Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-22
12 értelmezésekkel is, és a két fordulat között másokkal ellentétben nem a hasonlóságot, hanem az ezer évvel ezelőtti eseményeknek az uniós integrációból hiányzó hozadékát, az öntudat és önbecsülés meglétét emelte ki. A köztársasági el nökök közül Sólyom elsőként merte felvetni, hogy – bár jó és szükséges volt csatlakozni az unióhoz – több öntudattal és önbecsléssel komolyabb eredményeket érhetne el az ország. A beszédben megjelenő "merjünk középhatalom lenni" felkiáltást egyetlen közjog i méltóság szájából sem hallhattuk mindeddig, különösen annak bírálatával egyidejűleg, hogy a magyar parlament csupán tájékoztatást kap a kormánytól az európai ügyekről, de hangját nem tudja hallatni. A köztársasági elnök – ahogy megválasztása utáni interj úiban ígérte – szimbolikus módon arról sem feledkezett meg, hogy honnan jött: a Védegylet egykori vezetője stílusosan szót emelt a társadalmi érdekképviseletek, civil szervezetek döntéshozatalból való kimaradása ellen is. Egy félresiklott ügy Az alkalma zkodás és mintakövetés helyett Sólyom László egy határozottabb hazai külpolitikáért is szót emelt, és ismét az istváni életútra utalva, annak tudatosítására biztatta az ország irányítói és lakóit, hogy Európa és a világ dolgaiban képesek vagyunk önálló tel jesítményre, saját kezdeményezésekre. A külpolitikai felvezetés után Sólyom karakteres vé leményt fogalmazott meg a határon túli magyarság kérdéséről is. "Az ő ügyük fájdalmasan félresiklott, és nem maradhat így" – mondta a december 5i népszavazásra utalva. Bár a kettős állampolgárság ügyét egy alkalommal korábban elődje, Mádl Ferenc is támoga tandónak nevezte, Sólyom jogi lehetőségeket, megoldásokat is sejtetett, és a témáról szólók közül elsőként nemcsak a magyarság, de szomszédaink álláspontjának figyelembevételére is figyelmeztetett. Az emberi jogok és a terrorizmus kapcsolatával összefüggé sben Sólyom visszatért a szabadságjogok korlátozásával kapcsolatos, lapunknak adott interjújában említett felvetéséhez. Bár most nem említette konkrétan az Egyesült Államok ujjlenyomatvételi gyakorlatát, hangsúlyozta: a jogos önvédelem létérdek, de a szab adságjogokat egyetlen állam sem korlátozhatja aránytalanul. Zivataros időszak Beszédének utolsó részében a köztársasági elnök az István halála utáni "zivataros időszakot" állította párhuzamba napjainkkal, fricskát adva egyúttal nemcsak a hazai közélet, de a sajtó szereplőinek is. A huszonegyedik század Magyarorszá gán az államfő szerint nemcsak az a baj, hogy a politikai stílus egyre taszítóbb, illetve hogy sokan szenvednek a rendszerváltás gazdasági következményeitől, hanem aggasztó a fogyasztói értékrend, a pénz egyeduralma is. A kemény hangnemtől és a sok bírálat tól függetlenül mindent összevetve optimistán zárta beszédét az államfő: "Az ország él, s az emberek megállják helyüket a nehéz időkben. Dolgoznak, boldogulnak, és egyre inkább megtalálják saját életükben azokat az értékeket, amelyekért érdemes élni." vissza MA összeállítás Ami nem hasonlít – nem hasonlít Magyar Hírlap – Vélemény & Vita, 2005. augusztus 22. Az erdélyi magyar, a Pest környéki sváb és szlovák akkor él teljes életet, ha környezete annak fogadja el, ami: m agyar identitású román, német ajkú magyar polgárnak. Bíró Béla a kisebbségi sors értő és higgadt elemzője, egyszersmind gyakorlója is. Attól tartok, legutóbbi cikkében (MH, aug. 16.) abszurd kiindulópontot választva nagyrészt téves következtetésekre jut. A magyar közírók az utóbbi években meghonosodott szok ása a határon túli kisebbségek sorsát különböző nyugateurópai etnikumokhoz hasonlítani, és intő ujjal rámutatni: nekünk különös figyelemmel kell kísérnünk ezek helyzetét. Akinek ehhez van kedve, ám kísérje figyelemmel a népcsoportok helyzetét Lappföldtől a Tűzföldig, de tudja; ezeknek az égvilágon semmi közük nincs a Kárpátmedence lakosainak helyzetéhez. Történelmi gyökereikben teljesen eltérő, társadalmi beágyazottságukat és lehetséges jövőjüket tekintve minden szempontból különböző csoportok összehasonl ítása csak további zavarhoz vezet. Restellem, hogy ezt ma még ismételni kell: a szomszéd államokban élő magyar nemzetiségek nem vándoroltak sehonnan sehova. Legtöbb esetben – mint például Székelyföldön – a trianoni határok csináltak belőlük kisebbséget, a nnak ellenére, hogy egyes régiókon belül – mint például Erdélyben – számszerűleg már előzőleg is kisebbségben voltak. Ezért helyzetüket legfeljebb a skótokkal, walesiekkel, bretonokkal és occitánokkal lehet összehasonlítani, semmiképp sem a NagyBritanniáb a bevándorolt pakisztániakkal vagy a Franciaországba bevándorolt északafrikaiakkal.
