Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-06
10 Előfordult, hogy éppen ők vették elejét az állami politika által diktált kisebbségi intézményrendszer kisajátításának. Alig lehetett találni jelentős szellemi befolyás sal rendelkező embert, aki élt volna a magyarellenességgel. Xenofóbia akkor is volt, de a magyarkérdés nem került be az akkor tomboló nagy xenofób elbeszélésbe. A mediatizált világban a magyarellenességet hangoztató szónokok visszhangtalanok maradtak, vagy pedig a peremre szorultak. Miért? Azért, mert az előző évtizedekben a jugoszláviai magyar kultúra erőteljesen megjelenítette magát a jugoszláviai és a szerbiai kulturális életben, amit kidomborított a nyolcvanas évek második felében a magyar demokratikus értelmiségi ellenzék szerbiai szereplése, ami Belgrádban - a nyolcvanas években - szinte "divatba hozta" a magyar kultúrát. A bibliográfiai adatokból könnyen kideríthetjük, hogy a magyar kultúra a nyolcvanas években hasonló reneszánszát élte Szerbiában, mi nt később Németországban. Ez a kulturális tőke jelentős védelmet nyújtott a magyarellenes diskurzusokkal szemben. Egy évtized alatt azonban ez a tőke elsorvadt. A vajdasági magyar kultúra többé nem rendelkezett megfelelő anyagi és intézményi erőforrásokk al, hogy megőrizze előzőleg kivívott helyzetét. Néhány személyes vállalkozástól eltekintve hiányzik a magyarságképet intézményes keretekben reprezentálni tudó szellemi tekintélyforrás. A magyar politika megnyílt a határon túli kisebbségek irányába, de a ma gyar kultúra kivonult a környező országokból, visszaszorult a "magyar házak" szigeteire, azt sugallva, hogy a szigetet ismeretlen tenger veszi körül. Ezt a stratégiát jelképezi az is, hogy Újvidéket "szórványként" kezeli, Belgrádban pedig nem is szándékozi k megjeleníteni magát. Az újonnan létrehozott ad hoc kisebbségi "intézmények" a nemzeti identitás oltalmát inkább a befelé fordulásban, semmint a Babits Mihály által is megfogalmazott másság előtti önmeghatározásban keresik. Az utóbbira a megosztott szerbi ai kulturális színtéren lehetősége volt, hiszen, amint erre emlékeztettünk, időközben a magyar állam presztízse növekedett, ami mindenképpen jó kiindulópontot jelentett. A magyar önmegjelenítés elmaradásáért azonban nem lehet csak másokat hibáztatni. Nem k ellett mindig kitaszítani a magyar kulturális önképet, hiszen az gyakran önként vonult ki. Az új kisebbségtámogatási stratégia defenzív lett, azzal, hogy kivonult azokból a terekből, amelyekben a magyar kultúra megjelenítheti magát. Pedig csak a kultúra ny elve tudja megjeleníteni az "ezerarcú magyarságot" (újra Babits!), amely nélkül a demokratikus Magyarország arculata, a kisebbség rovására is, komoly károsodást szenved, és további megosztó bezárkózáshoz vezet. vissza "Az állam nem én vagyok“ - Magyarország új köztársasági elnöke, Sólyom László elfoglalta hivatalát Magyar Hírlap 2005. augusztus 6. Szerzők: Kósa András, Nagy Iván Zsolt Az állami önkorlátozás és a hazaszeretet fontosságáról beszélt az új köztársasági elnö k, amikor elfoglalta hivatalát. A budapesti amerikai nagykövetségen Sólyom László lapunknak adott interjújára úgy reagáltak, hogy az államfő mehet Amerikába, nem vesznek tőle ujjlenyomatot. A kormány álláspontja szerint az elnöki rezidencia nem lehet pénzk érdés. A Sólyom Lászlót szállító Audi öt perc késéssel gördült be a Sándorpalota elé, a köztársaság legfőbb közjogi méltóságát Mádl Ferenc elnök fogadta az ajtóban, és a palota Tükörtermébe kalauzolta. A leköszönő államfő méltató beszédében azt mondt a, hogy "a Védegylet kezdeményezésére, a Fidesz képviselőinek javaslatára" megválasztott Sólyom László "magas jogi kultúrával" rendelkező személy, aki "elkötelezett az ország, a nemzet és a demokrácia, valamint a jogállamiság értékei" mellett. Sólyom Lász ló beiktatási beszédében azt hangsúlyozta: a politikának, az ország vezetőinek szolgálniuk kell a magyar népet, mindenkor "az emberek szabadságát, szabadságjogukat tartva szem előtt". "Az állam nem én vagyok, és az állam nem mi vagyunk, a magyar állam veze tői, akik itt ülnek, hanem a magyar állam alkotórésze, alkotója a magyar nép." Thomas Hobbes Leviatán című művét említette példaként hallgatóságának. Az "államról írt első modern mű" címlapján "békés szántóvetők látszanak, távoli városok, a tengeren hajók , és a horizonton kiemelkedik egy óriás, a bibliai pikkelyes szörnyeteg, Leviatán, ez az állam". Az államLeviatán "igaz, hogy békét és biztonságot nyújt a népnek, de szabadságot nem ad, csak annyit, amennyit éppen jónak lát" – mondta Sólyom, hangsúlyozva, hogy a magyar alkotmány szerint a helyzet éppen fordított, a hatalom a népé. Sólyom esküjükre figyelmeztette a jelenlévőket, mely szerint "a hazához hű leszek". "A haza sokkal több annál, semhogy a magyar állam fogalmába bele lehessen írni" – mondta az e lnök, hozzátéve, ezért is szomorú, hogy a "mostani közbeszédben a haza fogalma általában mint hazaáruló szokott szerepelni". Elnöki működése során arra fog törekedni – hangsúlyozta Sólyom – , hogy visszaállítsa a "haza, tisztesség, hűség" fogalmak becsületé t. "Vannak olyan szavak persze, amelyek nagyon hamar devalválódnak. Ritkán szabad ezeket használni, csak nagyon ünnepélyes alkalmakkor. És úgy érzem, hogy ez egy olyan ünnepélyes alkalom, amikor hivatalomba lépek, hogy
