Reggeli Sajtófigyelő, 2005. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-09-01
15 Kié a nemzet? 2005/35 - Közélet Bányai György A nemzet vélhetően megint defenzívában van. Hátha ráront a baloldal. Mert mint tudjuk, ha tehette, megtette. Ha hihetünk Orbán Viktornak. Bizonyítékot is hozott állítására: a tava ly decemberi népszavazást, amikor is a baloldal már megint nem bírt nemzetszomorító ösztönével. Orbán ismét mert nagyot mondani Orbán Viktor ismét mert nagyot mondani. És jól tudta: Tusnádfürdőn (a Fideszszabadegyetemen) is, itthon is nagyon "bejön" egyes körökben, hogy a baloldalnak nincs nemzetpolitikája, vagy ha van, az nemzetellenességben nyilvánul meg. És ezzel hatni lehet. Egyebek közt azért, mert egyes fogalmak az idők során elveszítették valódi értelmüket, és kisajátítódtak. Olyan nevetséges önmeghatározásokká korcsosultak, amilyen például a "nemzeti oldal" szlogen. S onnan már csak át kell mutogatni a túloldalra, amely ebből következően nem nemzeti. És a túloldal alkalmanként más és más. Egykoron a Fidesz is odatartozott. Ki is vonult azonm ód a parlamenti ülésteremből - az SZDSZszel és az MSZPvel együtt , amikor a pártot Jeszenszky Géza kvázi nemzetietlenséggel vádolta. Aztán meg őt, a külügyminisztert nevezték annak - a "népinemzeti" Csurkáék , mert az ukránokkal kötött alapszerződésbe n benne foglaltatott: Magyarországnak nincs területi követelése Ukrajnával szemben. A későbbi MIÉPesek épp az ukránokkal kötött megállapodás után kezdtek formálisan is elkülönülni. Magyar Igazság nemzetpolitikai munkacsoportnak nevezték magukat. Hogy mit kellett ezen érteni? Nem csupán az elszakított magyarlakta területek sorsáért érzett aggodalmat. Hanem a még megmaradottért is. Csurka István például éles szemmel már jóval korábban felfedezte a New YorkTelAvivBudapest- tengelyt. Antall József külpolit ikáját a nyugat- és középeurópai integráció és az atlanti együttműködés hatotta át. Hazánk uniós csatlakozásának folyamata az ő idején kezdett hivatalos formákat ölteni, és Visegrád a térségbeli államok együttműködésének fellegvára lett. Trianon következm énye őt is foglalkoztatta: sokszor idézték azon kijelentését, Horn volt az, aki szerződést kötött a Vatikánnal miszerint lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének érzi magát. Higgadtan rendezni viszonyunkat a Kelettel - kül- és egyszersmind nemzetpo litikájának ez is egyik mozgatórugója volt. Hisz - és ez nem feledhető - a Varsói Szerződés és a KGST megszüntetésének egyik motorja volt Antall József. S bár annak a ciklusnak jellemző része volt a Horthykorszak bizonyos államjoginosztalgikus megközelí tése is, Antall kül- és nemzetpolitikáját az egyéni érzelmeket is háttérbe szorító racionalitás is jellemezte. Például - noha hívő katolikus volt - nem csókolt kezet II. János Pál pápának. Ezzel is jelezve: nem magánemberként, hanem Magyarország minisztere lnökeként találkozott az egyházfővel. Esztendőkkel később a korábban ateistának látszó, református Orbán Viktor kormányfőként magánlátogatáson járt a pápánál - alighanem a "kereszténynemzeti" irányvonalat hangsúlyozva. Haza is "üzenve", hogy a "keresztén ydemokrácia értékeit" egyesíti a Fidesz. Hiszen ez is divatos "helymeghatározó" tényező lett a magyar politikai térképen. Egyébiránt balról hangzott el először: Magyarországnak a NATOban lenne a helye, biztonságunkat ez szolgálná leginkább. Éppenséggel Ho rn Gyula mondta ezt. Lett nagy felzúdulás (mindkét oldalon), hogy odadobná a semlegességet, s megint valamelyik katonai tömbhöz csatolná az országot. És Horn volt az, aki miniszterelnökként olyan szerződést kötött a Vatikánnal, amely az addiginál jóval elő nyösebb helyzetbe hozta hazánkban a katolikus egyházat. (Olyan messzire ment, hogy az állam és az egyház szétválasztását kiemelten hangsúlyozó koalíciós partner rosszallását is kiváltotta.) A HornKovácstandem idején köttetett több kétoldalú szerződés szo mszédos államokkal. Bírálatok pergőtüzében, miszerint a szocialistaszabaddemokratakormány lepaktál ezeknek az országoknak a kormányaival, háttérbe szorítva az ottani magyar kisebbségek érdekeit, rontva pozícióikat. Aztán a határon túli magyarok ügye (és más, a "hagyományokhoz", az egyházakhoz vagy éppen a földkérdéshez fűződő viszony) a nemzeti érzület fokmérője lett bizonyos körökben.
