Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-06
17 Ebben a kampányban került először felszínre a kettős állampolgárság kérdése. A Patrubány vezette Magyarok Világszövetsége a Fidesz 1998as választási ígéretére alapozva, megkezdte a külhoni állampolgárságot támogató aláírások gyűjtését. A saját állameln ökjelölt támogatásához szükséges aláírások gyűjtésekor - nem lévén más lehetősége - a szövetség megengedte, hogy aktivistái az MVSZ íveket is menedzseljék. Az Orbánkormány megsértődött. Németh Zsolt határon túli ügyekért felelős államtitkár a státustörvé ny akadályoztatásáról, a kabinet hátbaszúrásáról, RMDSZ zsarolásról beszélt, és a kampányt lebonyolító ügyvezető elnökséget, személyesen Takács Csabát tette felelőssé. Már a választások előtt nyilvánvaló volt a román jobboldali koalíció bukása és a Nasta se vezette szociáldemokraták győzelme. Nem tudjuk, hogy Orbánék személyesen Markóval is közöltéke azon óhajukat, hogy a parlamenti viszonyok alakulásától függetlenül elleneznek bárminemű együttműködést a szocialistákkal, azt viszont igen, hogy Németh Zsol t ezt kerek perec kijelentette Nagyváradon. A Tőkés ellenkampányának zárórendezvényére érkező Németh (az RMDSZ- ére az erdélyiek számára semmit nem jelentő Deutsch Tamást küldték) háttérbeszélgetésre hívta a sajtó képviselőit és Tőkés jelenlétében jelentet te be a Fideszkormány álláspontját, holott akkor csupán két lehetősége volt az RMDSZnek: vagy koalícióra lépni a szocialistákkal, vagy ellenzékbe vonulni a szélsőséges Nagy Románia Párttal. Végül ez az együttműködés bizonyult a legeredményesebbnek az erd élyi magyar érdekérvényesítés terén, mégis a román baloldali érdekek kiszolgálójaként támadta az RMDSZt a Budapestről irányított belső ellenzék. Az RMDSZ pedig kommunikációs hibák sorozatát követte el. Noha egyik legjelentősebb teljesítménye a kedvezményt örvény bonyolult kérdésének viszonylatában született, ezt nem tudta kihasználni. Az RMDSZ magára vállalta és sikeresen ellátta a román és a magyar kormányok közötti megegyezést előkészítő, majd lehetővé tevő közvetítés feladatát, az erdélyi választók nagyr észe mégis egyedül Orbán Viktor érdemének tartja a jogszabályt. A 2002es magyarországi kormányváltás után óriási változás történt az RMDSZ és a magyar parlamenti pártok viszonyában. Első alkalommal az erdélyi magyar érdekvédelmi szervezet és egy magyar parlamenti párt között nyilvános szakítás következett be. A Fidesz Erdélyre is kiterjesztette a polgári kör mozgalmat, amelynek sikere ugyan nem mérhető a magyarországihoz, de elegendő volt az RMDSZ ellenes hangulat szításához és a szövetség korábbi szerve zeti egységének megbontásához. Németh Zsolt helyét fokozatosan Kövér László vette át, s az ő módszereit, retorikáját kezdte alkalmazni a Szász Jenő Tőkés László vezette ellenzék, olyan sikerrel, hogy bizony RMDSZ berkekben is visszasírták a "nyugalmas" né methzsolti időket. A Magyarországon használatos sztereotípiák Erdélyben is elterjedtek: hirtelen bal- és jobboldal harcáról szólt a közvita, jó- és rosszmagyarok álltak szemben egymással, s az RMDSZ tizenötéves parlamenti munkájának egyre látványosabb er edményei eltörpültek a státustörvény és a Sapientia Egyetem mellett a köztudatban. A Fidesz által éltre hívott alternatív szervezetek nyíltan szembehelyezkedtek az RMDSZ által képviselt egységes parlamenti képviselet szükségességének elvével, román párt li stáján indulva próbáltak önkormányzati illetve parlamenti képviselthez jutni. Sikertelenül. Megjegy zendő, hogy azokon a területeken, ahol a magyar érdekvédelmi szervezetek vezetői beálltak a Fidesz kormányellenes táborába, - lásd például a Felvidék példáját - Orbánék nem terjesztették ki a polgári kör mozgalmat, nem hoztak létre alternatív szervezeteket . Nem mellékes az a tény sem, hogy időközben Orbán Viktor lett a legnépszerűbb politikus Erdélyben, a Fidesz a legnépszerűbb párt, miközben egyre diabolikusabb/kisebbségellenesebb kép alakult ki arról az MSZPről, amely gyakorlatilag működőképessé tette a státustörvényt, kiterjesztve hatályát az egygyermekes családokra is. Kezdetben Medgyessy volt az erdélyi Fidesz propaganda célpontja, de a volt miniszterelnök Erdély iránti empátiája irányváltásra késztette a pártot, s rövid időn belül áthelyezték a hang súlyt Kovács Lászlóra és magára az MSZPre, illetve a magyar kormánypárttal egyre szorosabb kapcsolatot ápoló RMDSZre. Mindkét formáció tehetetlennek bizonyult ezzel a kommunikációs offenzívával szemben, a választásokra készülő RMDSZ vezetők jogosan tarto tták a parlamenti küszöb elérést fenyegető egyik legkomolyabb tényezőnek a Fideszt. Ebben a helyzetben a december 5i népszavazás mentőövet dobott az RMDSZnek, felhasználása azonban egy új konfliktusforrást eredményezett, ezúttal a MSZPvel és a Gyurcs ánykabinettel. Ahhoz azonban, hogy Markóék elindultak az addig járhatatlannak tűnő, Fidesz felé vezető kényszerpályán, besegített az MSZP és a kabinet új vezetése. Gyurcsány és Hiller elkövették ugyanazt a hibát, mint korábban Orbán: nem mérték fel az RMD SZ valós
