Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-13
9 immár a politika, nem pedig a jog szférájában zajlanak, és a "vaslady" megértette: miután Törökország zöld fényt kapott, nagyobb egyensúlyi érdekek fűződnek Horvátország és Szerbia EUcsatlakozá sához, mint az ő - jogilag egyébként messzemenően méltányolható - kukacoskodásához. Del Ponténak nyilvánvalóan súgtak. S miután megfogadta, amit tanácsoltak neki, a zöld fény nemcsak, nem is elsősorban Törökország, hanem a NyugatBalkánnak nevezett térség előtt gyulladt fel. Nyilvánvaló: az Európai Unió immár a volt Jugoszlávia tagországainak befogadására koncentrál, ami - magyar szempontból - nagyon is helyeselhető igyekezetnek minősíthető. Három délszláv szomszédunk közül kettő közvetlenül érdekelt bennn e - a harmadik (Szlovénia) azért nem, mert velünk együtt már tagja az EUnak. Horvátország legalább annyi joggal lehetne bent, mint a balti államok, és több joggal, mint a 2007ben csatlakozó Románia és Bulgária. Horvát barátaink ugyanis sokkal jobb állap otban vannak, mint emezek. Az, hogy uniós csatlakozásuk nem került napirendre tegnapig, azzal magyarázható, hogy a homlokukon ott maradt annak a bizonyos polgárháborúnak a stigmája. S vele együtt az unió idegenkedése attól, hogy bármit, ami "jugoszláv" (a gyorsan, simán és vértelenül lelépő Szlovénia kivételével), befogadjon. Ez ügyben az uniós közvélekedés időközben fellazult ugyan, de a hágai törvényszék keményen és kíméletlenül útját állta minden intézményes lazulásnak. Egészen október harmadikáig, amik or is Carla del Ponte közölte: Horvátország "teljes mértékben" együttműködik a törvényszékkel. E mondat elhangzása után az EU külügyminiszterei - hét hónappal a kijelölt céldátum után - úgy döntöttek: amiképp Törökország, Horvátország is megkezdheti a csat lakozási tárgyalásokat. A miniszterek csak erre a mondatra vártak. Valamelyikőjük nyilván mondott két szép szót a svájci asszonynak, aki szeptember 30án - azután, hogy találkozott Mesi%u0107 elnökkel és Sanader miniszterelnökkel Zágrábban - még nagyon csa lódottnak mondta magát a horvát együttműködésre nézve. Aztán hirtelen, mint fent jeleztük, megváltoztatta nézetét. Ne a nőt keresd, hanem Ausztriát, mondhatnánk erre. Tudniillik a török csatlakozási tárgyalások legfőbb ellenzője, egyszersmind a horvátok legfőbb szószólója a legutolsó percig Schüssel kancellár kormánya volt. (Ez utóbbi esetben hét másik kormánnyal együtt, nevezetesen: Magyarország, Szlovákia, Csehország, Olaszország, Luxemburg, Szlovénia, Írország.) Tiszta sor, hogy az osztrákok - lévén az EUban még mindig egyéni a vétójog - csak azért és azon az áron adták föl ellenkezésüket a törökökkel való tárgyalásokkal szemben, hogy kollégáik beleegyeztek a horvát tárgyalásokba. Meg talán Szerbia és Montenegró státusának följavításába. Pláne, hogy C arla del Ponte váratlanul még Szerbia számára is talált szép szavakat. Mindenkinek valamit. Ha a törökök szóhoz jutnak, akkor a horvátoknak és a szerbeknek is kell valami, ami az ölükbe hullik. Ha úgy tetszik, ilyen egyszerű az EU logikája, bár valójában p ersze bonyolultabb és kényesebb ennél. Egy szó, mint száz, Brüsszel belement abba, hogy SzerbiaMontenegróval a horvátoknál "egy emelettel lejjebb", de mégis csatlakozási tárgyalásokat kezdjen. Ha ezek sikeresek lesznek, déli szomszédunk ugyanolyan státush oz jut, mint amilyet mi kaptunk 1994ben az EUtól. Társult tag lesz. Újabban azt hallani, hogy a törvényszék (Carla) azért lett engedékeny mind Horvátországgal, mind Szerbiával, mert új filozófiát fejlesztett ki. E szerint a csatlakozási/társulási tárg yalások kedvezően hatnak az érintettekre. Ösztönzik majd őket arra, hogy a szökevényeket (Gotovina, Karadzsics, Mladics stb.) kiadják Hágának. Well, well, mondja erre a művelt angol. Éppenséggel meglehet, de azért nem annyira hihető. Ám cseppet sem válto ztat azon, hogy az unió, nagyon helyesen, az általa NyugatBalkánnak minősített térséget nyomatékosan bevonta érdeklődési körébe. (Még a boszniai szerbek is "vették a lapot". Amióta belgrádi testvéreik zöld fényt kaptak, ők is igyekeznek viselkedni. Föladn ák például szuverenitásuk egy jelentékeny részét - a rendőrségük fölötti önálló rendelkezést. A baj "csak" az, hogy Románia és Bulgária immár eldöntött csatlakozásával (2007. január 1.) az EU valóban betölti fölös kapacitásait, ha nem épp többet vállal enn él. Tudjuk, hogy a német keresztény pártok, csakúgy, mint a Nicolas Sarközy irányította francia gaulleista párt ellene van az EU további bővítésének. Fölfüggesztené. Igaz, ebben a magatartásban a "török tényező" perdöntő szempont, de a kárvallott elsősorb an a
