Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-05
29 arcvonalán. Netán milyen példányszámban adják ki Kertész Imre könyvét vagy netán hány órán át tanulják az angolt a kis honvédek az iskolában? Aszongya, a férje se volt ám különb, aki az RMDSZ budapesti irodájának főnök eként gyanúsan viselkedett. Hogy mit művelt Szatmári Tibor, azt a titkosszolgálatok sem tudják, de ő maga sem tudja. Talán mikrofont dugott az írószerei közé, és a feje alá tett faxkészülékkel aludt, nehogy egyetlen romániai üzenetet is elszalasszon. És ez ek az ördögi kémek, a nagy Pacepa utódai, hogy nyomuk vesszen, Budapesten házasodtak össze. Úgy tettek, mint a viccben az illegalitásbeli kommunista, aki elrejtőzött, de a kutya sem kereste. Az egész cirkusz, mely ”Dambovicaparti Mata Hari” – ahogyan Ildi kót elnevezték – körül kipattant, igen kínos. De van egy érdekes vetülete. Ha ez nálunk történik, azt hiszem, a miniszterek fenékkel ugrottak volna kukkra, hogy őket a titkosszolgálatok figyelik, mert ez a magánéletükbe való beavatkozás. Az lett volna aztá n a botrány!” Augusztus 29én az EZ azt írja, hogy a magyar titkosszolgálatok arra gyanakodtak, Szatmári Tibor ún. RMDSZnagyköveti posztja tulajdonképpen kémtevékenységét fedezésére szolgált. Maga is elismerte, hogy munkakapcsolatban volt a román nagyköve tséggel, de tagadta, hogy hírszerző ügynök lett volna. Lukács Csaba, az MN tudósítója elmondta, vannak helyzetek, amikor igen nehéz tiszteletben tartani az államtitkot, mint pl. amikor közérdeklődésre számot tartó hírek birtokába jut. Anélkül, hogy a kémbo trányra utalt volna, megemlítette, a HTMHtól már jó ideje igen érdekes adatokat kap. Figyelmeztetést is, hogy a Bérc utcában (a HTMH székháza) a különböző hálózatok harca – értsd külföldi titkosszolgálatok közti harc – dúl. A tét a magyar kormány által a határon túli magyaroknak juttatandó összeg volt. A Transindex összekapcsolta Szatmári nevét Verestóy Attiláéval. Ő ajánlotta Szatmárit Markó Béla figyelmébe, ezenkívül Szatmári és Verestóy ügyfelek voltak. Az EZ kérdésére Szatmári elmondta, hogy a sepsisze ntgyörgyi Trinvestnek a birtokában lévő részvényeit eladta Verestóynak. Az üzletkötést, anélkül, hogy részleteket közölt volna, a szenátor is elismerte. Amint a lapok említették, a szenátor a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság RMDSZes alel nöke, s mint ilyen, tájékoztatást nyújthatna az esetről. Végül is mi az igazság? Az érintettek keményen tagadnak. Érthető. Ki lenne bolond a nagyvilág orrára kötni viselt dolgait. A titkosszolgálatok egyrészt lefitymálják, másrészt tagadják. Naná, majd eli smerik. Az azonban szöget üt az ember fejébe, amit Tóth András mondott. Az, hogy ki kell vizsgálni, ki és hogyan szivárogtatta ki az adatokat. Mit? Az adatokat? Nos, ha nem történt semmi, akkor miféle adatokról van szó? Adatok a semmiről? Már ne tessék ily et mondani. Meg aztán csupa véletlen, hogy Szatmári állása megszűnik, felesége állása átszervezés áldozata lett, a HTMH elnöke, igaz betegsége miatt, lemond. Szó volt arról, hogy kiszorították őket Magyarországról. Nos nem, de az állásukból szép csöndesen igen. És amint egyik titkosszolgálati elemző mondta, ez is az ügynökök ellehetetlenítésének a módja. Egyvalami mindenképpen biztosnak tűnik. A végsőkig felcsigázott közvélemény semmit sem fog megtudni. Erről majd gondoskodnak. A titkosszolgálatok. vissza Tőkés László a II. MITtáborban Szovátán - Kémbotrányról, beépített ügynökökről, autonómiáról és az erdélyi magyar nemzetbiztonsági szolgálat fontosságáról Kapu 2005. szeptember Szerző: Frigyes Ágnes Kimondatlanul is egyr e nyilvánvalóbbá válik, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség feje felett bizalmi válság fellegei tornyosulnak. A Magyarországon kirobbant kémbotrány érintettjei az ügy lekicsinylésére törekszenek – mondta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanác s (EMNT) elnöke 2005. augusztus 27én a II. Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) táborában Szovátán. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke megdöbbentőnek tartotta, hogy „a gyanúsított házaspár férfitagja azzal próbálja elhárítani magáról a gyanút, h ogy 'az RMDSZt kritizáló erdélyi és magyarországi radikálisok' lejárató akciójaként állítja be az esetet”. Markó Béla RMDSZelnök viszonyulását az ügyhöz meghökkentőnek tartja Tőkés. „Markó 'detektívregényt' emleget. Olyan jónak tartja a románmagyar vis zonyt, hogy – szerinte – országaink között nincs szükség kémekre. Pedig Gálszécsy András volt titkosszolgálati miniszterrel együtt jól tudjuk: 'a román titkosszolgálatok által beszervezett személyek magyarországi beépülése nem kizárt', ő ismer ilyeneket. G orka Sebestyén pedig világossá teszi, még a NATOországok is működtetnek egymásnál kémeket.” Az erdélyi magyar ifjúság jelentős szervezeteit tömörítő MITtábor tagjai előtt Tőkés László kifejtette: Meglepte Markó azon kijelentése, miszerint Szatmári Tibor, a kémbotrány főhőse nem RMDSZes politikus, hisz véleménye szerint Szatmári Markó volt bizalmasa, aki bukaresti sajtóirodáját vezette, külügyi tanácsosa, és az „RMDSZ budapesti nagykövete” volt 2004. decemberéig. Aki ez utóbbi státusában Brüsszelben, a Pá pa előtt, a MÁÉRT és az Európai Néppárt berkeiben képviseltette az általa vezetett szervezetet, akinek felesége az RMDSZ bizalmából
