Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-06
26 nagyon is prózai okai vannak annak, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselőinek magyarországi jelenléte, a hívek érdekeinek ottani megjelenítése nem elég hatékony vagy nem történhet meg kellően méltó körülmények között. Régi óhaja például fe lekezeteinknek egy olyan budapesti hajlék szerzésebérlése, ahol a magyar fővárosban ügyesbajos dolgaikkal, vagy egyszerűen csak reprezentációs céllal tartózkodó egyházi emberek, küldöttek ellehetnek arra az időre, amíg ügyeik oda szólítják őket, nyilván a lehető legkisebb költségen. Üdvös lenne, ha egy ingatlan olyan színvonalon állna a rendelkezésükre, amely nívó lehetővé tenné az egyházi diplomácia ügyének vitelét, nemzetközi vonatkozásban is természetesen. Erre pedig nem egy hónapos szoba, vagy garnisz álló, vagy a barátok, ismerősök, szolgatársak, rokonok stb. jóindulatából rendelkezésre bocsátott lakrész lenne alkalmas, hanem egy korszerű, impozáns vendégház, rezidencia. A romániai magyar katolikus, református, unitárius, evangélikus püspökök kérése id ővel nyitott fülekre látszott találni Budapesten, mégpedig az Orbán Viktor vezette polgári kormány idején. 2001ben végre kormányhatározat is született „a romániai magyar nyelvű egyházak számára juttatandó ingatlanhasználat biztosításáról”, ám mire a polit ikai jóindulatból és szándékból egy minden bürokrácián át tovajutó, életképes kezdeményezés lett, addigra elérkeztünk a 2002es választásokig. Bekövetkezett a sokakat meglepő és sokakat kellemetlenül is érintő hatalmi fordulat. S bár sokan hitték – így pél dául az erdélyiek zöme is – , hogy egy kormányváltás nem hozhat érdemi változásokat és hangsúlyeltolódásokat egy végre sínre került és jó csapáson araszolni látszó magyar nemzetpolitikában, csalódniuk kellett. Máig értetlenül és érthetetlenül szemlélik tört énelmi egyházaink elöljárói, hogy a szóban forgó – mindenképpen pozitív kicsengésű – kormányhatározatot miért kellett megsemmisíteni. Mert ez történt. A mandátuma feléhez érkezett szocialistaszabaddemokrata kormányzat 2004 júliusában – Medgyessy Péter min iszterelnök – „végnapjaiban” hatályon kívül helyezte a romániai magyar egyházaknak kedvező határozatot. Pedig akkor már szinte kulcsra készen állt a kiszemelt és felújított ingatlan (képünkön). Hogy mi és miért történhetett, erre holnapi számunkban visszat érünk. D. L. „Egyházdiplomáciai szempontból nem volna közömbös, hogy otthon lehessünk Budapesten” Tegnapi lapszámunkban írtuk meg, hogy a romániai magyar történelmi egyházak évek óta várnak arra, hogy a magyar fővárosban hozzájussanak egy olyan repreze ntatív hajlékhoz, amelyet multifunkcionálisan használni tudnának. A rendszerváltást követően jó néhány ígéret hangzott el felelős tényezők részéről, mígnem végül az Orbánkormány idején, 2001ben meg is született egy olyan határozat, amely egy ilyen ingatl an beszerzését, rendbetételét és rendelkezésre bocsátását írta elő. Csakhogy mire a tervből valóság lett volna, addigra Magyarországon is bekövetkezett egy kormányváltás. A Medgyessykabinet egyik 2004. évi határozatával számos korábbi kormány- és miniszte rtanácsi határozatot hatályon kívül helyezett, köztük azt is, amelyik az erdélyi katolikus, református, unitárius és evangélikus egyházaknak kedvezett. Információink szerint a szóban forgó reprezentatív ingatlan beszerzése (állami tulajdonba vétele), felúj ítása, átalakítása és megfelelő berendezése ugyan megtörtént, az előirányzott pénzt erre ráköltötték, ám az máig nem áll azok rendelkezésére, akiknek eredetileg szánták. Tőkés László királyhágómelléki református püspököt arra kértük, reflektáljon a lapunk által felvetett ügyre. – Miként vetődött föl az, hogy a magyar kormány a romániai magyar történelmi egyházak rendelkezésére bocsásson Budapesten egy ingatlant? Milyen jelentőséggel bírt volna mindez, s konkrétan mi lett volna az épület funkciója? Kialakult egy hagyományos kapcsolat Magyarország miniszterelnökeivel és államelnökeivel, már 15 év óta. Ez a kapcsolat különösképpen szoros és gyümölcsöző volt az Orbánkormány, illetve Mádl Ferenc államelnöksége idején. Ezen találkozásokon egyházaink igyekeztek ho zzájárulni közös, egész magyarságunkat érintő kérdéseink megoldásához, mind Mádl elnök úr, mind Orbán miniszterelnök úr nagyra becsülte az egyházak nemzetmegtartó szerepét. Gondolok itt a mi esetünkben elsősorban az erdélyi történelmi egyházakra, a római k atolikus, református, evangélikus és unitárius egyházakra. Egy ilyen, Orbán Viktor volt miniszterelnökkel való találkozó alkalmával tették szóvá az érdekelt egyházak püspökei, hogy van néhány olyan épület, ingatlan vagy még terület is Magyarországon, amely ek a trianoni diktátum előtt egyházi tulajdonban voltak, és a magyarországi restitúciós törvény nem intézkedett ezek ügyében, megrövidítve ezáltal az érintett egyházakat. Nekünk például nincs ilyen ingatlanunk Magyarországon, hacsak nem vesszük azt, hogy a Tiszántúl minden ingatlanvagyona közös tulajdona volt Debrecennek és Nagyváradnak, mint egyházkerületnek. Ám például a nagyváradi római katolikus egyháznak, az Erdélyi Református Egyházkerületnek vannak ilyen tulajdonai odaát. Felvetődött az ötlet: milyen jó és méltányos volna, hogyha a Trianon okozta vagyoni veszteséget is kárpótlandó az erdélyi magyar egyházak valamely nagy értékű ingatlanhoz jutnának, amelyet a magyar fővárosban használhassanak egészen gyakorlati
