a Fideszkormány idején volt szembetűnő: még ebből a korból maradtak hátra olyan ügyek, amelyeket azóta sem sikerült megnyugtatóan rendezni. A Fidesz találta ki az RMDSZ belső ellenzékét, „bratyizott” az MPSZel, és „etette kézből” Szász Jenőt, a potenciális ellenzék nem túlzottan potens vezérét. A Fidesz importálta Erdélybe az „ellenzéki” modellt, majd nemré giben a Fidesz egyezett ki az RMDSZel. És mert ez egy belterjes politikai játszma volt, ezért nem volt lehetséges, hogy az RMDSZ monopóliumát egy, az erdélyi társadalomból önerőből létrejövő politikai kezdeményezés árnyalja. A TabajdiTörzsök vonalról ind uló MSZPs, SZDSZes támogatási modellekről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy „kézből etetésre” épültek volna. Erdélyben rezervátumlét van, és a közbeszéd néhány szavas szótárból áll. Ez az állítás több, mint sértő. Az erdélyi magyar társad alom egy dinamikusan fejlődő keleteurópai társadalom része. A román társadalom pedig nyitott és izgalmas. Nagyon gazdag társadalmi párbeszéd folyik itt, ezernyi szóval, ezernyi problémáról. Ez ugyan Magyarországról, egy a román sajtót, vagy a romániai mag yar sajtót nem olvasó ember számára nem tűnhet fel. De az ismerethiány még nem mentesít a megbélyegzés bűne alól. Itt újra megismétlődik az alapigazság: nem az erdélyiek, nem a románok, hanem a magyarországi magyarok kényszerítik sokszor rezervátumba, gett óba az erdélyieket.
