Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-06
16 A legendárium szerint azzal kezdődött, hogy Takács Csaba Orbán Viktor és kísérete orrára csapta az ajtót. Vagyis, az RMDSZ ügyvezető elnöke közölte a Kolozsvárra váratlanul betoppanó Fidesz delegációval, hogy sajnos, előre rögzített programját nem rúgja fel kedvükért. Az oroszlánkörmeit próbálgató, első nagy győzelmére készülő, már jobboldalivá lett Fidesz ezt soha ne m bocsátotta meg Takácsnak, Markó Bélának pedig azt, hogy nem vált meg ügyvezető elnökétől. Az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ kezdettől) fogva alapelvként rögzítette a mindenkori magyar kormánnyal való jó kapcsolat, illetve a magyarországi pa rlamenti pártokkal való egyenlő együttműködés elvét. Mint minden politikai alapelvet, ezt is a valóság alakítgatta. Míg a csúcsvezetés - Domokos Géza, Szőcs Géza, majd 1993tól Markó Béla - természetszerűen inkább a kormánnyal valamint a legnagyobb kormány párttal tartott kapcsolatot, addig az ideológiai alapon szerveződött RMDSZ platformok a hasonló értékelvű magyarországi pártokkal fűzték szorosabbra a szálakat. A legszorosabb kapcsolat a Fidesz és a Reform Tömörülés (RT) nemzeti liberális platform ifjú po litikusai között jött létre, nem kis mértékben Szőcs Géza irányításának köszönhetően. Bár a Fideszt ebben az időszakban még egyáltalán nem foglalkoztatta a nemzetegyesítés gondolata, vagy a határon túli magyarság kérdése, összekötötte őket életkoruk, a "k istestvér szerepkörből" való kitörés vágya, no meg az 1990től évente megszervezett Bálványosi Szabadegyetem. A Fidesz prominensei (Németh Zsolt kivételével) a kilencvenes évek elején Erdélyből talán még csak Bálványost, Tusnádot és környékét ismerték, de minden bizonnyal itt tanulták meg az azóta is példabeszédként használt székely bácsis vicceket. Az RMDSZ és a magyar pártok kapcsolatában fordulatot hozott az 1996os romániai választás: a kormányzati szerepvállalással megkerülhetetlen politikai tényezőv é vált az erdélyi magyar érdekvédelmi szervezet. Az Antallkormány, bár kétségtelen jóindulattal, de mindvégig szegény rokonként kezelte a szövetséget, kezdetben a Hornkabinet sem tartotta szükségesnek Markóék véleményét kikérni a magyarromán alapszerződ és kapcsán. 1997től kezdődően azonban felértékelődött Budapesten az RMDSZ. Az akkori magyar kormánypártok úgy fűzték szorosabbra a viszonyt, hogy nem próbáltak beavatkozni az erdélyi szövetség belső, személyi ügyeibe. Az időközben komoly politikai erővé f ejlődött Fidesszel viszont megromlott a viszony, mielőtt igazán kialakulhatott volna. Orbánék ugyanis nem mérték fel, hogy a román pártrendszer belső viszonyait tekintve, az RMDSZ nem minősül kis pártnak, mint ahogy azt sem, hogy a történelmi jelentőségű k ormányzati szerepvállalás nem "árulás", hanem a közösség érdekében megtett legmerészebb és leghatékonyabb lépés. Az RMDSZen belüli ellentétek ettől a pillanattól mérgesedtek el igazán. Tőkés és az RT mögött már a nagyra nőtt Fidesz állt, amely hatalomra jutása után azonnal megpróbálta felborítani az RMDSZ belső erőviszonyait. Ugyancsak a legendárium - és a kolozsvári Szabadság című napilapban megjelent, ám letagadott RTs jegyzőkönyv - szerint a Fidesz erdélyi barátai forgatókönyvet dolgoztak ki a szövet ségen belüli hatalomátvételre. Egyetlen gondjuk volt - ami megmaradt mindmáig , hogy köreikben nem találtak a Markócsapattal szembeállítható személyiségeket. "Tőkés sem politikusnak, sem püspöknek nem jó" - mondta azon a bizonyos tanácskozáson az egyik r eformos vezér, de a Fidesz nem engedte meg nekik a püspök teljes mellőzését. A 2000es romániai választásokig valamiféle hűvös, formális viszony létezett a Fidesz és az RMDSZ között, ezt követően viszont nyílt titokká vált a két alakulat közötti "háború" . Az első, RMDSZ ellen fordított fegyver a támogatási rendszer volt, majd áttételesen a státustörvény és a Sapientia Egyetem. Az Illyés Közalapítvány alkuratóriuma megmaradt, de csak aprópénzek fölött rendelkezett, a keret nagyobb részét a budapesti straté giai alapból közvetlen pályázatokra fizették ki, az Apáczai és Sapientia pénzek felhasználására sosem volt rálátása a szövetségnek. Beszédes, ahogy például 2002ben a státustörvény végrehajtására rendelt, 1,2 milliárd forintot határon túli televíziózás cím en a haverok alapítványainak az utolsó száz méteren szétosztották, vagy hogy Tőkés református világtalálkozójára többet adtak, mint amivel az Illyés erdélyi alkurtóriuma rendelkezett. A viszony elmérgesedését leginkább az jelezte, hogy Szász Jenő székely udvarhelyi polgármester RMDSZellenes helyhatósági kampányát 2000ben a Fidesz által helyszínre küldött szakemberek szervezték, és az sem volt titok, hogy a költségeket nem a független jelöltként induló Szász magánvagyonából fedezték. Az őszi parlamenti vá lasztások sem a budapesti kabinet elvárásai szerint történtek. Az RTs fiúk zöme kiszorult az előválasztás eredményeként összeállt lista befutó helyeiről, akik pedig bejutottak azok az alternatív szervezetek megjelenés után is az RMDSZ listát választották.