Reggeli Sajtófigyelő, 2005. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-09-02
29 Eddig még nem olvastunk az Orbánbeszéd külföldi visszhangjáról, de a Párizsban élo Fejto Ferenc máris megnyilatkozott, mint akit darázs csípett meg, és azzal próbálja országvilág elott meglóbálhatóvá tenni az Orbánbeszédet, hogy abban rejtett antiszemitizmus leledzik azáltal, hogy csak Kun Béla és Rákosi nevét említette tusnádfürdoi beszédében. Persze hogy voltak ott mások és másfajták is, sajnos túlságosan hosszú a névsor, aminek feltálalása meglepetésekre is vezetne, de a baloldal kreálta két proletárdiktatúrának valóságos megszemélyesítoje, márkaneve ez a két haramia, akiktol – mert eddig nem történt meg – most alkalma lett volna az idézett Lendvai Ildikónak, Gyurcsánynak , Fejto Ferencnek és további megszólalóknak elhatárolódni. Lendvai úgy fordítja a szót, hogy Orbán a baloldaliak becsületébe gázolt, hogy megkérdojelezi a fél ország hazafiságát. Ennyire félrehallani már csak szándékosan és csalárdan lehet, mert nyilvánval ó, hogy azokat a cselekményeket, amelyeket itt a „rárontás” szó fedez, nem a baloldali érzelmu nagyközönség, nem a fél ország követte el, hanem azok a személyek, akik a baloldaliság nevében megszerzik a hatalmat, és azzal visszaélnek. Szálasinak nem voltak katonái, hanem volt egy magyar hadsereg, melynek az volt a feladata, hogy védje a hazát. Az csak a baloldaliság nevében politizálók nemzetellenes megnyilatkozása, hogy a magyar honvédeket még ma is bunözoknek hirdeti, következetesen és azonosan Rákosi í télethirdetoivel. A baloldalisággal büszkélkedo politikusok és egész hatalmi vonulatuk máig sem nyilvánították törvénytelenné Kun Béla, Rákosi és Kádár véres törvénykezéseit, amiket elkövettek a nemzet egésze ellen. Nem ok nélküli a panasz ezen a téren, am i a „hazaárulózás”, a „kötélemlegetés”, a „kunbélázás” és hasonló egyéb módon megnyilatkozik. Bizony nemzetellenes cselekedet volt a Gyurcsánykormány és az MSZP beavatkozása a december 5ei népszavazás kimenetelébe. Mert errol van szó, a kormány álláspont járól, amikor a nemzetegyesítésrol van szó. Jelentos része az Orbánbeszédnek az, amelyben így fogalmaz: „Mindezek ellenére a baloldalra s ezen belül is egy nemzeti baloldalra szüksége van Magyarországnak. Sokan a végletekig szkeptikusak, mondván, a történ eti, és genetikai meghatározottság miatt ennek csekélyek az esélyei. Én azonban optimistább vagyok. Ha valaki figyelemmel kíséri az európai és középeurópai baloldal történelmét, akkor láthatja, hogy a baloldali ideológia rendkívül gyors változásokra képes ... Ennek fényében egy nemzeti fordulat sem zárható ki... Az embereknek nem a demokráciából van elegük, hanem abból, ahogyan azt ma muködtetjük. A magyar demokráciának meg kell újulnia.” Orbán Viktor itt igencsak rálépett a baloldal sarlatánjainak tyúkszem ére. Nemzeti fordulatot kívánna abban a tömegben – szörnyu, de közel fele népesség – amelyet a baloldaliság kábulatában tart az a politikai és gazdasági elit, amely a marxileninikunirákosikádári vonalon ennek a szerencsétlen országnak a birtokosa. Ez s zámukra nagy veszély. A veszélyt növeli az is, hogy az emberek egyremásra rájönnek, hogy valami nagy csalásnak lettek áldozataivá, kedvenc szocialista pártjukból a kapitalizmust kiszolgáló párt lett. Szemlézzünk a Népszabadságból. Schöpflin György írja Ba loldal és nemzet címu figyelemre méltó írásában, hogy „a baloldaliság célkituzései és ezáltal maga a baloldaliság változtak, és a mai napig is változnak. A XIX. században a baloldal elsosorban a munkásosztály politikai életbe való beintegrálását követelte; a XX. században a 80as évekig az egyenloséget, a marxizmus összeomlása óta pedig a hatalom negatív voltát hangsúlyozza – miközben a politikából a gazdaságba evez, majd vissza, a gazdaságból a politikába!” Ez így nagyon vázlatos, de valósághubb lesz a kép , ha megjegyezzük azt a tengelyt, ami körül forog ez a játék: minden baloldali mozgalmat a nemzetközi nagytoke szervezett a francia forradalom óta, és az következetesen a világuralmat szolgálja. Most visszaadjuk a szót Schöpflin Györgynek: „A magyar balol dal, ha nem is teljes egészében, elrugaszkodott a nemzettol, így nemigen érti meg saját társadalmát, illetve nem tud mit kezdeni a nemzeti mivolttal, legkevésbé a magyar nemzet szétszabdaltságával, s így gyakran úgy viselkedik, mintha számára a nemzeti érz elem egy értelmetlen kolonc lenne. Hol van a baloldal stratégiája, elképzelése a határon túli magyar társadalmakról?” Ez így igaz, de ez sem fedi teljesen az igazságot. Magyarországon a baloldal már régtol fogva alapvetoen nemzetellenes, keresztényellenes és szálláscsinálója a bolsevista diktatúrának, ami két alkalommal tette tönkre Magyarországot. A rendszerváltoztatás hozhatott volna elonyös változást a baloldali tábornak ebben a nemzetinemzetközi szemléletzavarában, ha létrehozták volna a nemzeti munkás pártot, munkásmozgalmakat. Így maradt a munkásság az MSZMPutód munkáskizsákmányoló, nemzetellenes, komprádor burzsoázia igájában. Még ma is lenne értelme a munkásság nemzeti érdeku összefogására, miután naprólnapra világosabb, hogy az MSZP a külföldi nag ytokét kiszolgáló párt. Épp a Népszabadság kérdezte meg Pozsgay Imrét, hogy – mint az elozo rendszer egyik meghatározó alakja, magára vettee Orbán minosítését a baloldalról? Pozsgay így válaszolt: „Nem vettem magamra, mert alapvetoen egyetértek vele. A ba loldal története tele van félreértésekkel és mulasztásokkal. December 5én pedig a magát baloldalinak nevezo irányzat olyan helyzetben mondott 'nem'et, amikor az 'igen' a jövojére és aktuális helyzetére nézve sem lett volna kockázatos. Nem lepett meg a re akció, hogy most hörögve fogadták az ellenzék vezetojének szavait. Ez a bekerítési taktika része. Tanulságos, hogy nem olvastak ki semmi olyat a beszédbol, amelyrol késobb érdemes lenne vitatkozni. Pedig célszeru lenne elfogultság nélkül megvitatni:
