Reggeli Sajtófigyelő, 2005. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-09-01
14 nemzetrészért. A nemzeti felelősség kölcsönös, bár asz immetrikus, hiszen a Magyar Köztársaság anyaországként a mentsvár. Magyarországnak egyszerre kell integrálnia a határon belüli és a teljesen eltérő helyzetben lévő határokon kívüli nemzeti közösségek érdekeit. Nemcsak Kárpátmedencei, hanem magyarországi nemzeti újraegyesítésre van szükség, és ez érvényes a jobboldalra és a baloldalra, a szegényekre és a gazdagokra, Budapestre és vidékre. Az uniós (felvidéki, szlovéniai, ausztriai, magyarországi) magyarok, az EUesélyes, EUközeli (erdélyi, horvátország i) és az EUtól távoli, vagyis EUsóvárgó (vajdasági, kárpátaljai) magyarok helyzete egészen különböző. Ez a decemberi népszavazási kampányban teljesen öszszemosódott. Pedig itt világos különbségeket kell tenni. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a "külhoni állampolg árság" jelenleg két nemzeti közösség, a vajdaságiak és a kárpátaljaiak esetében égetően szükséges. A jobboldalnak történelmi felelőssége van a népszavazásban, annak kezdeményezésében. A jobboldal négyévente előhúz egy csodaszert. Négy évvel ezelőtt a stá tustörvényt, most a kettős állampolgárságot. Mintha bizony Trianon egy csodaszerrel orvosolható lenne?! Azt a csodaváró hangulatot gerjesztették, hogy a kettős állampolgársággal Trianon falai leomolnak, "a magyar nemzet újra egy lesz". Az MSZP pedig sajnos nem vette észre, hogy egy irracionális, érzelmileg túlfűtött, szimbolikus mezőben nem lehet racionális érvekkel operálni, és túlzottan "anyagias" kampányt folytatott. Döntően költségvetési és nem nemzetpolitikai tényezőkkel érvelt. Így szavazatokat nyert, de szíveket vesztett. A nemzeti önámításokkal, féligazságokkal, torzításokkal teli decemberi népszavazási kampányban a valós nemzetpolitikai kérdések egyáltalán nem jelentek meg. Az első és leglényegesebb kérdés, hogy akarunke doktrínát váltani. Föladj uke a szülőföldön való megélhetés, megtartás és segítés politikáját? A magyar állampolgárság tömeges és automatikus megadása nem a szülőfölddoktrína feladását jelentenée? Nem ürüle ki a gazdasági különbségek miatt a Kárpátmedence történelmi magyar szál láshelyeinek jó része egykét évtized alatt? Hiszen Magyarországnak is szüksége van, lesz a határon túli munkaerőre... A szülőfölddoktrína vitatása önmagában még nem eretnekség, hiszen az elvándorlást Magyarország demográfiai helyzete középtávon ki fogja k ényszeríteni. De vitassuk meg ezt tisztességesen! A második alapkérdés az Európai Unióhoz való viszony. Az EU nyilvánvalóan nem szól bele, hogy egy tagállam miként ad állampolgárságot egy másik állam polgárának az egyének szintjén. December 5én azonban nem erről volt szó. Az Európai Unió szó nélkül hagyjae, ha plusz két és fél millió magyar állampolgár jelenik meg az unióban? Hiszen az EUban sok alapvető jelentőségű dolgot - a szavazati arányt, a képviselői helyek számát az Európai Parlamentben, a pénz ek elosztását - a lélekszám alapján határozzák meg. A harmadik nemzetpolitikai dilemma a szomszédokra vonatkozik. Előre borítékolni lehet, hogy megfelelő kétoldalú előkészítés nélkül sem a román, sem a szlovák vezetés nem nyelné le az állampolgárság töme ges megadásáról szóló döntést. Vajon nem ugyanazt a magatartást követie majd Szlovákia és Románia, mint a kedvezménytörvénynél? Nem használnáke ki ezt Magyarország ellen nemzetközi színtéren és főként, ami ennél is rosszabb: az ott élő magyarok ellen? A szlovák és román elit arra hivatkozhat, hogy miért akartok ti itt kisebbségi magyar egyetemet, iskolát, középiskolát? Van nektek egy másik államotok, annak az államnak is polgárai vagytok, kérjetek ott! A negyedik és talán a legfenyegetőbb nemzetpolitika i csapda a fejlődésbeli különbség. A magyar útlevél sem tudja a Magyarország és számos szomszédja (például Kárpátalja, Vajdaság stb.) közötti szétfejlődést ellensúlyozni. Vajon a kárpátaljai vagy székelyföldi magyar jobban élnee a magyar útlevél birtokába n? Vajon az állampolgársággal orvosolható a gazdasági szétfejlődés, ami végbement Trianon óta? A különböző nemzetrészek gazdaságitársadalmi szétfejlődésére, az uniós integrálódás eltérő dinamikájából fakadó újabb kihívásokra, az újabb "távolodásokra" a jo bboldalnak egyszerűen nincs válasza. A II. Nemzeti fejlesztési terv viszont nagy figyelmet fordít a Kárpátmedencei gazdaságiinfrastrukturális integrációra. Mennyivel jobban menne - együtt! vissza A szerző az MSZP európai p arlamenti képviselője
