Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-27
8 M ata Harinescu, szeress beléjük! - A végén majd még tényleg mi kérünk bocsánatot… Magyar Nemzet 2005. augusztus 26. 13:27 Bayer Zsolt jegyzete Én egészen máson lennék meglepve, mint a Magyar Hírlap rovatvezetőpublicistája. Én azon lennék nagyon meglepve, ha Szatmári Ildikó és Szatmári Tibor ügyét nem a magyar titkosszolgálatok szellőztették volna meg, feltéve, ha valóban kémek.. Feltételezésem szerint ugyanis a magyar titkosszolgálatok még nálam is jobban felháborodhattak azon, hogy lelepleznek és kiutas ítanak az országból két román titkos ügynököt, akik – micsoda meglepetés! – a román nemzeti érdekeket szolgálják, szolgálták, szemben a magyar nemzeti érdekekkel, majd ezt követően a két kiutasított letelepedési engedélyt és állampolgárságot kap a magyar k ormánytól. Ilyen a világ egyetlen másik országában sem fordulhatna elő. Eugéne Ionesco megint tanulhatna valamit az abszurdról. Csak kezdem unni, hogy Ionesco mester mindig nálunk tanulhatna. Az ügynek legfőbb és legfájdalmasabb tanulsága ugyanis enyny i: a magyar szocialista internacionalizmus örök és halhatatlan. Miképpen a magyar baloldal határtalan szervilizmusa is. A helyzet röviden úgy áll, hogy a Szatmári házaspár kém voltát nem cáfolja senki, de nem is erősítik meg. Kivéve persze a román hivatal os szerveket, valamint a Szatmári házaspárt. S e kettő talán nem szorul különösebb magyarázatra. A románok, ha lebuktak, hát hivatásszerűen cáfolnak. Ha az érintettek is lebuktak, naná, hogy cáfolnak. Ami egyedül magyarázatra szorul, az a hazai média túlny omó többségének viselkedése. Például miképpen fordulhat elő az, hogy kamerát, mikrofont, diktafont dugnak Szatmáriék orra alá, s azt kérdezik tőlük: tessék mondani, kémeknek tetszenek lenni? Vajon mire számít ez a kretén média? Hogy Szatmári Ildikó kezeit tördelve mindent bevall? Hogy Szatmári Tibor szintúgy, de ő azon is kesereg majd, hogy neje ilyen kikapós természetű? Mire számítanak önök, tisztelt kollégák? Miért csinálnak médiasztárt két nemzetárulóból? Ugyanaz a cél vezérli ilyenkor önöket, mint amiko r az ügyészségi vádemelés előtt egy héttel – micsoda véletlen! – nyilvánosságra kerül egy felvétel Kulcsár kihallgatásáról, s mivel azon nem Bauer papa módszereivel vallatják a gyanúsítottat, mindjárt az ügyészség ül a vádlottak padjára… Önök tényleg nem s zégyellik magukat? Soha? Miképpen fordulhat elő ebben az országban, hogy az egyik vádlott, Kerék Csaba, mint valami joviális szakértő, az ügyészséget mocskolja – természetesen a maguk hathatós segedelmével? Miképpen fordulhat elő ebben az országban, hogy a Magyar Hírlap rovatvezetőpublicistája leírja ezeket a mondatokat: „De hosszabb távon nem is az az érdekes, hogy ebben a konkrét esetben mi a valóság, végül is csak a hülye hiheti például azt, hogy a román (meg a szerb, meg a szlovák, az ukrán stb.) titko sszolgálat nem próbál meg Magyarországon kémkedni, pláne, hogy nem igyekszik beépíteni valakit abba a Határon Túli Magyarok Hivatalába, ahol az országukat is érintő ügyeket kezelnek.” Hát ez nem igaz. Ilyen nincs. Ehhez képest A kopasz énekesnő hiperrea lista, hovatovább naturalista mű. Nem is Ionesco írta, hanem Zola… Mert vizsgáljuk meg tüzetesebben a fenti mondatokat. Fenti mondatok legfontosabb üzenete, mondhatni végső értelme, hogy a Magyar Hírlap is tudni véli: Szatmári Tibor és finom szájú neje, I ldikó bizony a románok kémje volt. (A HVG azt is megírta már, hogy a román titkosszolgálat adta össze őket, konspirációs céllal.) Ám a Magyar Hírlap e tudástól nem felháborodik, hanem összecsinálja magát. Mert mi lesz most? Hát hogyan fognak ebből kimászni a román elvtársak? Hogyan fog ebből kimászni Markó Béla, akinek Szatmári Tibor szintúgy régi jó elvtársa, korábban sajtófőnöke, külügyi tanácsadója, majd pedig budapesti megbízottja volt. És hogyan fog ebből kimászni a kormány, amelyik letelepedési engedé lyt és állampolgárságot ad két román kémnek? Ezek a kérdések szántogatják a Magyar Hírlap (és a magyar sajtó nagy részének) háborgó lelkét, míg végül rálelnek a megoldásra. Az örök, a régi, a mindig kéznél lévő megoldásra: kenjük el az egész ügyet. Ne a lé nyegről beszéljünk. Beszéljünk inkább felháborító baromságokat. Igaz, tisztelt Magyar Hírlap? Vagy önök tényleg komolyan gondolják, hogy a világ legtermészetesebb dolga, ha egy NATOország kémkedik egy másik NATOország után? Önök tényleg komolyan gondo lják, hogy a világ legtermészetesebb dolga, ha egy EUtagállam kémkedik egy másik EUtagállamban? Tényleg? Tényleg ennyire ostobák, vagy csak ennyire cinikusak és szervilisek?
