Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-19
8 rendezőgárdáját. Mindez jól érzékelteti, milyen erős kulturális központok voltak - az újvidéki Magyar Szónak otthont adó Fórum kiadóval együtt - ezek az intézmények. A Magyar Szó, amely sokáig többékevésbé sikeresen őrizte szak mai függetlenségét, most szintén összeroppanni látszik. Küzdelme a múlt század 90es éveinek elején kezdődött; fél évtized alatt a délszláv háborúskodás elől elmenekült innen a délvidéki magyarság egy tizede (kb. 40 ezer ember), a potenciális olvasótábor v ásárlóereje pedig egyenesen a korábbinak tizedrészére csökkent. A napilap a virágkorának számító 196070es években jegyzett 75 000es példányszáma mostanára pár ezerre fogyatkozott, dotációs forrásai elapadtak. Az anyagiakban és szellemi erőkben is erősen megfogyatkozott Magyar Szó most újabb kockázatos lépés előtt áll: irányítását a tartományi fővárosból Szabadkára készülnek áthelyezni, de úgy, hogy a lapnyomda Újvidéken marad. Mihók Rudolf lapigazgató szerint szó sincs arról, amitől a szerkesztőség megél hetésükért aggódó tagjai tartanak, nevezetesen hogy Szabadka- és VMSZközpontú lap fog készülni ezentúl. Mihók szerint a Magyar Szó három oszlopra támaszkodik a jövőben: Újvidékre, Szabadkára és Zentára, mert csak így, potenciális olvasói közvetlen közeléb en képes fennmaradni. A terv persze létszámcsökkentéssel jár, az újvidéki gárdának a fele sem marad meg, a fölöslegnek végkielégítésnek nevezett könyöradománnyal köszönik meg az eddigi együttműködést. A helyzetfelmérést és a megoldási módozatokat felsora koztató tanulmányt a Magyar Nemzeti Tanács rendelte meg egyegy belgrádi és magyar szakértői csoporttól, s ennek van egykét hibája - mondta a Népszabadságnak Léphaft Pál, a határon túl is ismert és díjazott karikaturista, a Magyar Szó szerkesztőbizottságá nak tagja. Az egyik, hogy a bizottságok kizárólag az anyagiak szempontjából mérlegeltek, azaz azt vizsgálták, hány emberrel, milyen körülmények között lehet a lapot "nullszaldóval" előállítani. Márpedig megfelelő anyagi támogatás, ún. pozitív diszkrimináci ó nélkül nemzetiségi lapot kiadni sehol a világon nem lehet! Egy kis létszámú közösség napilapja semmiképpen sem lehet önellátó. A 300 ezer vajdasági magyarnak kétségkívül kell egy, a hétköznapi politikai viták fölé emelkedni tudó napilap. Kétségkívül sz üksége van a nemzeti tanácsra, és egy szakértőcsoportra is, amely el tudja dönteni, milyen legyen a lap, hol legyen a székhelye, milyen szerepet játsszon a nemzetiségi csoport boldogulásában. A tanács jelenlegi összetétele azonban távolról sem felel meg a fenti követelményeknek, ráadásul nincs biztos anyagi forrása sem, amelyből a lapot finanszírozni tudná. Az átszervezést, költöztetést és leépítést szűk határidőben, két hónap alatt tervezik lebonyolítani. A VMSZszel rivalizáló kis magyar pártok erélyese n támadják a tervet, amely a Magyar Szót - úgymond - a VMSZ közlönyévé silányítja. A munkatársaknak kb. a fele lelkesen támogatja az átszervezést, hisznek abban, hogy kikecmereghetnek végre az évek óta tartó, egyre nyomasztóbb anyagi gondokból. Mások, főké nt az újvidékiek, egzisztenciájukat féltik, s attól is tartanak, hogy a lap óhatatlanul ellaposodik, provinciális közlönynyé válik. A provincializmus nem földrajzi fogalom, azaz nem adott térségekben, hanem a fejekben lakozik. Ha sikerül a Magyar Szót (m int volt eddig is) országos napilapként átmenteni, mindegy lesz, hol szerkesztik, vélte Léphaft Pál. Ha azonban ott engednek a nyomásnak, ahol nem volna szabad, tehát a vidékiesség szintjén, akkor a hat évtizedes múltra visszatekintő, tekintélyes kulturáli s központként (is) szolgáló napilapból afféle rezervátum lesz: kicsit énekelünk, kicsit táncolunk, s a nemzeti kultúra át van örökítve! vissza Újabb anyaországi pénzek az erdélyi Krónikának? Népszabadság • Munkatársa inktól • 2005. augusztus 19. Új abb anyaországi közalapítványi támogatásért folyamodott a Fidesz közelinek tartott erdélyi napilap, a Kolozsváron szerkesztett Krónika. Ezt az alig néhány ezres példányszámú romániai magyar nyelvű újság nem először teszi - az Orbánkormány idején (amikor a lap átcsúszott a Markó Béla RMDSZ elnökkel szemben álló erdélyi szervezetek és politikusok érdekkörébe), a Krónika rövid idő alatt magyarországi közpénzekből több százezer dolláros támogatásokban részesült. Az RMDSZ hivatalos vonalával következetesen szem ben álló, a legutóbbi romániai választások idején szintén Markóék ellen kampányoló Krónika támogatásainak ügye annak idején botrányokat kavart Erdélyben és Magyarországon. A lap kiadója jelenleg a Nagyváradon bejegyzett Krónika Kiadóház Rt., amelynek főr észvényese Veres Lajos budapesti lakos. Veresről Erdélyben mindössze annyit tudnak, hogy Orbán Viktor egyik jogász barátja.
