Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-13
10 nyugatbalkáni közösség lehet. Minél hosszabb ideig húzzák majd a csatlakozási tárgyalásokat Ankarával, annál később kerülhet sor Horvátország, illetve Szerbia bebocsátására. Magyarországnak egyébként - nemzeti érdekeinél fogva - sokkal inkább kell l obbiznia a horvát és a szerb EUtagságért, mint - mondjuk - a török mellett. Ha Szerbia is bebocsátást nyer, akkor a négy nagy, határon túli magyar közösség közül háromnak (szlovákiai, romániai, szerbiai) a dolga már el van intézve, csak a kárpátaljai (ukr ajnai) lészen nagyon hosszú várakozásra ítélve. Prognózisunk a következő: Horvátország (a maga jelentéktelen magyar kisebbségével, de jelentős szomszédsági súlyával) 2010ig bekerül az EUba; Szerbia 2015ig tervezhet, Ukrajna ennél is tovább. Bár egy bátorító hunyorítást már ő is kapott Brüsszelből. Ne m tudni, mit ér ez, de valószínűleg nem sokat. vissza Törököt fog az EU? 168 Óra 2005/41 – Glóbusz Szerző: Kasza László A kérdésre tíz, tizenöt vagy talán csak húsz év múlva tudunk érdemben válaszolni. Addig - ha korább an meg nem szakadnak a tárgyalások - rágjuk a csontot: európai egyáltalán a török; fenyegetie szabadságunkat, mint a 1617. században; élhete egymás mellett a keresztény és mohamedán kultúra; mi jobb, ha magunkhoz kötjük őket, vagy ha távolságot tartunk tőlük? És így tovább. Bekerülhete az Európai Unióba Törökország? Egyik kérdés sem új. Született is mindegyikre számos ellentétes válasz, nem lettünk tőlük okosabbak. Csak azt tudjuk: október 3án hivatalosan is elkezdődött az EU eddigi legnagyobb, legbi zonytalanabb kimenetelű bővítési maratonja. 73 millió ember csatlakozásáról van szó, ami több, mint a tavaly felvett tíz állam lakossága. Olyan ország a tét, amelynek csak ötöde fekszik Európában. És amíg az EU eddigi huszonöt tagállamának népei nagyjából ugyanahhoz a művelődési körhöz tartoznak, vallásuk a zsidókeresztény gyökerekből ered, a törökök más kultúrából származó mohamedánok. Pirula, parola Sokan már azt is nehezen tudják megemészteni, hogy a törökök EUcsatlakozása egyáltalán szóba került: " Mi lesz ebből?" - kérdezte kétségbeesést színlelve az osztrák tévé kommentátora. Nem tudjuk. De azt igen: a sógorok dekoratív külügyminiszter asszonya jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekezett keserűvé tenni a lenyelésre ajánlott pirulát: huszonnégy igennel szemben mondott napokon át "nem"et a tárgyalások megkezdésére. Végül elérte, hogy az európai közösség hagyományainak megfelelően a döntés nem örömet, legfeljebb megkönnyebbülést hozott. És az is az EU házirendjéhez tartozik, hogy kifutottak az időből. Á m ezúttal nem a tárgyalóterem falióráját állították meg öt perccel tizenkettő előtt, hanem az angol humort alkalmazták. Éjszaka fél egykor, amikor végre az osztrákok is felzárkóztak, és a török külügyminisztert is sikerült Luxemburgba röpíteni baráti kézr ázásra, a konferencia elnöke, Straw angol külügyminiszter az órájára pillantva kijelentette: "Örülök, hogy sikerült a terveknek megfelelően 2005. október 3án Törökországgal megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat." Majd hozzátette: "Az időeltolódás miatt NagyBritanniában még csak fél tizenkettő van, és ugye az elnök országának ideje a mérvadó." Egyszóval, derűs pillanata is volt ennek az éjszakának. A luxemburgi diplomaták nem értették, hogy az osztrákok miért küzdenek a tárgyalási szerződés egyik félmon data ellen ("a tárgyalások célja a csatlakozás"), amelyet korábban már kétszer jóváhagytak. És az sem volt világos, hogy miért akarják még egyszer felvenni a szövegbe azt ("a felvétel az EU befogadóképességétől függ"), ami már úgyis benne volt. Pedig elég lett volna felütni egy osztrák lapot, hogy megtudják, Ausztriában három tartományi választás követi egymást gyors egymásutánban. Az első egy nappal a luxemburgi szavazás előtt volt Stájerországban. Schüssel miniszterelnök konzervatív pártja a Luxemburgba n tanúsított magatartástól várt jobb eredményt. (Ott nem jött be a számítása.) Így aztán maradt az intellektuálisan nehezen értékelhető, de a médiában gyakran idézett magyarázat, miszerint az osztrákok még mindig félnek, hogy a törökök 1529 és 1683 után h armadszor is ostrom alá veszik Bécset. (Azon a bizonyos éjszakán Gül külügyminiszter azzal a megjegyzéssel csókolt kezet osztrák kolléganőjének, Ursula Plassniknak,
