Reggeli Sajtófigyelő, 2005. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-09-05
15 A hidegháború után egy időre alapvetően megváltozott a helyzet. A nagyhatalmak között biztonságpolitikai kérdésekben ismét kialakult az együttműködési szándék , számos érdemi döntést hoztak, és 2003ig csak 12 alkalommal emeltek vétót. Ez az állapot egészen az iraki háborúig tartott. Ennek megindítására az USA és NagyBritannia nem kapott BTfelhatalmazást, mivel a három másik állandó tag vétót helyezett kilátás ba. Ugyanez volt a jogi helyzet a koszovói konfliktusban is, amelyben a NATO szintén felhatalmazás nélkül indított légitámadásokat. Az akkori nézetkülönbségek azonban még nem vezettek az állandó tagok közötti tartós szembenálláshoz. Most viszont az amerika i adminisztráció élesen bírálta a háborút ellenző államokat - köztük saját szövetségeseit , sőt magát a világszervezetet is. Washington azt állította, hogy az ENSZ nem képes válaszolni korunk kihívásaira. Nem a vétójog eltörlésének szükségességéről beszél t - mert az őt is érintette volna , hanem arról, hogy a szervezet irrelevánssá vált. A nagyhatalmak privilégiumának megszüntetése így nem is kerülhetett az őszi csúcs napirendjére. A reformerek helyette a vétójog kiterjesztését javasolták, mégpedig a BT egyre időszerűbbé váló bővítésének keretében. A reformerek szerint túl kellene lépni az egykori világháborús koalíció összetételén, fel kellene venni a BTbe Németországot és Japánt is. Olyan államokra van szükség a tanácsban, mondották, amelyek a legnagy obb részt vállalják a szervezet költségvetéséből, illetve békefenntartó műveleteiből. Az Egyesült Államok után az említett két ország fedezi az ENSZkiadások legnagyobb részét, megelőzve NagyBritanniát és Franciaországot is. A reformerek emellett India, B razília s egyegy afrikai meg délamerikai regionális hatalom állandó tagságát indítványozták, mondván, hogy ezeknek szintén részt kellene venniük a döntéshozatalban. Hittek abban, hogy a BT kibővítése egy fokkal demokratikusabbá tenné a testületet. Egyese k az új állandó tagoknak szintén vétójogot adtak volna, mások ezt ellenezték, mivel szerintük tovább nehezítené a döntéshozatalt. Az ENSZ főtitkára az utóbbi nézetet tette magáévá. Azt javasolta, hogy a tagok számát 15ről 24re növeljék, de ne adjanak vét ójogot az új állandó tagoknak. Az elmúlt hónapok diplomáciai tárgyalásain aztán kiderült, hogy Annan javaslataiból alig valósul meg valami. Az államok egy része szerény lelkesedést mutatott a BT kibővítése iránt. Washington például először kijelentette, ho gy csak két új állandó tagot szeretne látni a BTben, de aztán kitűnt, hogy igazán csak Japánt támogatná, részben azért, mert az - Németországgal ellentétben - csapatokat küldött Irakba. Peking ugyanakkor tudatta, hogy Japán tagságát semmi szín alatt nem s zavazná meg. A nyomaték kedvéért kínaiak tízezrei tartottak "spontán" tüntetéseket a szigetország ellen. Párizs egyetértett az említett államok tagságával, de nem tudott mit kezdeni azzal, hogy az Afrikai Unió a javaslatban szereplő egy helyett két állandó helyet szeretett volna a kontinensnek, mégpedig vétójoggal megfejelve. Róma egy korábbi nyilatkozatában az Európai Unió állandó tagságát javasolta, ami annyit jelentett, hogy nem támogatja Németországét. Később az olaszok - másokkal együtt - arra a követk eztetésre jutottak, hogy egyáltalán nem is kellene bővíteni az állandó tagok számát, helyette inkább növelni a nem állandó tagokét. Nemrég aztán John Bolton, az új, keményvonalas amerikai ENSZnagykövet megállapodott kínai kollégájával, hogy a bővítés semm ilyen formáját sem támogatják. Ezzel a kérdést el is döntötték, hiszen nélkülük nem módosítható a BT összetétele. Mi maradt ezek után a csúcstalálkozó résztvevőinek? A jelek szerint nem sok, sőt egyre kevesebb. Néhány nappal ezelőtt Bolton a 39 oldalas, 158 bekezdésből álló záródokumentumtervezethez kereken 750 módosító indítványt fűzött, amivel bármilyen érdemi vitát komolytalanná tett. A tagországok diplomatái a hátralévő időben aligha jutnak már egyezségre a tervezet szövegéről, az állam- és kormányfő k pedig örülhetnek, ha New Yorkban elmondhatják néhány perces felszólalásukat. Optimisták persze mindig vannak. Ők még ezek után sem zárják ki, hogy - a főtitkár javaslatának megfelelően - felállítanak majd egy, a jelenleginél szerencsésebb összetételű e mberi jogi tanácsot, melyben már nem lennének többé olyan sötét emberi jogi gyakorlatot folytató államok, mint Kuba, Kongó vagy Szudán. Létrehozhatnak egy ún. békeépítő bizottságot, amelynek feladata a háborús konfliktusokon éppen átesett országok segítése lenne. Ezek is előrelépések lennének, de nem jelentenék a szervezet megreformálását. Amúgy az ENSZ önmagában véve sem releváns, sem irreleváns szervezetnek nem nevezhető. Minden azon múlik, hogy mivé akarják tenni legnagyobb tagállamai. vissza A szerző nemzetközi jogász
